hu | fr | en | +
Accéder au menu

Vasút Yucatánba – Mexikó kiemelt projektje, a Maja Vasút ellenállásba ütközik

JPEG - 100 kio

Chiapas, 2020 januárja, Guatemela határvidéke. A Mexikói Nemzeti Gárda tagjai a sajtó kamerái előtt gumibotokkal és pajzsokkal hajtanak maguk előtt egy közép-amerikai migránsokból álló csoportot. Könnygázt is bevetnek, így terelik az embereket a határ felé. (1)

A 2019-ben újra megalakított Nemzeti Gárda tagjait a katonaság, a rendőrség és a vízirendőrség soraiból, illetve újonnan besorozottakból verbuválták. A testület Andrés Manuel López Obrador elnök fő fegyvere, amellyel vissza kívánja szorítani a közép-amerikai és dél-mexikói bevándorlást. A másik a Tren Maya [Maja Vasút] elnevezésű projekt, amely keresztülszeli a Yucatán-félszigetet.

A 2019–2024-es nemzeti fejlesztési terv szerint (Plan Nacional de Desarrollo, PND) a Maja Vasút olyanformán hivatott az északra irányuló migrációt megfékezni, hogy „munkát és méltó életkörülményeket teremt, aminek köszönhetően az emberek, akik ma a szegénység elől menekülnek, le tudnak itt telepedni”. (2) Kritikusai ezzel szemben téglák nélküli határfalnak nevezik a vasútvonalat, és úgy vélik, a projekt inkább való emberek elűzésére, mint a mobilitás javítására.

A tömegturizmus és a szolgáltatóipar

JPEG - 872.4 kio

„Elejétől fogva mondjuk, hogy nem maga a vasútvonal a fő probléma, hanem az emberekre gyakorolt hatása – fogalmaz Pedro Uc, maja aktivista és író Buctzotzból, a Yucatán-félszigetről. – Azt gondoljuk, hogy a vonalat össze akarják kötni a Corredor Transístmicóval, ami ahhoz vezetne, hogy a közép-amerikai emberek innen nem jutnának tovább.” Pedro Uc ezenkívül az emberekre és a közösségeikre gyakorolt hatásoktól is fél. Például amiatt, hogy a vonal mentén új városok létesülnek, alapvetően számítva a tömegturizmusra és az ezzel járó szolgáltatóiparra.

A Pedro Uc által említett átjáró, amely a Tehuantepeci-földszorost íveli át, az Atlanti-óceánt köti össze a Csendes-óceánnal, és az áruszállítás lebonyolítását szolgáló vasútvonalakból és országutakból áll. A szállítási útvonal kiépítése, új konténerterminálok, ipari parkok, közutak és sínpályák építése – a Maja Vasút mellett – az Andrés Manuel López Obrador-, becenevén Amlo-kormány stratégiai infrastrukturális és szociális programjai közé tartozik. Ezenkívül egy, az Egyesült Államok határa mentén húzódó, Sembrando vida (életet vetni) elnevezésű szabadkereskedelmi zóna is szerepel a tervek között, amelynek keretein belül például mezőgazdasági munkások ültethetnének gyümölcsfákat havi fizetésért.

A Yucatán-félszigeten három szövetségi állam, Campeche, Yucatán és Quintana Roo állam helyezkedik el, a földszorostól északkeletre nyúlva be a Karib-térségbe. A koronavírus-járvány idején Amlo ugyan nem akart anyagi támogatást nyújtani a rászoruló családoknak, (3) a Maja Vasút-projektet viszont a régi lendülettel folytatták. Június elején személyesen indította el a Cancún–Izamal-szakasz építési munkálatait. (4) Tette ezt annak ellenére, hogy az egészségügyi miniszter, a súlyosbodó járványhelyzetre való tekintettel, mindenféle utazások elhalasztását javasolta.

„Ha a különböző megaprojekteket a térképen egymás mellé tesszük, látható, hogy egy olyan migránszár elemeit alkotják, amely az USA geopolitikai érdekeit szolgálja”, mondja Sergio Prieto Díaz, az Ecosur (El Colegio de la Frontera Sur) professzora Campecheben. A Maja Vasút a weboldalán a területi újrarendezés, infrastruktúra, növekedés és fenntartható turizmus integrált projektjeként van bemutatva. Ezek közül a területi újrarendezés az, ami az aktivistákat nyugtalanítja.

JPEG - 64.9 kio

Abraham Villasenor calakmuli várostervező szerint „rengeteg környezetvédelmi szakértő foglalkozik a kérdéssel, hogy pontosan hol futnak majd a sínek, mennyi fát kell kivágni, és milyen hatással lesz ez az egész az állatvilágra.” Az ő városában is tervezik egy új vasútállomás építését. Házának verandáján beszélgetek vele: „Tudatos leegyszerűsítésnek tartjuk a környezetvédelmi diskurzust, és úgy gondoljuk, hogy direkt akarják ebbe az irányba vinni a vitát.” A kormánynak ugyanis egyszerűbb fák újratelepítéséről beszélnie, mint új városok létesítéséről és az indián területekre beözönlő tömegturizmusról.

Calakmul, az azonos nevű bioszférarezervátumban található kisváros, emellett figyelemreméltó archeológiai lelőhely is. Mielőtt a mexikói kormány 1994-ben hivatalosan elismerte volna lelőhelyként, évszázadokig fosztogatták. Annak ellenére, hogy nehezen megközelíthető, 90 méter magas piramisai kedvelt turisztikai attrakciók. Ha a vasútvonal déli szakasza elkészül, valószínűleg látogatók százai érkeznek majd ide naponta.

Az építési munkálatok bejelentése óta új, tervvárosokról is szó volt (Centros Integralmente Planeados, CIP), amelyek végig a vasút mentén épülnek majd. „Erre azt mondtuk: Hej, ti egy új Cancúnt akartok felépíteni egy olyan ökorendszerben, amely amúgy is meglehetősen labilis – meséli Villasenor. – Miért akarjátok a Cancúnban elkövetett hibákat megismételni?”

Cancún, Mexikó első CIP-je, 1969-ben nőtt ki a földből, és rengeteg turistánál idézhet fel paradicsomi délutánokat a fehér homokos tengerparton és partiéjszakákat a főutcán.

PNG - 982.8 kio

Rengeteg környékbeli ember szemében azonban Cancún az egyenlőtlenség jelképe, a kizsákmányolásé, a környezet rendjének felborulásáé és – a drogkereskedelem militarizálódása miatt – az állami és paramilitáris erőszaké. 2019-ben Cancúnban naponta átlagosan egy gyilkosság történt. A 2020-as évben már 50 felett jár a gyilkosságok száma.

A városban hatszázezren élnek, és százezer hotelszoba áll rendelkezésre. 2019-ben több mint 13 millió látogató érkezett Cancúnba repülővel és további 7 millió luxushajóval. A világjárvány azonban megfékezte a turizmusszektor folyamatos növekedését. Április 1-jén lezárták a cancúni strandokat, de június elején egymás után újra megnyitották azokat.

A Riviera Maya, amely Cancúntól a Playa del Carmenen át Tulumig húzódik, mindeddig egy aranybánya volt a hotelszektornak és a mexikói kormánynak, amely legszívesebben Yucatánt is részesítené a dolláresőből. A kormány tervei szerint, amikor a tömeges turizmus újra beindul Cancúnban, az emberek a Maja Vasúton utaznak majd a gyarmati idők városait, az őslakosok romvárosait és természetvédelmi területeket meglátogatni. De a vonat, embereken kívül, fosszilis tüzelőanyagokat is szállít majd.

Kevés a kézzelfogható adat a Maja Vasút-tervekről, és a részletek folyamatosan változnak. Biztosan tudjuk azonban, hogy a vasút körülbelül 1500 kilométernyi sínpályából fog állni, és Cancúnt fogja összekötni a kisebb-nagyobb déli turistacélokkal, egészen Chetumalig. Tulumban pedig, 130 kilométerrel Cancúntól délre, nyugati irányba fordul majd, Valladolid és Mérida Campeche állomásokkal. A déli pálya a veszélyeztetett bacalari türkiz tavakhoz vezet. A déli és északi vonalak aztán Escárcega városában találkoznának majd, onnan pedig egy közös pályán futnak egészen a végállomásig Palenquéig, Chiapas szövetségi államban.

Összesen harminc állomást terveznek, ebből tizenkilencet igazi pályaudvarral, valamint bekötőket 112 községbe. A már létező északi vonal mentén megkezdték a munkálatokat, a déli vonal sínjeit 2020 folyamán fogják lefektetni.

Carlos Slim, Mexikó leggazdagabb embere (5) is részese a projektnek. Már sikerült is átvinnie egy pályatervet, hogy a vasút ne konkurálhasson az egyik fizetős autópálya-szakaszával. Ezenkívül 2020-ban az egyik cégcsoportja megnyerte a támogatást 235 sínkilométer építéséhez. (6)

A pontos útvonalakat, illetve az állomások pontos helyét azonban még máig sem hozták nyilvánosságra, pedig a hivatalos dokumentumok szerint a vasútvonal már létező szövetségi infrastrukturális létesítmények (villamosvezetékek, közutak) mentén fut majd.

JPEG - 170.2 kio

A tizenkilenc pályaudvar körül építendő urbánus centrumról, amelyet a mexikói kormány akar megépíteni, szintén csak kevés információ lelhető fel. Az biztos, hogy szállodákat, bevásárlóközpontokat és lakónegyedeket terveznek, ami durva kontraszt az ottani vidéki élettel szemben, és a helyi kistermelők elűzésének veszélyét rejti.

Egy jelentésben ötvenezer lakosról és évente hárommillió turistáról van szó Calakmulban, egy olyan városban, amelyet előbb még meg kell építeni. Viszonyításként: 2015-ben a mostani Calakmul nyolcvan ejidójában (agrárközösség) a lakosság huszonnyolcezer, a legnagyobban körülbelül négyezer fő volt.

A mai napig nem lehet részletes tervekhez jutni arról, hogyan lesz megoldva ezekben a városokban az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés és a szemétszállítás. Ezek a kérdések semmiképpen sem mellékesek. Az egész félsziget területén jelenleg pöcegödrökkel oldják meg a szennyvízkérdést. Nincsenek olyan víztisztítók, amelyek ivóvizet szolgáltatnának, a szemetet pedig általában elégetik.

A sínek és a vonatok karbantartásának költségeit hivatalosan hat- és nyolcmilliárd dollár közé teszik egy harmincéves periódusra. A pályaudvarok fenntartási költségei ebben nem is szerepelnek.

Eleinte arról volt szó, hogy az állam tíz százalékát állja a költségeknek, a maradék finanszírozására pedig privát befektetőket vonnak majd be. 2019 októberében az Állami Turizmusfejlesztő Hivatal (Fondo Nacional de Fomento al Turismo, Fonatur) bejelentette, hogy harminc százalékra emelik a beruházás állami részét. Két hónappal később már hetven százalékra módosítottak. (7) Ennek ellenére a Fonatur még mindig azt állítja, hogy magánbefektetőkre építenek.

A helyiek elűzése

JPEG - 17.2 kio

Mindazonáltal az a földterület, amelyen az új városok létesülnek majd, nem áll szabadon rendelkezésre. A Yucatán-félsziget nagy részén tradicionális ejidók működnek, amelyekben közösségi munkában folyik a termelés. A mexikói kormány az 1960-as évekig a térség betelepítését támogatta. Az új földművelési forma azóta épült ki. De a kormány most egy befektetési trösztöt kíván létrehozni (Fideicomisos de Infrastruktura y Bienes Raíces, Fibra), (8) amely bérbe venné a földet a közösségektől, és pályaudvarokat, városokat építene rajta.

Nem tulajdonosváltásról van szó, mondta Rogelio Jimenez Pons, a Fonatur vezetője egy interjúban az El Financiero nevű lapnak, hanem szervezésről és hosszútávú bérleti szerződésekről. Senkit nem fognak elüldözni. „Amennyiben egy befektető befektetni kíván egy bevásárlóközpontba vagy hotelbe, nem eladjuk neki a területet, hanem a trösztön keresztül bérbe adjuk.”

Violeta Núnez Rodriguez szerint azonban, aki a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemen tanulmányozza a megaprojekteket, a helyzet annál jóval bonyolultabb, mint ahogy azt Rogelio Jimenez Pons leírja. Ahhoz, hogy az ejidatariók bérbe tudják adni a területeket, először tulajdonosokká kell válniuk, ami köztudomásúlag hosszadalmas és komplikált folyamat, amely gyakran a kommunák ellenállásába ütközik.

Másfelől a Fibra tagcégei részvénytársaságok, ezáltal a földtulajdonosok ki lennének téve a piac ingadozásainak. „Nagy a kockázat. Például azért, mert nem egy garantált bérleti díjról van szó, hanem piacialapúról, amely a tőzsdei mozgások révén hat a befektetett tőkére” – magyarázza Nunez Rodriguez. A döntés joga a többségi tulajdonosok kezében lenne, nem pedig a földtulajdonosokéban. Az aktivisták szerint ezért egyáltalán nem biztos, hogy a hosszútávú bérletek (50-80 év) vagy a tröszt létrehozása megakadályoznák az emberek elűzését.

A tervezett határidő igazán magabiztos. A vasutat 2024-re tervezik üzembe állítani, így azt Amlo még a hat éves hivatali ideje alatt átadhatja. A politikailag motivált időpont erős nyomást helyez a kivitelezésre. 2019. november 15-én a Fonatur tájékoztató rendezvényeket jelentett be tizenöt indián településen, december 15-én pedig szavazást tartottak a projektről. Ezt a szavazást úgy bonyolították, hogy az érintett közösségeknek előzetesen nem volt lehetőségük belenézni a tervekbe, megtudni, hogy pontosan hol lesznek pályaudvarok vagy más építkezések, és arról sem tájékoztatták őket, hogy a vasútvonal pontosan merre fog futni.

JPEG - 162 kio

„Minden olyan gyorsan történt, teljesen megleptek bennünket”, mondja Sara López, a Mexikói Nemzeti Indián Kongresszushoz tartozó Xpuhili Regionális Indián Tanács (Consejo Regional Indigena y Popular de Xpujil, CRIPX) tagja. „Nem volt előzetes egyeztetés, a szavazás nem volt szabad, és hiányzott a bizalmi bázis. Nem tájékoztatták megfelelően az embereket.” Sara López, Calakmul közigazgatási központjában, Xpuhilben áll egy kis szálloda előtt. Innen nézve nagyon messze van a cancúni turistaparadicsom.

Xpuhilban hihetetlenül csendesek, szárazak az éjszakák, a szálláshelyek szerények. Tíz dollárért meg lehet szállni egy olyan bungalóban, amelyben ventillátor és moszkitóháló is van. Hiába keresünk itt ötcsillagos szállodákat medencével. Az ideérkező turisták leginkább kalandvágyó világjárók, akik kieső archeológiai látványosságokra kíváncsiak.

A fő probléma az, hogy nincs víz. Egy xpuhili lakos arról mesél, hogy az utóbbi öt hónapban csak háromszor folyt víz a csapból. Általában teherautókkal szállítják ide a vizet. A calakmuli régióban számos helyen találhatók mezőgazdasági termelők, maja közösségek tagjai, akik az erdőkben, réteken méhészkednek vagy szerényebb mezőgazdasági tevékenységet végeznek, de itt nem létezik mesterséges öntözés. Teljességgel a természetes csapadékra vannak utalva, az pedig az utóbbi időben olyan ritka, hogy teljes betakarítások maradtak el, sok család pedig éhezett.

A Maja Vasút hivatott ezeket a gondokat egy csapásra megoldani. November 30-án az összes közösségi vezetőt meghívták Xpuhilba egy rendezvényre, ahol egy fiatal hölgy, akit a kormány küldött, chol nyelven olvasott fel egy szórólapot. Ez volt minden információ, amit kaptak.

A kormány küldöttei „a rengeteg előnyről beszéltek, amelyet a Maja Vasút jelent a térségnek” – meséli López. A vízprobléma megoldására egy vezetékrendszert ígértek, és felhívták a termelők figyelmét arra, hogy a vonattal sokkal egyszerűbben tudják majd szállítani termékeiket. „De arról, hogy hol fog majd megállni a Maja Vasút, nem beszéltek. A környezetre gyakorolt hatásokról szintén nem esett szó.”

A 2019. december 15-i szavazáson feltett kérdés ez volt: Egyetért-e az integrált Maja Vasút-projekt megvalósításával? Az apróbetűs részben az állt, hogy a lapot meg kell fordítani és a hátoldalon található szöveget elolvasni. Mivel a másik oldalon is csak a születő munkahelyekről és a jobb közlekedési lehetőségekről volt szó, nem meglepő, hogy a voksolásra jogosultak 92,3 százaléka igennel szavazott.

Az ENSZ Emberjogi Főbiztosságának (OHCHR) Mexikói Irodája nyomon követte az egész folyamatot, és megállapította, hogy a szavazás nem a nemzetközi standardok szerint folyt, mivel a projektről, az érintett közösségek előzetesen csak pozitív információkhoz juthattak hozzá.

JPEG - 267.2 kio

A végső hivatalos nyilatkozatban ez állt: „Az emberek a közösségekből a projekt mellett döntöttek, mert olyan eszközt látnak benne, amely a figyelmet az ügyükre irányítja – a vízellátásra, az egészségügyi rendszerre, az oktatásra, a munkára, a lakhatásra, a természetvédelemre és a kultúrára. Ez az oksági összefüggés hatotta át a meghallgatások szabad karakterét.” (9)

Mások egy szóval jellemezték a rendezvényeket: simulatión. Magyarul, a kormány úgy tesz, mintha tenne valamit, de a valóságban semmit nem csinál. Annyi volt a kormány célja, hogy a mexikóvárosi lakosokat meggyőzze arról, hogy a helyiek támogatják a beruházást.

Miután a CRIPX január közepén a bíróságon is megtámadta a meghallgatásokat, Campeche állam bírónője hozott egy ideiglenes rendeletet, amely szerint a munkálatokat be kell fejezni. Az érintettek később azt állították, hogy nem kapták kézhez a rendeletet. Az indiánok és az aktivista csoportok továbbra is jogi úton harcolnak a projekt ellen. Most már azzal is érvelnek, hogy a vasúti munkások elterjeszthetik a koronavírust.

A Maja Vasút-tájékoztatók után Pedro Uc és fia halálos fenyegetéseket kapott a WhatsAppon keresztül. Uc úgy gondolja, a Jinko Solar nevű cég van a fenyegetések hátterében. A cég hatalmas napenergia-beruházást tervez Valladolidban, amely szintén bírósági pereskedés tárgya. Ha figyelmen kívül is hagyjuk a fenyegetéseket és a veszélyeket, amelyeknek az aktivisták ki vannak téve, mondja Uc, „nem adjuk fel a harcot a meggyőződésünkért és a földünkért, amelyen élünk, hisz ez az egyetlen, amink van.”

Dawn Marie Paley újságíró és szerkesztő a towardfreedom.org alternatív riportportálnál. Legutóbb megjelent tőle a „Drug War Capitalism [Kábítószer-háborús kapitalizmus]” (Cico, Kalifornia [AK Press] 2014) könyv.

Dawn Marie Paley

Németből fordította: Hujber András

(12020 márciusában, a koronavírus-járvány kirobbanása után, Mexikó az oltalma alatt álló migránsok számát 3800-ról, 106-ra csökkentette. L. May Averbuch: Kein Vor und Zurück in Mexiko [Mexikóban nincs oda-vissza járás], Le Monde diplomatiqe, 2020. június.

(2Plan Nacional de Desarrollo 2019–2024. 32. oldal.

(3L. Kate Linthicum: The Whole World is spending to fight coronavirus. In Mexico, the leftist president is making cuts [Az egész világ a koronavírus elleni küzdelemre költ. Mexikóban a baloldali elnök vágásokat hajt végre], Los Angeles Times, 2020. május 13.

(4Inaugura Amlo tramo Izmail–Cancún del Tren Maya [Amlo megnyitja a Maja Vasút Izmail–Cancún szakaszát], La Jornada, 2020. június 1.

(5L. Renaud Lambert: Der Besitzer von Mexiko [Mexikó tulajdonosa], Le Monde diplomatique, 2008. június.

(6Carlos Slim construirá el tramo 2 Tren Maya [Carlos Slim megépíti a Maya Vasút 2. szakaszát], México desconocido, 2020. május 4.

(7L. El Financiero, 2019. december 2.

(8A Fibra a Real Estate Investment Trust (Retit) mexikói megfelelője.

(9L. El proceso de consulta indígena sobre el Tren Maya no ha cumplido con todos los estándares internacionales de derechos humanos en la materia [A Maja Vasútról folytatott őslakosi konzultációs folyamat nem felelt meg minden, az ügyben alkalmazott emberi jogi normának], ONU-DH [Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Mexikói Irodája], 2019. december 19.

Megosztás