Eljött a gyógyszergyárak ideje

Kategória: 2020. május
Írta: Quentin Ravelli
Találatok: 879

phA gazdasági válságok éppúgy nem válogatnak az áldozatok között, mint a járványok. Amikor március közepén a tőzsdeárfolyamok zuhantak, a Gilead Sciences amerikai gyógyszeripari cég részvényei 20 százalékkal emelkedtek. A cég bejelentette, hogy a Covid–19 vírus elleni harcban klinikai kísérletekbe kezdenek a remdesivirrel, az eredetileg az Ebola ellen kifejlesztett gyógyszerrel.

Az Inovio Pharmaceuticals amerikai biotechnológiai vállalat 200 százalékos emelkedést könyvelhetett el, miután bejelentette az első teszteléseket az INO–4800 nevű oltóanyaggal. A szintén amerikai védőmaszkgyártó Alpha Pro Technél 232 százalékos, a Co-Diagnosticsnál pedig 1370 százalékos volt a növekedés, a cég ugyanis a SARS-CoV–2 vírus molekuláris diagnosztikájára alkalmas teszteket forgalmaz.

Hogyan lehetséges, hogy a katasztrófa közepén – legalábbis rövid távon – ekkora nyereségre lehet szert tenni akkor, amikor még az orvosok és ápolók, nővérek sincsenek védőmaszkokkal ellátva, és a tesztek a járvány kitörése után három hónappal sem érhetők el a franciák többsége számára? Világszerte a tesztkapacitásokról beszélnek Dél-Koreától Németországig, Ausztráliától Lombardiáig és Amerikáig, de nem így Franciaországban. Jérôme Salomon, az Egészségügyi Minisztérium főigazgatója csak a kijárási korlátozások feloldása után akarja széles körben bevetni a teszteket.

A francia kormány azt mondja, háborúban állunk a vírus ellen, és az egyetlen fegyverünk a karantén. De valójában a gazdasági és társadalmi rendszerünkről van szó. Az egészségügyi rendszer válsága politikai válság, emellett a gyógyszerkutatás és -gyártás válsága is, amelyben jelentős szerepet játszik, bár ez nyilvánosan szóba sem kerül, a gyógyszeripar.

A koronavírus-járvány néhány hét alatt megmutatta az olyan egészségügyi rendszer gyengeségét, amely az egészségügyet egyedül a gazdasági nyereségesség szempontjából működteti, emiatt is történtek jelentős forráscsökkentések mind az egészségügyi dolgozók, mind a páciensek kárára. A sürgősségi osztályok és az intenzív ágyak Franciaországban teljes kihasználtsággal működnek annak ellenére, hogy a Collectif Inter Urgences (CIU, mentősszervezet) az egészségügyi dolgozók 2019-es sztrájkjai óta küzd jobb körülményekért. Az orvosok most drámai döntésekre kényszerülnek: kinek – a lista egyre rövidebb lesz – jut még intenzív ellátás, kit – ez a lista egyre hosszabb lesz – nem tud megfelelő ellátásban részesíteni? Néhány esetben, mint Elzászban, ez a döntés egyenesen az életről és a halálról szól.

De vajon hogyan lehetséges az, hogy március 22-én Franciaország keleti részében 271 halálesetet regisztráltak, miközben a Rajna másik oldalán Baden-Württenbergben, ahol kétszer annyian élnek, csak 23-at?

A kérdést részben úgy tudjuk megválaszolni, hogy megvizsgáljuk a gyógyszeripar helyzetét a francia egészségügyben. A gyógyszeripar termel ugyanis olyan eszközöket, amelyekkel az embereket tesztelni, kezelni vagy oltani lehet. Az aktuális teszt a polimeráz-láncreakción (PCR) alapul, amellyel a vírus DNS-ének már egészen kis mennyisége is megtalálható és sokszorosítható. A tesztet egyszerű előállítani, és mégis hiánycikk Franciaországban.

Számos európai és amerikai cég támaszkodik a hatalmas piacra, amely, mint a gomba eső után, nőtt ki a földből: az Abbott, a Qiagen, a Quest Diagnostics, a Thermo Fisher, a Roche, a bioMérieux.

Tesztelni, kezelni, oltani

Maga a technika nem kerül sokba. Az előállítás költsége 12 euró, az eladási ár Franciaországban 112 euró. Ebből az összegből a páciensek 54 eurót fizetnek. Az árak azonban jelentősen megemelkedhetnek, amennyiben az óriáscégek, mint az Abbott vagy a Roche, amelyek már most is túlárazott termékekkel dolgoznak,[1] felosztják egymás közt a piacot.

Egyedül a gazdasági akadályok nem magyarázzák, hogy Franciaországban március 20-ig csupán megközelítőleg feleannyi tesztet végeztek el, mint Iránban vagy Ausztriában. Dél-Koreával (316 644), Németországgal (167 000), Oroszországgal (143 619) vagy Ausztráliával (113 615) ellentétben az elvégzett tesztek száma Franciaországban csak 40 000[2]. Dél-Koreában gumikesztyűs orvosok autókban, illetve üvegkabinokban is vesznek nyálmintákat.

Egy ilyen szisztematikus, tömeges mintavétellel és a fertőzöttek nyomon követésével megszakítható a fertőzési lánc, és eközben csak a betegeket izolálják, nem az egész lakosságot. Szigorú kijárási korlátozások sincsenek, a fertőzöttek halálozási aránya is kisebb, és mindenekelőtt kisebb a halottak száma, mint Franciaországban.

A tesztelés mellett egy gyógyszer lenne az alapvető fegyver a Covid–19 elleni harcban. Egy kínai jelentés szerint nagyon eredményeket értek el az ottani orvosok –favipiravirral – a vírus gyengítése és a gyógyulási folyamat felgyorsítása terén. Az Avigan nevű hatóanyagot a japán Fujifilm fejlesztette ki influenza ellen.

A Kevzara is egy jelölt, amelyet a Sanofi és a Regeneron fejlesztett ki reumás ízületi gyulladások ellen. A monoklonális antitestek közül a szarilumab jöhet szóba, amely gyulladáscsökkentő és immunszupresszív hatású. A Covid–19 esetében a tüdőben keletkező gyulladást tudná csökkenteni.

A korábban más betegségekre kifejlesztett gyógyszerek alkalmazását a vészhelyzet hozza magával, de ez csekély előrelátásról tanúskodik, sőt mondhatjuk, hogy opportunista aktivizmusról is. Az sem ütős érv, hogy nem lehet előre látni a járványokat, és ezért van az, hogy a kutatás fut az események után. Ugyan nem vagyunk próféták, de azért rá lehetne állítani a kutatást egy általános, tudományos-gazdasági-gyógyászati vízióra.

Egy ilyesfajta kutatás nem profitorientáltan működne, hanem a társadalom hosszútávú, reális szükségleteit lenne hivatott szolgálni. A piacok ugyanis nem képezik le megfelelően ezeket a szükségleteket. A gyógyszerek 85 százalékát azokban az országokban fogyasztják ugyanis, amelyekben az emberiség 17 százaléka él, és több gyógyszerkutatás folyik a depresszió gyógyítására, az elhízás kezelésére, mint a fertőző betegségek ellen. Az utóbbi azonban az első halálok a világon.

A Német Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium állásfoglalása az ilyen szegénység által generált betegségek kapcsán: „Az új gyógyászati termékek előállítási és kutatási munkálatai nagyon költségesek. Az érintettek szegénysége miatt a költségeket a lakosság nem tudja állni. A gyógyszeripar számára így hiányzik a gazdasági ösztönzés. A következmény az, hogy ezek ellen a betegségek ellen évek óta alig fejlesztettek ki új gyógyszereket.”[3]

Az alapkutatás idő- és pénzigényes

Amikor aztán a válság beüt, ez az aránytalanság hajmeresztő helyzetekhez vezet, amint ez a vírus elleni harmadik fegyver, az oltás esetében megfigyelhető volt. Állítólag március elején Donald Trump ajánlatot tett a CureVac német gyógyszeripari cégnek egy még kutatási stádiumban lévő oltóanyag megvásárlására, hogy azt kizárólag az USA-ban vessék be.

