India, szemben a második hullámmal

Kategória: 2021. június
Írta: Christophe Jaffrelot
Találatok: 468

ind2Egészen április elejéig a világsajtó dicsérte az indiai miniszterelnök erőfitogtató fellépését, azt az „oltásdiplomáciát”, amely képes felvenni a versenyt a kínai eredményekkel. Mára azonban a Covid-19 annál is nagyobb pusztítást végez, mivel az országban nincs elegendő oltóanyag, gyógyszer és oxigén. És 2014 óta először fordul elő, hogy Narendra Modi teret veszít.

Amint azt Brazília elnöke, Jair Bolsonaro és korábbi amerikai kollégája, Donald Trump bebizonyította, az úgynevezett „populista” vezetők rosszul kezelik a járványt, legalább három okból: a demagógia és a nacionalista hencegés iránti vonzalmuk arra késztetik őket, hogy elutasítsák az egészségpolitikából eredő korlátozásokat a mindent „felforgató” gyakorlat kedvéért; a szakértők iránti megvetésük, amellyel a „hozzáértő” establishmenthez viszonyulnak, odavezet, hogy felértékelik a sarlatánok által javasolt gyógymódokat; végül a megalomániájuk arra ösztönzi őket, hogy minden kifogást kapásból elutasítsanak, és inkompetens talpnyalókkal vegyék körül magukat, akik vagy nem mernek igazat mondani, vagy fogalmuk sincs semmiről.

Ezt a koktélt adták hozzá az indiai közegészségügyi rendszer siralmas állapotához, amelyre a központi állam soha nem fordította éves költségvetésének több mint 5%-át (szemben például a Franciaországban több mint 11%-kal), és ezért mondott csődöt Narendra Modi kormánya – ha valaki populista, akkor ő biztosan az – a világjárvány második hullámával szemben.

Modi, a nacionalista kérkedő az év elején, a davosi Világgazdasági Fórumnak elmagyarázta, hogy India legyőzte a Covid-19-et, és most ő „a két saját” vakcinájának köszönhetően „vezeti ki” a világot az alagút vége felé (az egyik nem más, mint a svéd-brit AstraZeneca szérum indiai változata). Ezután Újdelhi „oltásdiplomáciába” kezdett, amely egyszerre volt nagylelkű (állítólag minden másnál jobban hozzájárult a szegény országok megsegítésére szolgáló Covax-tervhez) és vakmerő, mivel India március végén már 68 millió adagot exportált (főleg kereskedelmi célokra), míg az 1,34 milliárd indiai lakosságból csak 120 milliót oltottak be. Végül az összes külföldi értékesítés március 30-án hirtelen leállt.

A tudósokat megvető kormány 2021 januárja és áprilisa között nem hívott össze szakértői testületet, amelynek tanácsot kellett volna adnia, pedig a második hullám már február végén elkezdődött. Ehelyett az egészségügyi miniszter az orvosi szakma tiltakozása ellenére jóváhagyta azokat az állítólagos ájurvéda hagyományból származó gyógymódokat, amelyeket a hindu nacionalisták alapelvként hirdetnek. Ami még rosszabb, a kormány elfogadta az asztrológusok ajánlását, s egy évvel előbbre hozta a Kumbh Mela zarándoklatot, amelyet általában háromévente tartanak a hinduizmus négy szent városának egyikében. Március közepétől április közepéig a Gangesz partján fekvő Maridwarban több mint hétmillió ember gyűlt össze. Csak néhány tisztviselő merte azt állítani, hogy a távolságtartást ott tiszteletben tartották!

Az orvosokon kívül, akik látták, hogy a kórházak megtelnek, senki, se a közigazgatásban, se a médiában – amelyet egyre inkább a hatóságok ellenőriznek – nem talált semmi kivetnivalót. Igaz, hogy a kormánynak a valóság tagadására való képességéhez csak az az elszántsága ér fel, amelyet a választási naptár, az áprilisra tervezett négy regionális választás erőteljesen felerősített. Közülük Nyugat-Bengália hosszú hetekig lefoglalta Modit, miközben a fertőzési görbe emelkedett: az ellenzék ezen fellegvárának megnyerése rögeszméjévé vált. Vitathatatlan, hogy az ambíció még soha nem volt ilyen rossz tanácsadó.

Jelent-e fordulópontot a 2021. tavaszi egészségügyi válság? Gazdasági téren inkább elmélyíti a 2017 óta tartó tendenciákat: Indiában valójában folytatódik a növekedés visszaesése. Közben pedig nő az adósságráta, amely 2019 és 2020 között a bruttó hazai termék (GDP) 74%-áról 90%-ára ugrott.

A fordulat politikai lehet. Az uralkodó Bharatiya Janata Párt (BJP) nemcsak hogy nem tudta meghódítani Nyugat-Bengáliát, ahol újraválasztották az inkább baloldalinak számító Mamata Banerjee asszonyt (aki egyébként fő célpontjuk volt a választási kampányban), de Assamot is csak csökkentett többséggel tudta megtartani; Tamil Naduban helyi szövetségesét kibillentette a Kongresszus Párt egyik partnere, Keralában pedig nem nyert egy mandátumot sem. Ezek az eredmények az osztályalapú és kisebb mértékben a kaszthoz tartozás jelentőségének visszatérésére utalnak a vallási hovatartozás rovására, amely eddig a hindu többségi szavazatokat hozta. Ezenkívül teret nyertek a női szavazatok, szintén a BJP rovására. Talán a legfontosabb, hogy Modi népszerűsége 2014. május 26-i hivatalba lépése óta először esett 50% alá.

Még korai ebből a fejleményből következtetéseket levonni. Három év van hátra Narendra Modi második ciklusának végéig, és ismét népszerűbbé válhat. Ha Pakisztánnal vagy Kínával folytatódik az ellenségeskedés, akkor nem csupán az erős ember imázsa helyezheti vissza a nyeregbe, mert arra is törekszik, hogy a nemzet atyjának állítsa be magát, és így próbál kibújni a felelősségre vonás alól. Új haj- és öltözködési, valamint beszédstílusa is ezt bizonyítja, amely közel áll a hindu gurukéhoz.

Sok média, különösen a televíziós csatornák, továbbra is más dolgokról beszélnek, mint a jelenlegi egészségügyi válságról, és a kormány propagandáját visszhangozzák. A dezinformáció ilyetén uralmát a félelem, a pénzügyi megtorlástól való aggodalom és az érdekek közössége, valamint az ideológiai rokonság magyarázza.[i] Meddig fogják még megtéveszteni az indiaiakat, különösen azokkal a hivatalos adatokkal, amelyek nagymértékben minimalizálják a Covid-19 áldozatainak számát? Egyes újságírók azonban megpróbálják kinyitni a szemüket, többek között életüket is kockáztatva – főleg ha a krematóriumok körül vizsgálódnak.[ii]

Végül, az ellenzék nem állt csatasorba. Hiányzik a vezető és a stratégia, nem is beszélve a programról. Így azok a pártok, amelyek azért jöttek létre, hogy közösen írják alá a miniszterelnökhöz intézett levelet, hogy befolyásolják a járvány kezelését, sokszor élesen szemben állnak, és versenytársai egymásnak az Unió számos államában. Ez a fajta hátrány azonban nem lenne bénító, ha az állampolgárok egyszerűen arra törekednének, hogy megszabaduljanak a kormánytól anélkül, hogy túl óvatosak lennének az alternatívával kapcsolatban – ahogy ez történt például 1977-ben, amikor Indira Gandhit huszonegy hónap zsarnoki rendkívüli állapot után kényszerítették ellenzékbe. Egy ilyen forgatókönyv megismétlését azonban felfüggeszti a választási verseny kibontakozása, amely egyre kevésbé igazságos. A mainstream média gyakran elfogult tudósításokat ad, és a szavazás megszervezéséért felelős választási bizottság elveszítette függetlenségét. Ezenkívül a BJP pénzügyi forrásai, különösen a nagy oligarchák támogatásának köszönhetően, sokkal nagyobbak, mint az ellenzékieké. Csak a nemzetközi nyomás változtathatja meg a helyzetet. Nemcsak az Európai Parlament fogadott el az emberi jogokra összpontosító határozatot a május 8-i Indiával folytatott csúcstalálkozó előtt, de valószínűleg Joseph Biden sem lesz olyan megértő, mint Donald Trump volt.

 

A szerző, Christophe Jaffrelot a Centre de recherches internationales (CERI, Nemzetközi Kutatások Központja), valamint a Sciences Po és a Centre national de la recherche scientifique (CNRS, Nemzeti Tudományos Kutatások Központja) közös kutatásának igazgatója, a L’Inde de Modi. National-populisme et démocratie ethnique [Modi Indiája. Nemzeti populizmus és etnikai demokrácia] szerzője (Fayard, 2019.).

Fordította: Hrabák András

 

[i] L. Benjamin Fernandez: Une presse populaire qui ignore le peuple [Egy népi sajtó, amely ignorálja a népet], Le Monde diplomatique, 2014. május.

[ii] L. Hannah Ellis-Petersen & Sophie Zeldin-O’Neill: Covering India’s Covid crisis: ’Hundreds of journalists have lost their lives’ [India Covid-válsága: újságírók százai vesztették életüket], The Guardian, London, 2021. május 3.