A garázsokban vagy kis, házilaboratóriumokban született részvételi biológia elősegíti a nyitott és együttműködő tudományt, amelynek célja, hogy megszabaduljon a szellemi tulajdontól, sőt az ipartól is. Az élő anyag barkácsolói szabadelvű szellemben a tudáshoz való szabad hozzáférésre és a módszerek elsajátítására támaszkodnak. De a vállalkozói logika a legkreatívabbakat is utoléri.
„Itt nincs mit eladnunk! Számunkra az emancipáció és a függetlenség a fontos, nem pedig a technológiai innováció.” Az 50 éves biológiai doktor, aki magát Geronimónak (1) nevezi, üdvözöl minket így március elején az Alternatív, Szolidáris és Kísérletező Biológia Autonóm Laboratóriumában – rövid nevén: Labase. Antonin Demange-nel, a 38 éves biológiai kutatómérnökkel most egy olyan eszközzel kísérletezik, amelyet úgy terveztek, hogy teszteljék a házi készítésű védőmaszkok hatékonyságát a koronavírus ellen. „Az egyetlen dolog, amit vásároltunk, egy 12 eurós porlasztó volt” – mondja Geronimo. A készülék többi része egy hűtőszekrényből kiszerelt hűtőkompresszorból, egy olasz kávéfőző szűrőjéből és egy kivágott palackból állt. A cél egy olyan gép megtervezése volt, amely olcsó, megbízható, világszerte reprodukálható. Az élő anyaggal barkácsolók 2019 januárja óta dolgoznak együtt ebben a laboratóriumban, Montpellier délkeleti részén. Szűrők, precíziós mérlegek, szagelszívók, kemencék: az összes anyagot az egyetemi kutatóközpontok kukájában vagy egy volt kórházban gyűjtötték össze. A műhelyekben „bacikról” (baktériumok), agarról (táptalaj) beszélünk; megtanuljuk a gombák tenyésztését, a baktériumok azonosítását vagy a gyógynövények antibakteriális aktivitásának tesztelését is.
Az első ilyen egyesület állítólag 2008-ban született az Egyesült Államok egyik cambridge-i kocsmájának hátsó szobájában. Néhány utcára a Massachusettsi Műszaki Egyetemtől (MIT) vagy harminc kíváncsi, biológia iránt érdeklődő és rajongó vett részt a DIYbio egyesület első találkozóján (Do-it-yourself Biology, „Csináld magad biológia”), amelyet Mackenzie Cowell és Jason Bobe ötlete alapján hoztak létre. A két férfi meg volt győződve arról, hogy „a biotechnológia, és főleg ha kialakul ennek egy széleskörű és értő nagyközönsége, az mindenki számára előnyös lehet”, így akarták hát létrehozni „a „barkácsoló biológusok élénk, produktív és biztonságos közösségét”. (2)
Gyakran biohackelésnek nevezik, utalva a számítógépes hackerek szerveződésére, a mozgalomnak állítólag ma már 56 laboratóriuma van a világon, és körülbelül 5000 biológus dolgozik bennük. „Profiljaik meglehetősen változatosak – kommentálja Morgan Meyer szociológus, a Mines ParisTech kutatási igazgatója. – Közülük sokan eleve biológiával, informatikával foglalkoznak, vagy mérnökök, de vannak köztük kíváncsi emberek, művészek, informatikusok is. A többségnek diplomája van, amely nagyon gyakran a biológiához kapcsolódik. Végül is nem annyira állampolgári és nyitott tudomány ez: van azért egy küszöb a belépéshez.”
Az egyéni autonómiát szentségként tisztelik
A házi biológia lehetővé teszi a tudomány kilépését az olyan hagyományos terekből, mint az állami vagy magán kutatólaboratóriumok. Célja, hogy hozzáférhetőbbé tegye a klasszikus manipulációkat (baktériumok, élesztők, gombák tenyésztése), vagy a biogenetikával kapcsolatosakat (molekuláris elemzés, DNS-szekvenálás stb.). „Az eszközöket és technológiákat szélesebb közönség kezébe adjuk, akik prototípusokat készíthetnek és ki is próbálhatják – lelkesedik Frank Yates, a Sup’Biotech mérnöki magániskola kutatási igazgatója. – Ez benne az innováció!” Megszabadulva a finanszírozási kérdésektől, a tematikus kutatási keretrendszertől a biológusok maguk választják meg projektjeiket és kísérleteiket. „A nyitott terek egy teljesen új lehetőséget biztosítanak az önkifejezésre – állítja Thomas Landrain, a La Paillasse, az első közösségi laboratórium társalapítója Franciaországban, amelynek 2011 és 2017 között ő volt az elnöke. – Itt olyan kezdeményezési lehetőségeket találunk, amelyet az intézmények gyakran képtelenek biztosítani a tagjaiknak.” „Igazi iskolakerülők vagyunk” – erősíti meg Antonin Demange Montpellier-ben.
Ez a forrongás is visszatér azonban a vállalkozói logikához, állapítja meg Morgan Meyer. A mozgalomból mintegy harminc vállalat jött már létre, főleg Észak-Amerikában. Franciaországban a PILI nevű termékcsalád példája is emblematikus. Fiatalok egy csoportja mikroorganizmusok felhasználásával olyan bioszínezékeket fejlesztett ki, amelyeket a petrolkémiai termékek környezetbarát helyettesítőjeként népszerűsít. „Kezdetben nyílt forrásokban akartuk hagyni a PILI-t – magyarázza Thomas Landrain, a cég társalapítója. – De ha egy projekt komplex, hosszú és költséges kutatási és fejlesztési tevékenységeket igényel, az adománygyűjtés alapvető fontosságú eszköz. Technológiai újítások szabadalmaztatásával garanciákat kell adnia hitelezőknek. Kritizálnak minket, de én a pragmatikus megközelítést támogatom. A cél az, hogy legyen hatása környezetre és társadalomra.” A PILI-t 2015-ben hozták létre a La Paillasse „ökopolgárlaboratóriumban”, amely ma olyan partnerekkel áll kapcsolatban, mint a Suez, a Roche és a Sanofi.
Nem áll ez olyan távol az eredeti szellemtől – elemzi Daphne Esquivel-Sada kanadai szociológus, aki értekezését az észak-amerikai közösségeknek szentelte. Messze a Labase libertariánus és kollektív szellemiségétől, szerinte a garázsbiológia a neoliberalizmus kifejeződése: „Olyan egyénekről van szó, akik a biotechnológia területén feltalálóként és újítóként akarják kiaknázni képességeiket, és akik a lehető legkevesebb szabályozást és a »cselekvés« jogát követelik. Nincs ez ellentmondásban a vállalkozói szellemmel: a mozgalomban az egyéni autonómiát szentségként tisztelik.”
De a közösség olyan ambiciózus projekteket is végrehajt, amelyek nem a piaci modellen alapulnak. 2015-ben Anthony Di Franco számítógépes mérnök például elindította az „Open Insulin” programot kaliforniai közösségi biológiai laboratóriumában. A biohackerek szerte a világon megpróbálnak jogdíjmentes inzulintermelési protokollt kidolgozni a szabadalmak megkerülése és a gyógyszer hozzáférhetőbbé tétele érdekében.
A DIYbio tagjai a mozgalom cambridge-i alapító gyűlésén ezt a kérdést tették fel maguknak, amely még mindig aktuális: „Vajon lehet-e az egyesületükből a biológia egy új Homebrew Computer Clubja?”. Mivel 1975 és 1986 között a Homebrew Computer Club, az elektronika rajongóinak az egyik csoportja első találkozóit egy szilícium-völgyi garázsban tartotta. Később központi szerepet játszottak a számítástechnika hozzáférésének demokratizálásában. A klub tagjai között ott volt Steve Jobs és Steve Wozniak, a később birodalommá vált Apple alapítói.
Morgane Pellennec újságíró, az Extra-Muros kollektíva tagja.