A cég viszont március végén tagadta, hogy lett volna ilyen ajánlat. „A CureVac nem kapott ajánlatot az amerikai kormánytól sem a március 2-i fehér házi Task Force találkozó alatt, sem előtte, sem pedig utána”[4] – közölte a management. Korábban már Angela Merkel német kancellár megoldottnak nevezte a problémát, mondván, hogy a szövetségi kormány már nagyon korán gondoskodott róla.

Végső soron a vállalat egy 80 milliárd eurós gyorshitelt kapott. Ez a kínos, valószínűleg a szavazói hangulatot is szem előtt tartó válságdiplomácia bepillantást enged a gyógyszeripari valóságba. Amiatt, hogy a kutatás főleg pénzügyi okokból, valamint szabadalmak reményében történik, a nagy gyógyszergyártók visszafogják a fontos területeken végzett kutatásokat, így a vírus- és baktériumfertőzések terén is.

A magán-kutatóintézetek hiányosságait nem egészíti ki az állami kutatás. A költségvetés lefarigcsálása gyakran hosszasan előkészített projektek végét jelenti. Március 4-én Bruno Canard, az RNA-vírusok szakértője nyílt levélben a következőt nyilatkozta: „2006 óta nem foglalkozik a politika a SARS-CoV–2 vírussal. Európa az adófizetők nevében elbúcsúzott a nagyszabású megelőző intézkedésektől. Most pedig, amikor egy vírus felüti a fejét, a kutatóknak napokon belül kellene megoldást találniuk.” Bruno Canard belga és holland kollegáival együtt már öt évvel ez előtt több előrelátásra intette az Európai Bizottságot.[5]

A kutatók ugyan ismételten azt hangoztatják, hogy az alapkutatás a legjobb biztosíték a járványok ellen.[6] Ezzel szemben azt állapíthatjuk meg, hogy a virológia egyes ágazatait és a bakteriológiát, az alkalmazott gyógyszerkutatást és a mikrobiológiai alapkutatásokat pénzügyileg elhanyagolták. A francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) nemrég megjelent villámbejelentése, amely most 3 millió eurót ígér, elég szégyenletesen hangzik az évek óta zajló forráselvonások után.

A Kínában kirobbant 2003-as SARS-járvány után, amely 8096 fertőzöttből 774 halottat követelt, és majd 30 országban jelent meg, valamint az Arab-félszigeten 2015-ben súlyos tüdőgyulladásokat okozó MERS-koronavírus után Dél-Korea átrendezte az egészségügyi rendszerét, így alapozva meg annak mai hatékonyságát. Úgy néz ki, nagy és ismétlődő katasztrófák szükségesek ahhoz, hogy a kormányok éberek maradjanak, de még egy ilyen katasztrófában is gyakran az amnézia marad felül.

 

Quentin Ravelli szociológus, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központban (CNRS) dolgozik, és a La stratégie de la bactérie [A baktérium stratégiája] c könyv szerzője, 2015. Párizs (Le Seuil).

Németből fordította: Hujber András

 

[1] Az Observatoire de la Transparence dans les politiques du médicament [A Gyógyszerpolitikák átláthatósága Intézet] sajtóközleménye, 2020. március 18.

[2] Esteban Ortiz-Ospina és Joe Hasell: How many tests for Covid–19 are being performed around the world? [Hány tesztet végeznek a Covid–19-re az egész világon?], Our World in Data, 2020. március 20.

[3] Armutsbegünstigte Krankheiten [Szegénység-elősegítő betegségek], Bundesministerium für Bildung und Forschung [Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium].

[4] L. Spiegel Wissenschaft: CureVac dementiet US-Übernahmeangebot [A CureVac tagadja az amerikai vételi ajánlatot], 2020. március 17.

[5] Bruno Canard: Coronavirus : la science ne marche pas dans l’urgence! [Koronavírus: a tudomány nem sürgősségi kérdés], az Université ouverte [Nyílt Egyetem] honlapja, 2020. március 4.

[6] Bruno Canard: La science fondamentale est notre meilleure assurance contre les épidémies [Az alapkutatás a legjobb biztosíték a járványok ellen], CNRS Le Journal, 2020. március 13.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések