A Kubai Kommunista Párt április 16-19 között tartotta VIII. kongresszusát Havannában, amelyen 300 küldött képviselte a 700.000 fős párttagságot. A tanácskozás résztvevői részletesen foglalkoztak a gazdaság helyzetével, ami 11 milliós ország legsúlyosabb problémáját jelenti.
A negatív hatások miatt, a GDP 11 százalékkal csökkent 2020-ban. A hat évtizede tartó amerikai embargó mellett, a gazdasági gondokhoz hozzájárult, hogy a Covid-19 járvány miatt a turista forgalom jelentősen visszaesett, ami évi 4-4,5 milliárd dollár bevételt jelentett.
A nehézségeket növelte, a korábban napi 50.000 barrelre becsült venezuelai olajszállítmányok jelentős csökkenése is, mivel az olaj egyrészét Kuba a szabadpiacon értékesítette. Elégedetlenséget okoz, hogy a január elsején életbe lépett, régóta húzódó pénzügyi reform, az egységes peso bevezetése a lakosság vásárlóerejét meggyengítette, mert „a kiigazítás” során az árak a béreknél lényegesen nagyobb mértékben növekedtek.
Raúl Castro főtitkár beszámolóját a gazdasági kérdésekkel kezdte. A pártvezető hangsúlyozta a magántevékenység „korlátok közötti” fejlesztésének a szükségességét, de fontosnak tartotta a tervgazdálkodás fenntartását. Bírálta az „egoizmust”. Elutasította az állami szektor monopólium helyzetének a megszüntetését, mert a túlzott nyitás a „szocializmus lebontását” jelentené. Kizárta a vállalatok privatizációját és a magántőke részvételét a külkereskedelemben. Raúl Castro szerint, növelni kell a külföldi befektetéseket. A főtitkár élesen bírálta a kubai gazdaság alacsony hatékonyságát, valamint az apparátus sokszor visszahúzó szemléletét.
Raúl Castro elítélte Donald Trump volt amerikai elnöknek a blokádot tovább nehezítő intézkedéseit. Washington 231 kubai szervezetet tett „fekete listára”, ami súlyos károkat okoz a szállodaiparnak és más ágazatoknak. Megemlítette, hogy Joe Biden elnök szóvivője szerint, az amerikai kormányzat számára nem jelent prioritást a Kuba elleni szankciók felülvizsgálata. Raúl Castro „a függetlenség és a szuverénitás kölcsönös tiszteletben tartása” alapján, konstruktív párbeszédet javasolt Havanna és Washington között. Kijelentette, hogy Kuba külső nyomásra „sem fog lemondani a testvéri országok támogatásáról”. A főtitkár figyelmeztette az ellenzéki csoportokat, hogy „az utcák és a terek a forradalmároké”.
Beszéde végén, a 89 éves Raúl Castro bejelentette, hogy lemond párttisztségéről, de minden erejével a jövőben is „védelmezni fogja a haza és forradalom ügyét”. Hangsúlyozta, hogy az ország irányítását felkészült és elkötelezett személyeknek adják át. A főtitkárral együtt a történelmi generáció több más tagja is visszavonult az aktív politikai tevékenységtől.
A korábbi döntések alapján a párt vezetésében teljes generációváltás történt. A folyamatos rotáció érdekében megválasztott vezetők csak két ciklust tölthetnek be. A regionális és városi tisztségviselők már olyan személyek, akik az 1959-es forradalom után születtek. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a Kubai Kommunista Párt főtitkárává a 61 éves Miguel Diez-Canelt választották, aki két éve az államfői tisztséget is betölti. A választott testületek hatékonyságát növeli, hogy a Központi Bizottság tagjainak a száma 142-ről 114-re, a Politikai Bizottságé 17-ről 14-re csökkent. A Politikai Bizottságba öt új személy került be, köztük Manuel Marrero Cruz miniszterelnök. A tagok között három nő található. A kongresszus megszüntette a Központi Bizottság másodtitkári tisztséget.
Lényeges változást jelent, hogy az ország irányítása az államfői tisztet két éve betöltő Miguel Díaz-Canel és a vezetés új generációja kezébe került. A megválasztott főtitkár kijelentette, hogy nem lehet visszalépés a reformokban és a fejlődés egyik fontos kérdése a nem-állami szektor lehetőségeinek a bővítése. Hangsúlyozta, hogy a jövőt érintő stratégiai kérdésekben továbbra is számíthat Raúl Castro véleményére.
A „történelmi generáció” legitimitása a gerilla korszakból és a forradalomból származik. Az új vezetés tekintélye elsősorban azon múlik, hogy sikerül jobb életet és hiteles jövőképet biztosítania a kubaiak számára. A kormánynak figyelnie kell a fiatalok kritikus hangjaira is.
Megoldatlan problémát jelent egyes élelmiszerek hiánya és a mezőgazdasági termelés alacsony szintje. A mezőgazdaság gyenge hatásfokát mutatja, hogy a munkaerő 17,2 százalékát foglalkoztatja, de csak a GDP 3,75 százalékát termeli. Komoly pénzügyi terhet jelent az élelmiszerek behozatala, ami az áruimport 80 százalékát teszi ki.
A pártkongresszus nem hozott meglepetéseket. A Raúl Castro kezdeményezésére 2011-ben indított a „sajátszámlásoknak” nevezett magánszektor bővítését a vezetés mindig óvatosan kezelte. Egyes közgazdászok javaslata ellenére, a tanácskozáson nem történt említés a vietnamihoz hasonló modell kialakításáról, amelyben az egypárt rendszer megőrzése nem zárja ki a többszektorú gazdaságot.
A tanácskozáson többször elhangzott az egység és a szocialista elkötelezettségű politika megőrzésének a fontossága. A résztvevők határozatot fogadtak el a gazdasági és társadalmi modell aktualizálására és újragondolására. Kérdéses, hogy ez mikor és milyen mélységben történik meg. Miguel Díaz-Canel kijelentette, hogy „nincs időnk hosszú távra gondolkodni”. „Nem lehet visszalépés a reformokban.” Kuba változásokra vár.