A hobbitok álma

Kategória: 2020. augusztus
Írta: Evelyne Pieiller
Találatok: 984

tolkien first edition original drawing The HobbitTalán azért mégsem vagyunk kötelesek elhinni, hogy Ronald Reuel Tolkien (1892–1973) „a XX. század leggazdagabb és legösszetettebb művének szerzője”,[1] ahogy azt bátran állítja egy magazin. Bár tény, hogy napjainkig 150 millió példányban kelt el a Gyűrűk Ura trilógia.

A siker részben Peter Jackson filmadaptációjának is köszönhető: forgalmazásával három milliárd dollár nyereséget és tizenhét Oscart zsebeltek be, és még el sem készült a sorozat, hozzá az Amazon 250 millió dollárért szerezte meg a jogokat. Kevésbé látványos ugyan, de mégis fontos megjegyeznünk, hogy Tolkien az egyetlen, akit külföldi íróként az a megtiszteltetés ért, hogy kiállítást rendeztek róla a Francia Nemzeti Könyvtárban (Bibliothèque nationale de France) 2019. október 31 és 2020. február 16 között, Az Aubusson-i Gobelinek Nemzetközi Városa (Cité internationale de la tapisserie d’Aubusson) pedig a szerző könyveinek saját illusztrációi alapján 13 hímzett faliszőnyeget és egy szőnyeget készíttetett.

Tolkien vitathatatlanul korunk egyik sztárja. És hát, mint tudjuk, semmi sem világít rá jobban egy kor képzeletére, mint a művészet, amelyet nagyra tart.

J. R. R. Tolkien életútja viszont inkább egy divatjamúlt klisére hasonlít. Átélte a két világháborút, de ideje nagy részét a kutatásnak és műveinek szentelte. Filológiát és óangol nyelvet tanított Oxfordban, beszélt gótul (egykor a gótok által beszélt holt nyelv), óészakiul (középkori skandináv nyelv) és finnül. Rajongott az északi eposzokért, az Eddáért és a Kalevaláért. Olyan tudós volt, aki az 1937-ben megjelent Hobbit című könyvével vágott bele a gyerekirodalomba, aztán majdnem két évtizeden át dolgozott a trilógiáján (1954–55). Semmi meglepő nincs tehát. Végül is a Lewis Carroll-ként ismertté vált Charles Lutwidge Dodgson is matematikát tanított Oxfordban, és gyerekeknek írt. Egy részletet azonban fontos még megemlítenünk Tolkienről: buzgó katolikus volt, ez kisebbségi vallás az Egyesült Királyságban.

A szellem erősebb az anyagnál

Az egyetem és a hívők számára meghatározó volt a Henry Newman (1801–1890) anglikán pap – akinek az áttérése a katolikus hitre nagy port kavart – köré szerveződő „oxfordi mozgalom”. Meglátásai a hitről, az önfeláldozás és az intuíció közvetlen szerepéről nagy hatást gyakoroltak elsősorban a brit keresztényekre. XIII. Leó pápa bíborossá nevezte ki. A Rerum Novarum [Az új dolgok] (1891), XIII. Leó enciklikája, amelyet később XI. Piusz (1922–1939) is kiegészített, az első pápai körlevél, amely meghatározza a katolikus egyház viszonyát a munkához. Támogatja a szindikalizmust, viszont elutasítja a szocializmust. Javasolja, hogy a társadalom a családi egység mintájára szerveződjön meg. Ennek a felfogásnak a gazdaságelméleti következménye az újraelosztás központi szerepe: a magántulajdon megmaradása mellett a föld és a termelőeszközök esetében előnyben részesíti a csoportos magántulajdont. Bátorítja a visszatérést a céhekhez, ellenzi a bankokat, kivéve a szövetkezeti bankokat. Földművesekből és kézművesekből álló társadalomképet privilegizál, ahol a család alkotja az alapegységet – és elutasít mindenféle politikai szélsőséget.

Tolkienre nagy hatást gyakorolt az „oxfordi mozgalom” eszmerendszere – az a hit, hogy a szellem erősebb az anyagnál, és az erőteljes államellenesség. Meghatározó előkép volt számára William Morris (1834–1896) festő és írónak[2] az idealizált középkortól inspirált nagyszabású művészi univerzuma is. Morris izlandi mondákat fordított, és szorgalmazta a visszatérést a kézművességhez, mivel úgy gondolta, hogy a kézművesség újra eljuttathatja a szépséget minden ember életébe. Megalapította Eleanor Marx-szal a Szocialista Ligát, megújította az alkalmazott művészeteket, és nem utolsó sorban Morris volt a szerzője azoknak az első regényeknek, amelyeket ma már fantasyként emlegetünk, mint például A világvégi kút (The Well at the World's End) címűnek.

A teológiai reflexiók, a mítoszok és a legendásnak tartott középkor iránti érdeklődés hozta össze az Inklingsként ismertté vált a baráti társaságot, amelynek tagjai az 1920-as és 30-as években rendszeresen találkoztak egy oxfordi bárban: megosztották egymással írásaikat, és beszélgettek. Köztük volt J. R. R. Tolkien, Clive Staples Lewis és Charles Williams is. C. S. Lewis anglikán volt, és ő is professzorként dolgozott az Oxfordi Egyetemen. Kereszténységet védelmező szövegei ma is ismertek Nagy Britanniában, de elsősorban a Narnia krónikái (1949–1954) tették híressé. Gyerekeknek írt könyveiben a Jó és a Rossz közötti nagy összecsapás egy varázslatokkal, állatokkal benépesített fantáziavilágban zajlik. Az egyaránt anglikán felekezetű Charles Williams rövid ideig a Rózsakeresztesek tagja volt, és egy keresztény szektát is alapított, az Összetartozás társaságát (Co-Inherence – amely meglepő módon egy Oxfordban játszódó sorozat, Az oxfordi gyilkosságok egyik epizódjában kapott központi szerepet). Főleg fantasztikus elbeszéléseket írt. Szenvedélyes regénye, a Grál háborúja a fehér és fekete mágusok közötti konfliktusról szól… Az Inklings baráti társaság tagjai tehát mind megszállott hívők és tudósok, akik koruk hitevesztett világába próbálták visszahozni a varázslatot és a misztikum iránti fogékonyságot. Átadni egy keresztény üzenetet a hitétvesztett világnak.

Ezek a kérdések, viták és meggyőződések mozgatják a Gyűrűk Urát is, azonban mégsem mondhatjuk, hogy a trilógia kizárólag tézisek illusztrációja lenne. Ugyanakkor a regény esztétikája és értékrendje egyértelműen körvonalaz egy bizonyos politikai és spirituális világnézetet. Elevenítsük csak fel, miről is szól a történet: a Sötétség Ura kovácsolt egy abszolút hatalmú mágikus gyűrűt, a Gyűrűt, amely az egész világot rabszolgasorba taszíthatja. Azonban a Gyűrű nincs már a birtokában, egy hobbit őrzi azt. A hobbit küldetése az, hogy megsemmisítse, azonban a Gyűrűt csak az a tűz pusztíthatja el, amelyben a Végzet Hegyén kovácsolták. A hobbit számos veszedelem során próbálja elérni célját a Gyűrű Szövetségének segítségével. Miközben sikerül véghez vinni a feladatát, a Király visszaszerzi királyságát…

 

Önfenntartó retro-vidékies világ

A Gyűrűk Ura a Rossz elleni háborúról és a spirituális beavatásról szól, lelki gyötrelemről és a szeretet tiszteletéről, amely képes legyőzni a halandók egoista érdekeit: „a Gyűrűk Ura egy mélyen vallásos, katolikus mű – írta Tolkien egy jezsuita barátjának –, kezdetben akaratlanul alakult így, később szándékosan formáltam azzá.”

Találékonyságával Tolkeinnek sikerült közvetlen allegóriák nélkül egy ideálisnak tűnő világot teremtenie. Az állandó útkeresők világát, ahol a szerény, vidám hobbitok (a „kisemberek” vagy félemberek) bármiféle kormány, rendfenntartó szerv nélkül élnek – kivéve a határokat –, természetükből fakadóan tisztelik a változatlan ősi rendet. A fantasy műfaj képviselői többé-kevésbé ezeket a személytípusokat másolják regényeikben. Tolkien középkorias világát áthatja a varázslat, ellenben teljesen hiányzik belőle a fejlődés, még a technológia gondolata és a történelem haladásának lehetősége sem bukkan fel. A Rossz birodalmának sötét kovácsműhelyétől távol, a kézművesek és a parasztok boldogan élnek: örömüket lelik a jó ételekben és a szép történetekben, elutasítják azokat, akik „mindig számolnak, mindig méricskélnek”. Egyébként a történet valódi hőse egy kertész…

Az 1960-as évek lázadó mozgalmai közel érezték magukhoz a könyvben megjelenített társadalommodellt, azt a mértékletes és önfenntartó társadalmat, ahol az emlékezet és az anyaföld alapvető fontossággal bír. Azt a társadalmat, ahol a feudális berendezkedés nem követel hűséget, ahol az emberek csak az élet örömeit kergetik, és mégis érzékenyek maradnak a természet alkotásaira. A neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom is szimpatizált ezekkel a gondolatokkal: 1977 és 1981 között Hobbit-táborokat rendeztek. Sok mai olvasó elsősorban az ökológia értékei miatt vonzódik a trilógia világához.

Talán még sokáig kísérni fog bennünket az önellátó, újvidékies világ utáni vágy, amely a technikával és a természettel való kapcsolat elvesztésével szembeni gyanakvással párosul. Az aktuális egészségügyi krízisben fontos feleleveníteni azt is, hogy a Gyűrű Szövetsége ugyan legyőzi a gonosz erőket, de visszaállítja a királyságot...

 

Fordította: Tóth Hanga

 

[1] Lloyd Chery : Ce que les fans du « Seigneur des Anneaux » doivent à Christopher Tolkien [Mit köszönhetnek A Gyűrűk Ura kedvelői Christopher Tolkiennek], Le Point, Párizs, 2020. január 17.

[2] Marion Leclair : William Morris, esthète révolutionnaire, Le Monde diplomatique, 2017. január. Magyarul William Morris, a forradalmi esztéta címmel jelent meg, és itt olvasható: http://www.magyardiplo.hu/archivum/2017/221-2017-marcius/2353-william-morris-a-forradalmi-eszteta

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések