Egészségügyi szükségállapot, biztonságpolitika

Kategória: 2020. június
Írta: Félix Tréguer
Találatok: 1156

big data COVID 19Minthogy nem tudták kezelni a Covid–19 vírust, számos ország vezetése úgy döntött, hogy vesztegzár alá helyezi a lakosságot, és veszélyforrásként tekint az esetleges vírushordozókra, vagyis mindenkire. Ezzel megnyílt a lakosság digitális ellenőrzésének új korszaka. Valóságos manna ez az informatikai szektornak és az elektronikus biztonsági alkalmazások gazdáinak.

Ausztrália nyugati részén a kormányzó kötelezően elrendelheti a koronavírussal fertőzöttek elkülönítését és azt is, hogy viseljenek elektronikus követést biztosító karkötőt. Kínában a készételt házhoz szállító futárok testhőmérsékletét és helyzetmeghatározását egyaránt figyelemmel kísérő okos eszközökkel rendelkeznek a megrendelők, akiket ugyancsak nyomon követnek, és felmérik nem fertőznek-e esetleg. Színkódot alkalmaznak a munkahely, a közlekedés és a lakóhely kockázati szintjének jelölésére. A kínai rendőrség különleges szemüveggel is felszereli rendőröket, amelyekkel – a sisakjukba telepített kamera segítségével – ki tudják szűrni a tömegből a lázas egyéneket. Mobiltelefonjukra telepített applikáció segítségével a vesztegzár alá helyezett lengyeleknek rendszeresen be kell jelentkezniük a rendőrségen telefonnal a lakásukban készített önarckép (szelfi) megküldésével. Az új-zélandi rendőrség informatikai feljelentő platformot tett közzé, amely arra szolgál, hogy a lakosság jelentse be, ha azt tapasztalja, hogy valaki megszegi az elkülönítés szabályait.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy az államok paradox módon biztonsági választ adnak az egészségügyi válság kérdéseire. Minthogy képtelenek hatékony orvosi beavatkozásra a vírussal szemben, kevés a lélegeztetőgép és nincs elegendő teszt, sem megfelelő számú maszk, a veszélyt saját lakosságukra tolják át, és elkülönítést szorgalmaznak, hogy saját magától védjék meg a lakosságot. A paradoxon azonban csak látszólagos: évszázadokra visszatekintve azt látjuk, hogy a járványok mindenkor különleges lehetőséget kínáltak az államnak hatalma kiterjesztésére, valamint a lakosság nyilvántartására szolgáló új rendőrségi eszközök általános bevezetésére.

Gondolatvilágunkban a közegészségügy biztonsági kezelése immár archaizmusnak tűnik. Az orvostudomány fejlődése valóban arra engedett következtetni, hogy fokozatosan visszaszorulnak a nagy járványok és azok a politikai zűrzavarok, amelyek együtt jártak velük. De nem vettük figyelembe a kapitalizmus szerepét a kórokozók terjesztésében – amely a lakóhelyek elpusztításával, az ipari mezőgazdasággal vagy az egyre gyorsuló és erőltetett nemzetközi kereskedelemmel járt együtt.[1] 1990 óta megfigyelhető az a törekvés, hogy a járványügyi kockázatot hatalmas adatbázisok alapján kidolgozott algoritmusokra támaszkodva korlátozzák – akár az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), akár a milliárdos Bill Gates alapítványára gondolunk.[2] Az adatbázisok tömeges információinak elemzése azt a reményt táplálta, hogy korábban fel tudják fedezni a betegségeket, és a hatóságok előbb tudnak válaszlépéseket tenni, illetve mód nyílik a válságok megelőzésére.[3]

 

A despoták folytonos önigazolása: „Mindezt a ti érdeketekben tesszük”

Sajnos, ezek a technológiák semmilyen támaszt sem adtak a Covid–19 járványügyi katasztrófájára. Minthogy a hatóságok cselekvőképességét meghaladta a válság, több száz éves múlttal bíró drákói szabadságkorlátozó intézkedésekhez folyamodtak, olyan elszigetelési és karanténintézkedések mintájára, amelyek Patrice Bourdelais történész-demográfus szerint az XIX. században a „totalitárius rezsimek szinonimái voltak. A liberális Anglia védelmi intézkedéseket javasolt, a hajók érkezésekor végzett orvosi vizsgálatok alapján a betegeket speciális (kijelölt) kórházakba szállították, és több héten át figyelemmel kísérték betegség jeleit nem mutató utasok állapotát is. Ebben az időszakban merült fel a beteg egyéni felelősségének tényállása, amely – ha az érintett tömegrendezvényen vett részt vagy tömegközlekedéssel utazott – pénzbüntetést vagy néhány napi börtönt vonhatott maga után.”[4]

A közegészségügy és az államérdek összefonódása nem újkeletű. De a globalizáció idején a mozgásszabadságot korlátozó intézkedéseket nem csupán városokra, régiókra vagy kereskedelmi utakra alkalmazzák, hanem az egész földgolyóra. A szorult helyzetű vezetők biztonsági és technológiai versengésbe fogtak, és február óta magukévá tették a kínai hatóságok által gyakorolt stratégiákat. Az államok és privát partnereik az új fertőzések feltárása érdekében olyan eszközöket legitimizáltak és vettek igénybe a járvány modellezése, a lakosság mozgásának megfigyelése, az egyes személyek lokalizálása vagy kapcsolatrendszerük feltérképezése területén, amelyeket azelőtt csak a deviáns személyek ellenőrzésére és azonosítására alkalmaztak. A sanghaji Csen Vej-ju fiatalasszony szavaival élve: „már a koronavírus előtt mindenütt jelen volt az ellenőrzés, a járvány csak még pregnánsabbá tette azt.”[5]

Ha egyszer majd véget ér a különleges állapot, a korszakot elemző történészek talán meg fognak lepődni azon, hogy a kormányok elektronikus karkötő szerepét betöltő eszközök használatára kötelezték – Franciaország esetében biztatták – az egész ország lakosságát okostelefonok vagy nyomkövető applikációk (backtracking) révén, amelyek segítségével minden egyes ember kapcsolatrendszerét képesek feltárni. A XX. század leginkább paranoiás rendszereit a sárga irigység töltené el ennek a szofisztikált totalitárius eljárásnak a láttán, ilyet egyébként soha egyikük sem mert alkalmazni. A jelenkori hatalmasok érve a despoták mindenkori önigazolása: „A ti érdeketekben történik mindez”. Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy ezek az intézkedések alkalmasak arra a célra és feladatra, hogy kivédjék a fertőzések kockázatát, és feltárják a fertőzés terjedésének útvonalát, különösen akkor nem, ha a megoldások nem kötelezőek. Ezeknek a terveknek a láttán arra gondolunk, hogy a kormányok azért hajlanak kötelezővé tenni, hogy azonosítsák a kockázatot jelentő személyeket, és azután karanténba zárják[6] őket. Másfelől, ahogy azt a vancouveri Susan Erikson egészségtudományi professzor megjegyzi, „megvan a veszélye annak, hogy a technológiai megközelítés eltérít az egészségügyi krízisek kezelésének leginkább alapvető és legfontosabb stratégiáitól.”[7] Szerinte „a technológiai alapú megoldás-keresési opció” miatt sok idő ment veszendőbe a Nyugat-Afrikát 2014-ben sújtó Ebola-vírus járvány idején.[8]

Az adatok megszerzéséért folyó eszeveszett versengés valóságos manna a hatalmas multinacionális digitális technológiai cégek számára. Március végén az Egyesült Államokban Donald Trump tárgyalásokat kezdett a Google-lal, a Facebookkal és több versenytársukkal, hogy vessék be hatalmas adatbázisaikat a vírus elleni harc érdekében. A kapitalizmus eme megfigyelési élcsapatát sokat bírálták a közelmúltban, viszont a válságban ezek a kártékony gazdasági modellek legitimációra tettek szert, kitüntetett szerephez jutottak a nyilvántartásban, és természetes partnerként jelentek meg a közegészségügyben. A szinte összes forgalomban lévő okostelefon felhasználását biztosítórendszerek irányítását kézben tartó Google és Apple például bejelentette, hogy kész a hatóságokkal közreműködni a nyomkövetési megoldások kidolgozására.

 

Micsoda reklám a telekommunikációs cégek elemző technikái számára!

Ez az epizód megnyitotta számukra a lehetőséget arra, hogy újabb partnerséget hozzanak létre az egészségügyi intézményekkel annak érdekében, hogy tömeges adatok (big data) kezelésére alkalmas eszközöket fejlesszenek ki, és hogy a költségvetési megszorítások hatására fokozatosan zsugorodott kórházi kapacitások legjobb kihasználását tegyék lehetővé. Pedig ma már dokumentálva van, hogy az adóelkerülés révén a „big data”, vagyis a modern adatbázisok hozzájárulnak a közszolgáltatások gyengítéséhez, a megszorításokat pedig a maguk javára fordíthatják. Március 28-án a brit Közegészségügyi Szolgálat (National Health Service – NHS) bejelentette, hogy konzorciumot hozott létre a Google, az Amazon és a Microsoft közreműködésével. Egy kaliforniai adatbázis-kezelő cég, a Palantir fogja majd össze, amely egyebek között a Központi Hírszerző Ügynökséggel (Central Intelligence Agency – CIA) és a Bevándorlási Hivatallal való együttműködéséről, az illegálisan USA-ban tartózkodó személyek ellenőrzéséről is ismert. Annak ellenére, hogy az állam hirtelen pozitívan viszonyul a közegészségügyi rendszerhez és annak finanszírozásához, a világjárványhelyzet elmélyítheti a vállalatirányítási szemléletet, és elsődleges fontosságú tevékenységeket alvállalkozásba ad át a digitális iparnak.

A nagy távközlési szolgáltatók is megtalálják számításukat. Azon túl, hogy a rosszul lefedett zónákban aranyáron kötik ügyfeleikkel az átalánydíjas szerződéseket, az egészségügyi szükségállapot nagyhatású reklámot kínál azoknak az eszközöknek, amelyek a mobiltelefonok adatait elemzik, és helykövetésre képesek. A szolgáltatók ezeket a törvényességi szempontból kétes eszközöket már évek óta próbálják forgalmazni a helyi önkormányzatoknál, az „intelligens városok” projekt keretében. A járvány elejétől fogva olyan intézkedések születtek, amelyek lehetővé tették a lakosság mozgásának megfigyelését, például figyelemmel kísérték a párizsiaknak a lakásuk és nyaralójuk közti utazását. Ezeket a statisztikákat a francia hatóságok és a média arra használták, hogy megnevezzék azokat a személyeket, akik nem tartották be a fő tartózkodási helyükön érvényesített vesztegzár előírásait, és ujjal mutogattak a fekete bárányokra, akik nem tartották be a házi karantént. Az információkat fényképekkel illusztrálták, amelyeken tömegeket láthattunk a pályaudvarokon, ami a rendőri erők soha nem látott bevetésének jogosságát volt hivatva indokolni. Többszáz esetben előállításra, sőt erőszakos jelenetekre került sor, így igazolták az új megfigyelési technológiák alkalmazását. Így például a világjárványválság idején előállt zavaros jogi környezetben általánossá vált a drónok segítségével való megfigyelés, amelyet már egy ideje, ha nem is túl gyakran, tüntetések alkalmával használtak. A távolról irányított, hangszóróval és kamerával felszerelt dübörgő légi járművek – amelyeket magáncégektől béreltek jó drágán – elővigyázatossági intézkedéseket tesznek közzé élő hangon, vizslatják az utakat és a természeti környezetet, lehetővé teszik, hogy a földi járőrök letartóztassák a szabályszegő lézengőket. A Belügyminisztérium kihasználta az alkalmat, hogy 650 ilyen eszköz közbeszerzési eljárását indítsa el.[9]

A rendőrség arra a rengeteg kis vállalkozásra is támaszkodhat, amelyek a biztonsági megfigyelés területére specializálódtak, és az „intelligens városok” projekt keretében virágzó piacra leltek.[10] Franciaországban a Two-i nevű start-up felkínálja a rendfenntartó erőknek, hogy teszteljék ingyenesen azokat az algoritmusait, amelyek valós időben alkalmasak a videófelügyeletből származó gigantikus méretű adatáradat elemzésére. Tulajdonképpen arról van szó, hogy feltárható a szociális távolságtartással kapcsolatos szabályok megsértése: „Technológiánkkal felderíthetők a csoportosulások, ezzel lehetővé válik a rendfenntartó erők számára a megelőzés” – magyarázza az egyik társalapító, Guillaume Cazenave, aki a rendőrökre bízza, hogy átlépik-e a megelőzés és az elnyomás közötti határt.[11]

A szabadságjogok ellen irányuló, számítógéppel segített eljárás nem lenne teljes, ha nem állna mögötte egy olyan technológia, amely néhány hónappal ezelőtt a kínai megfigyelési társadalom szimbólumává lett: az arcfelismerő rendszer. A járvány kezdetkor Cédric O, digitális ügyekért felelős államtitkár, az eszköz alkalmazásának nagy híve úgy nyilatkozott, hogy az eszköz „számos előnnyel szolgálhat mind a közbiztonság, mind a betegség menedzselése területén.”[12] Moszkvában százezer videomegfigyelést végző kamera ellenőrzi állandóan a közterületeket. Arra használják őket, hogy elkapják a karantén szabályait megszegő személyeket. New-York állam határőrsége arra hivatkozik, hogy járvány idején az utazók ellenőrzésére indokolt a kontaktusmentes, tehát „higiénikusabb” megoldás, mint a hagyományos útlevél-ellenőrzés. Világos a helyzet: a biometrikus felügyelet terjedését immár egészségügyi megfontolásokkal igazolják.

Könnyen elképzelhető, hogy ezt az infrastruktúrát be nem vallott célokra fordítják majd.

És minthogy a Macron elnök március 16-i tv-beszédében elhangzottak szerint „háborúban állunk”, nem jelenti-e ez azt, hogy a terrorizmus elleni harc forrásait a koronavírus ellen lehet bevetni? Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök felhatalmazta a belső elhárítást, hogy alkalmazzon egy korábban az öngyilkos merényletek ellen vívott harcban használt titkos eszközt a járvány megfékezésére. „Mindeddig kerültem a használatát a civil lakossággal szemben, de már nincs más választásunk”.[13] Az NSO Group, amely kiberkémkedésre specializálódott, és számos emberi jogi szereplő és újságíró ellen folytatott kiberkémkedési botrányba keveredett,[14] olyan eszközöket szállít, amelyek képesek igen nagy számú adat, valamint a telekommunikációs hálózatban gyűjtött üzenetváltás elemzésére. Az információk összevetése alapján az NSU 1-től 10-ig terjedő skálán jelöli meg a személyek fertőzöttségi szintjét. Tucatnyi más ország is teszteli a rendszert. Könnyű elképzelni, hogy az egészségügyi válsághelyzet tompulásával ezeket az eszközöket rendőri megfigyelések kevésbé bevallható céljaira fogják használni. Krízisről krízisre haladva, az államérdek árnyékában és a magán- és a közszféra partnersége mellett, virágzik a biztonsági üzlet, és újabb akadályokat gördít a társadalom átalakítása elé.

 

A szerző Félix Tréguer kutató, tagja a Quadrature du Net [A net négyszögesítése]-nek. Szerzője a L’Utopie déchue. Une contre histoire d’Internet [Megbukott utópia. Az internet másik története], XVe-XXIe siècle, Fayard, Párizs, 2019.

Fordította: Völgyes Gyöngyvér

 

[1] L. Sonia Shah : Contre les pandémies, l’écologie [Ökológiával a világjárványok ellen], Le Monde diplomatique, 2020. március.

[2] L. Effy Vayena, Joan Dzenowagis, John S. Brownstein és Aziz Sheikhd: Policy implications of big data in the health sector [A tömeges adatok stratégiai következményei az egészségügyi ágazatban], Bulletin of the World Health Organization, vol. 96, no 1, Genf, 2018. január.

[3] L. Tim Eckmanns, Henning Füller és Stephen L. Roberts: Digital epidemiology and global health security; an interdisciplinary conversation [Digitális járványtan és globális egészségügyi biztonság; interdiszciplináris beszélgetés], Life Sciences, Society and Policy, vol. 15, no 1, 2019. március.

[4] Patrice Bourdelais : Le retour des dispositifs de protection anciens dans la gestion politique des épidémies [Régi védekező eljárások visszatérése a járványok globális politikai kezelése során], Extrême-Orient – Extrême-Occident, no 37, Vincennes, 2014. szeptember.

[5] Idézi a The Guardian, London, 2020. március 9.

[6] Luca Ferretti és társai: Quantifying SARS-CoV-2 transmission suggests epidemic control with digital contact tracing [A SARS-CoV-2 átvitelének mennyiségi meghatározása digitális érintkezéskövetést alkalmazó járványellenes védekezésre utal], Science, Washington, DC, 2020. március.

[7] Susan L. Erikson: Cell phones ≠self and other problems with big data detection and containment during epidemics [Mobiltelefonok ≠ önjáró és tömeges adatok felderítésével és visszaszorításával kapcsolatos egyéb problémák járványok idején], Medical Anthropology Quarterly, vol. 32, no 3, 2018. szeptember.

[8] L. Evgeny Morozov : Covid-19, le solutionnisme n’est pas la solution [Nem a megoldási hajsza a megoldás], Silicon Circus, 2020. április 5., https://blog.mondediplo.net

[9] Bulletin officiel des annonces des marchés publics avis No 20-51423 [Hivatalos közbeszerzési értesítő 20-51423 sz. közleménye], Paris, 2020. április 15.

[10] L. La “ville sûre” ou la gouvernance par les algorithmes [A „biztonságos város”, avagy algoritmusokkal történő irányítás] Le Monde diplomatique, 2019. június.

[11] Le Journal des entreprises [A vállalatok újságja], Nantes, 2020. március 25.

[12] Idézi a Liberation.fr, 2020. március 13.

[13] TheTimes of Israël (version française [francia kiadás]), Jeruzsálem, 2020. március 15., https://fr.timesofisrael.com

[14] Whats App attaque en justice une entreprise israélienne pour espionnage [A Whats App kémkedéssel vádol egy izraeli céget], 2019. október 30., www.capital.fr

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések