Kenyér, beton, számítástechnika, hal: nem valami katonai tevékenységek – a mohó egyiptomi hadsereg

Kategória: 2020. augusztus
Írta: Jamal Bukhari és Ariane Lavrilleux
Találatok: 785

egyiMióta Abdel-Fátah el-Szíszi tábornagy 2013-ban hatalomra jutott, azóta a hadsereg korlátlannak látszó gazdasági növekedésbe kezdett. Teljeskörű diverzifikációban építkezések ezreit felügyeli, magához ragadja más állami és magánvállalatok rovására a közbeszerzéseket. De ez a „mindenütt jelenvalóság” nem igazán szolgálja az ország érdekét.

A tévéképernyőkön khakiba öltözött katonák fertőtlenítővel permetezik az aszfaltot. Egy B kategóriás filmzenére a katonák maszkokat osztogatnak a tömegeknek, akiket azután elnyel a kairói metró, majd drónkamerák az egyik vidéki kórház felett köröznek. A dokumentumfilm továbbá azt is magasztalja, hogy a hadsereg gyárai képesek 100 000 sebészeti maszkot előállítani naponta (egy 100 millió lakosú országban). Májusban Abdel-Fátah el-Szíszi Egyiptoma a járvány kezelésére a katonás stílus mellett döntött, és azt mutatja be a lakosságnak, hogy a hadsereg nem fél attól, hogy szembeszálljon a koronavírussal.

El-Szíszi már április 7-én megerősítette, hogy az ország rendelkezik az egészségügyi védekezéshez szükséges „stratégiai készletekkel”, az egységesített beszerzési gyakorlatnak köszönhetően. A köztulajdonban lévő ügynökséget 2015-ben alapították – hivatalosan a miniszterelnök alá tartozik –, a valóságban Báháa Eldín Zíédán tábornok irányítja. A bejelentés ráerősített számos egyiptomi gyanújára, hogy az egészségügyi válság örve alatt a hadsereg még inkább kiterjeszti a hatalmát a gazdaságra. A szabad tisztek 1952-es lázadása óta ugyanis a katonaság egyre nagyobb vállalkozóként van jelen. Míg az Alkotmány szerint a hadsereg „garantálja a demokráciát és az intézményeket”, addig a hatásköre és a befolyása sokszorosára növekedett el-Szíszi 2013-as hatalomátvétele óta. Az egyiptomi elnök számára ez a fejlődés dupla előnnyel jár. Először is, a hadsereg, amely állítólag kevésbé bürokratikus, úgy tűnik, alkalmas arra, hogy a leggyorsabban valósítsa meg azokat a komoly infrastrukturális projekteket, amelyekkel fejleszteni akarja az országot. Másodszor, megerősíti a hatalmát, hiszen a gazdaság militarizálása egyre több tisztnek nyújt újabb jövedelmet, akik cserébe garantálják uralmának stabilitását.

2016-ban a Báháa Eldín Zíédán tábornok által igazgatott intézmény vált a megkerülhetetlen közvetítővé, a közkórházak felszerelésének beszerzéseihez, a helyi és a külföldi beszállítókról is ott döntenek. Az intézmény nagybani áron vásárol, majd némi felárral adja tovább az Egészségügyi Minisztériumnak. A Covid–19 világjárvány következtében a hatóság kiterjesztette a jogát az elengedhetetlen orvosi termékek beszerzésére (mint például: kesztyűk, maszkok stb.). És rossz hír az ellenzőknek: „A lélegeztetőgép-rendelésünket megakadályozták, mert nem rajtuk keresztül akartuk megvásárolni” – mondta egy anonimitását kérő magánklinika igazgatója.

 

A hadsereg kedvezményeket élvez a normális vállalkozásokkal szemben

Elméletben a központosítás lehetővé teszi, hogy csökkentsék az importárakat, és hogy jobban lefedjék az egész terület szükségleteit. A valóságban ez hiányhoz vezet. E reformok óta Ali M. kórházi vezető szerint „a kardiológiához szükséges felszerelések 30%-a hiányzik, mint például a nem sztenderdméretű szívbillentyűszelepek. Emiatt páciensek ezreit kell várólistára helyezni, ami a halálozási arány növekedését hozza magával.” A katonai monopólium másik következménye: kétezer helyi egészségügyifelszerelés-gyártónak és -importőrnek kellett bezárnia a cégét, mivel nem tetszettek a központi beszerző intézménynek – az adatot a Kereskedelmi Kamara Egészségügyi Tagozatának egyik tagja osztotta meg velünk.

De nem csak az egészégügyről van szó. Informatika, különböző felszerelések, szolgáltatások: a hadsereg már nem elégszik meg a kenyeret, tésztát és palackozott ásványvizet forgalmazó vállalatok hasznával. 2013 óta haltenyésztővé, cementgyártóvá, sőt még kiállításszervezővé is vált... Birodalma 93 vállalatot számlál, egyharmaduk az elmúlt hét évben bukkant fel. E növekedési stratégia központjában a közbeszerzések elfoglalása áll. Minden minisztériumot, de még az El-Ahzar iszlám intézményét is rákényszerítették, hogy aláírják a partneri kapcsolatot a hadsereggel[1]. És ahogyan ezt Azraq T. egyetemi oktató magyarázza, az árakról nem lehet vitát nyitni: „A katonák az egyedüli közvetítők az állami egyetemek és a szállítók között. Az importált számítógépeket a piaci árnál 20%-kal drágábban adják el nekünk.”

A klientizmus vagy máshogy megnevezve a klientúrahálózat-kiépítés és -fenntartás rendszerében, amelyet a régi elnök, Hoszni Mubárak működtetett, a hadsereg privilégiumai nem zavarták az üzleti köröket, mivel a hadsereg nem folyt bele a kereskedelembe, és így mind a két szféra lecsíphette a maga részét. Ma a védelmi erők beavatkozása a gazdasági életbe aggasztó. „A hadsereg kedvezményeket élvez a normális vállalkozásokkal szemben. Ez a verseny torzulását eredményezi” – lázadozik Naguib Sawiris milliárdos.[2] Felmentve az adók és vámok alól, a „khakivállalatok” úgyszintén felmentettséget élveztek az elektromos áram árának 2019-ben bevezetett emelése alól is.

Az egész katonai-ipari szféra három pilléren nyugszik, amelyek: a Termelési Minisztérium, a Védelmi Minisztérium és nagy önállóságot élvező ügynökségei, és legvégül az Arab Iparosítási Szervezet. Csak az első, amelyet 1954-ben hoztak létre, kegyeskedik beszámolni villámgyors növekedéséről. A 17 gyárnak és 20 vállalatnak köszönhetően a bevételeik 215%-kal növekedtek – a 2014-es 4,2 milliárdnyi egyiptomi fontról 2019-ben 13,2 milliárdra (ami 720 millió euró – 230 milliárd HUF)[3].

A védelmi miniszter ugyanakkor gyámságot gyakorol a hozzá tartozó Nemzetérdeket Szolgáló Projektek Szervezete (NSPO) felett, amelynek aktivitása jóval túlmutat az eredeti paramétereken. Az Anvár Szadat elnök által 1979-ben létrehozott szervezet célja indulásakor a hadsereg szükségleteinek közvetlen beszerzése volt, hogy ezzel könnyítsenek az állami költségvetésen. A Szervezet ma 30 vállalatból áll, amelyek jelen vannak a városokban mindenhol, a pályaudvarokhoz és a piacokhoz közeli rengeteg bolttal és kioszkkal, ahol olcsó élelmiszereket árulnak. Hogy csökkentsék az árakat, és versenyezzenek a többi árusítóval, 7500 kiskatonát dolgoztatnak, akik a kötelező katonai szolgálatukat teljesítik így (egytől három évig). Az ő 350 egyiptomi fontos (19 euró) havi zsoldjuk az ütőkártya a konkurenciával szemben, hiszen a legalacsonyabb fizetés a magánkereskedelmi szektorban 2000 egyiptomi font (109 euró).

Az NSPO szemmel láthatóan és napról napra növekszik, az adatai pedig titkosak. Egy „A köztársaság tulajdonosai” című kutatási dokumentumban[4] Jezíd Szajig szociológus a „kormány kedvenc vállalkozójának” nevezi. A gízai piramisok környékének felújításán át a víztisztító üzemekig és a videós megfigyelési hálózatokig, a szervezet 2013 óta 28 milliárd fontnyi (1,5 milliárd euró – 480 milliárd forint) szerződést kötött meg. És el-Szíszi elnöknek köszönhetően az autópályák kezelését is megkapta: a szerződések 50-től 99 évig terjednek, és az autópálya-matricák bevételeinek beszedését is jelentik. A 2000-es évek elején még csak tízes nagyságrendű volt a szervezet kezében lévő benzinkutak száma, ez 2019-re 300-ra nőtt.

Minden olyan terület, amely az országos utak mentén található, a hadsereg tulajdonába került. És amikor a területek, amelyekre szemet vetnek már foglaltak, a kisajátítás gyorsított eljárásban folyik. 2019 nyarán a bulldózerek Alexandria külvárosában gyülekeztek, hogy építsenek egy autópályát és egy kereskedelmi területet is. A születendő területrendezési projekt azonban ütközött a Givrex mirelitgyár már meglévő jelentős ipari komplexumával, így utcára került a gyár 1500 dolgozója. Mivel Észak-Alexandria katonai központjának projektéről volt szó, a bontást lassító bírósági ítélet sem változtatott meg semmit, és Alexandria kormányzóját (aki a gyár védelmét ígérte) lecserélték egy tábornokra.

A hadsereg ugyanakkor már létező állami cégekkel sem fél felvenni a versenyt, és a helyükbe lépni. A cementpiacra való romboló hatású bevonulásuk két állami vállalat bezárását okozta, ahonnét 3000 alkalmazottat bocsátottak el. Három további gyár is nehéz helyzetbe került a Pharos Holding, egy Egyiptomban működő beruházási bank és kutatóközpont szerint. A szektor telítettségének ellenére a hadsereg megszerezte a piac 13%-át többek között az el-Szíszi által elindított infrastrukturális megaprojektekhez való kedvező hozzáférésnek köszönhetően. Ugyanez a forgatókönyv ismétlődött meg a gránit- és márványbányákkal. 2016 óta a fegyveres erők kontrollálják az országos termelési kapacitások 40%-át.

A terjeszkedés azonban nem követ semmilyen stratégiai tervet. Az egyiptomi elnök maga is elismerte egy a televízióban is közvetített 2019-es felszólalásán: „ha a megvalósíthatósági tanulmányokra támaszkodtam volna, akkor a hadsereg 20-25%-át csinálta volna annak, amit végül is megvalósított.” Úgy tűnik, hogy a cél kevésbé a gazdasági teljesítmény, mintsem a piac irányítása és a hadsereg dinamizmusának reklámozása. Ezt a valóságot legjobban a katonai-ipari komplexum harmadik pillére illusztrálja – az Arab Iparosítási Szervezet. Igaz, hogy az eladásai 2012 és 2018 között a négyszeresére növekedtek, de 12 gyáruk esetenként a haditermelés minisztériumának cégeivel konkurál, és nem hoz elég nyereséget sem – az utóbbit 2018-ban majd 2 milliárd fontra (110 millió euró) becsülték, ez pedig csak az eladások 14%-a. Egy állami vizsgálat, amelyet Jezíd Szajig említett a jelentésében, kimutatta, hogy egyes termelőegységek aggasztóan deficitesek. Ez a vezetők túl magas fizetéseivel és a gyenge termelékenységgel, illetve az alacsony hozzáadott értékű termeléssel magyarázható.

A hadsereg túlvállalása a nagy infrastrukturális projektekben mutatja meg leginkább a farkaséhségét és a korlátait. A minisztérium közvetlen megrendelésein túl 2018 végén az el-Szíszi által eldöntött nagy projektekből 2300-at felügyelt.[5] A hagyományos állami szerveket helyettesítve, a hadsereg a feladatokat megosztja saját cégei és a hűségesnek ítélt magánvállalkozások (amelyeknek összhangban kell lenniük a titkos szolgálatok jó alapos felmérése után kialakított állásfoglalásával) között. Így például a hidakra és útépítésekre szakosodott katonai-mérnöki egységek tevékenysége 367%-kal növekedett.

Az ötven új város terve között a jövő kormányzati fővárosának munkálatai szépen mutatják ezt a kissé kaotikus növekedést. A Kairótól 45 km-re keletre, a puszta sivatagban található új város tervek szerinti méretében hétszer lefedné Párizst. De a munka második fázisát el kellett halasztani, mert nem találtak befektetőt. A város csírája üvegtornyokból és szétszórt magánházakból áll, de eziránt sincs nagy érdeklődés, mint azt Huszein Szabburtól, az ország egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő cégének tulajdonosától és egyben vezérigazgatójától, aki maga sem vett egyetlen parcellát sem, megtudtuk: „Túl magasak az árak, és csak pár újonc fizet ennyit, hogy beléphessen az építési piacra. De a buborék ki fog pukkadni, és ezt persze a botrányok sora kiséri majd.”

 

A gazdasági növekedés nem teremtett új munkahelyeket

Az alvállalkozók helyzete, akik olyan szerencsések, hogy megbízást kaptak a hadseregtől, sem mindig irigylésre méltó: már törvényszerűvé vált, hogy a kifizetéseket késve kapják. „Általában az esedékességük után hat hónappal. A kifizetések kikényszerítéséhez általában muszáj leállítanunk a munkálatokat” – mondta egy nagy európai cégcsoport képviselője.

Hasznot hoz-e az országnak a hadsereg féktelen tevékenysége? Semmi sem kevésbé biztos. Makroökonómiai szinten az ingatlanfejlesztések megélénkülése tényleg növekedést okozott (5,6%-kal, a Világbank szerint). De hitelfelvételre kényszerítette az államot, amely 2020 áprilisában a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF-hez) fordult, pedig az államadósság már a Covid–19-járvány előtt is elérte a GDP 100%-át, ami 109 milliárd dollárnak (96 milliárd euró) felel meg.[6] Hivatalosan a munkanélküliség csökkent (a 2018-as 9,9%-ról 2019-ben 8,9%-ra), de ez alapvetően annak köszönhető, hogy 1,3 millió nőt kivettek a munkanélküli kategóriából, amikor a CAPMAS (Központi Statisztikai Hivatal) vezetését 2019-ben egy tábornok vette át.

Nemcsak „a növekedés nem teremtett jóformán munkahelyet, de a nem hivatalosan foglalkoztatottak (szociális ellátásra és TB-re nem jogosultak) száma 2006 óta a duplájára növekedett” – erősítette meg Ragi Asszád[7] közgazdász. És hiába a nagy hírverés a médiában az új projektekről, a kőolajszektoron kívül 2017 óta minden más ágazat csak vegetál[8]. A hadsereg gazdasági mohósága miatt számos egyiptomi szakértő, akiket mi magunk kérdeztünk, aggódik, és azt kívánja, hogy a hadsereg lassacskán lépjen ki egyes szektorokból még akár úgy is, hogy ezért kompenzációt kapjon – mint ezt magánbeszélgetések alkalmával elmagyarázták. Ez azonban egy olyan lehetőség, amely ma még messze jár a valóságtól.

 

A szerzők Jamal Bukhari és Ariane Lavrilleux, újságírók, a Le Monde diplomatique kiküldött tudósítói.

Fordította: Pető Zsófia

 

[1] L.: Ministry of military production: consumers trust us, we will return stronger than before [Katonai Termelési Minisztérium: a fogyasztók bíznak bennünk, erősebbek leszünk, mint korábban], Al-Tahir, Kairó, 2017. november 20.

[2] Middle East Monitor, London, 2020. május 21.

[3] A katonai termelési miniszter bejelentése alapján, amely az Al Mal és az Al-Masry al-youm egyiptomi újságokban jelent meg 2018 májusában.

[4] Yezid Sayigh: Owners of the Republic: An Anatomy of Egypt’s Military Economy [A köztársaság tulajdonosai: Egyiptom katonai gazdaságának anatómiája], Carnegie Middle East Center, Bejrút, 2019. november 18., carnegie-mec.org/2019/11/18/owners-of-republic-anatomy-of-egypt-s-military-economy-pub-80325

[5] A hadsereg szóvivője szerint, 2019. szeptember 2.

[6] Az egyiptomi francia nagykövetség gazdasági kiadványa szerint.

[7] Ragui Assaad: Is the Egyptian economy creating good jobs? A review of the evolution of the quantity and quality of employment in Egypt from 1998 to 2018 [Jó munkahelyeket teremt az egyiptomi gazdaság? Az egyiptomi foglalkoztatás 1998 és 2018 közötti mennyiségi és minőségi alakulásának áttekintése], Economic Research Forum, Giza, 2019 októbere.

[8] Reuters, 2020. február 4.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések