Már most
- Részletek
- Kategória: 2020. április
- Írta: Serge Halimi
- Találatok: 3360
A mostani tragédia elhárítása után vajon minden úgy folytatódik majd, mint azelőtt? Harminc éve minden válságkor azt az irracionális reményt dédelgetjük, hogy visszatérünk az észszerűséghez, a felismeréshez, és leállunk végre. Elképzeltük a kijárási tilalmat és azt, hogy ezzel visszájára fordulnak a társadalmi-politikai erők, hiszen mindenki felismeri végre, hogy zsákutcában vagyunk, és hogy honnan jön a fenyegetés.[1] Mint ahogy azt is hittük, hogy az 1987-es tőzsdei összeomlás véget vet a privatizációknak; vagy hogy az 1997-es és a 2007–2008-as pénzügyi válságok megingatják a boldog globalizációt. De nem így történt.
A világ legnagyobb exportőrét a világ legnagyobb importőrével szembeállító konfliktus nyomán a világkereskedelemben kulcspozíciót betöltő Tajvan külföldi eladásai megnövekedtek. A hongkongi tüntetések és a sziget Kínától való gazdasági függősége volt a fő témája a január 11-i választásoknak, amelyekből Caj Jing-ven asszony, a korábbi elnöknő került ki győztesen.
Lehetséges, hogy a Walmart áruházlánc egy titkos szocialista összeesküvés? A kérdés Fredric Jameson, amerikai irodalomkritikus és marxista politológus egy 2005-ös lábjegyzetére utal, amelyben ezt írta: „amikor jön a forradalom, a Walmartra nem úgy kell majd tekinteni, mint a régi társadalom maradékára, hanem mint a kialakítandó új társadalom előfutárára.”
Oroszországban a karanténintézkedéseket március 29-én megszigorították.
Ezekben az időkben, amikor egymást érik a szomorú hírek, és mindenki magára marad az antitestjeivel, a Diplo létezését még értékesebbnek érezzük, mint máskor. Iránytűként segít, hogy a fullasztó járványban lélegzethez jussunk. A ráció módszerét kínálva arra tanít, hogy a megfelelő szemüvegen keresztül nézzük az eseményeket, és úgy ragadjuk meg az összefüggéseket, hogy közben nem keverjük a megfigyelés síkjait.
Az Amazon logisztikai raktárházaiban, mindenütt a világban, a dolgozóknak eddig sosem látott megrendeléshullámot kell kiszolgálniuk. Hogyan is zajlik az élet az amerikai multinacionális óriás telepein?
Húszezer sztrájkoló, százharminc leállt gyár, fúrótorony és olajfinomító… A brazil kőolajágazat még soha nem tapasztalt akkora sztrájkot, mint 2020 februárjában. Sergio Borges Cordeiro, a Rio de Janeiró-i Kőolajipari Dolgozók Egységes Szövetsége (FUP) vezetőségének tagja szerint a megmozdulással a sztrájkolók „figyelmeztetni akarják a lakosságot” egy fenyegető veszélyre: „A kormány privatizálni akarja a Petrobras-t”. A Petrobras-t [Petróleo Brasileiro = Brazil Olaj]?! A fekete arany brazil óriása a legnagyobb latin-amerikai cég vegyesvállalatként született, 1995-ben még 75%-a állami tulajdonban volt, szemben a mai 50,2%-kal.
Stefan Zweig osztrák író (1881–1942) egész életében gyanakvással tekintett a politikára.
Egy macchiavellisztikus autokrata, aki Moszkvából akarja aláásni a szabadságot és a demokráciát; sötét machinációkat folytató, mindenható biztonsági szolgálatok, amelyek befonják csápjaikkal az egész világot; egy barbár ázsiai ország, amely a nyugati civilizációt fenyegeti: az orosz hatalomnak e karikatúraszerű képei nem várták meg Vlagyimir Putyin érkezését a Kremlbe, már korábban is elárasztották a nyugati világot. Az első nyomok a XV. századra vezethetők vissza.
