Virginia Woolf 1928-ban mondta: (1) „Egy nőnek pénzzel és saját hellyel kell rendelkeznie, ha szépirodalmat akar írni.”
Ez a „saját hely” egyszerre jelent egy szobát, ahova elvonulhat, és azt az intellektuális szabadságot, amely lehetővé teszi, hogy a férfiakkal egyenrangúan gondolkodjon és írjon. Volt-e valaha is ilyen szabadsága a nőknek? Az iskolában tanított irodalomtörténetből a nők szinte teljesen hiányoznak. Ritkábban és kevesebbet írtak volna? A könyveik túl középszerűek voltak ahhoz, hogy kiállják az idő próbáját? Vagy pedig elfelejtették őket, ahogy azt Éric Dussert egy értékes tanulmányában kimutatta? (2)
Ezt állította Laurence Faron is, a Talents hauts [Nagy tehetségek] ifjúsági kiadó alapítója és igazgatója (2005-ben). 2019-ben indította útjára a Les Plumées [A megkopasztottak] című zsebkönyvsorozatot, amelyet elsősorban tizenéveseknek és pedagógusoknak szánt. Az eddig megjelent tizenhat kötet mindegyikének a végén ugyanaz a szándéknyilatkozat ismerteti a kiadó célját: újra kiadni és rehabilitálni azokat az írónőket, akik a maguk idejében ismertek voltak, majd „leértékelődöttek, kitúrtak, megtagadottak, cenzúrázottak lettek, kikerültek a figyelem köréből, láthatatlanná, egyszóval... megkopasztottá váltak!”. Tény, hogy volt közülük több is, akit újra kiadtak, de az biztos, hogy alig kerülnek rivaldafénybe, pedig régebben kifejezetten sikeres regényeket írtak. Az ismertető említ is néhány példát: Marguerite Audoux, Judith Gautier...
Marguerite Audoux, aki Octave Mirbeau révén jelent meg, 1910-ben kapta meg az első Prix Fémina-díjat a Marie-Claire című, nagyrészt önéletrajzi regényéért, amelynek a L’Atelier de Marie-Claire [Marie Claire műhelye] (3) című regényével folytatott. A kis vidéki árva története, aki felkerekedik, hogy varrónőként próbáljon szerencsét Párizsban, ahol viszontagságokkal teli élet vár rá, egy korszak és egy társadalmi osztály hű képét adja, józan és hatásos leírással, élénk és pontos párbeszédekkel, és miközben mindig tanulsággal is szolgál, közben szerethető marad. Hasonlóan szerethető Judith Gautier könyve is. A szerző Théophile lánya költő, regényíró, műfordító és újságíró, a Goncourt Akadémia első női tagja, de apja nyomasztó árnyéka kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy elfelejtették. Isoline című regénye többek között a nehéz apa-lánya kapcsolatról szól...
Julia Daudet a maga részéről úgy döntött, hogy híres férje, Alphonse mellett háttérbe vonul, és munkájával őt segíti, pedig a L’Enfance d’une Parisienne [Egy párizsi nő gyermekkora] tehetségét tanúsítja. Ez az, amit Fanny Raoul ellenzett, akinek Opinion d’une femme sur les femmes [Egy nő véleménye a nőkről] című írása volt zsebkönyvsorozat idei évének első könyve: az 1801-ben megjelent feminista pamflet, amelyet korábban Geneviève Fraisse (Le Passager clandestin [A titkos utas], 2011), itt pedig Michelle Perrot mutat be, határozottan állítja, hogy „egy nép reformja a nőkkel kell kezdődjön”...
A kedvezőtlen gazdasági és társadalmi körülmények, az uralkodó nőgyűlölet, a férfi riválisok a lejáratásukra, sőt kifosztásukra irányuló kísérletei mellett a nőknek gyakran szembe kellett nézniük saját, önmagukat leértékelő, tehetségüket tagadó érzéseikkel is. A francia nyelvterületen a középkor óta megjelent irodalmi termésük – az irodalmat „kifejezetten nemi szempontból” értelmezve – széleskörű bemutatása ezeket az akadályokat és igazságtalanságokat kívánja megvilágítani és leküzdeni. (4)
(1) A Cambridge-i Egyetemen tartott előadássorozatában, amelyet a következő évben tettek közzé Un lieu à soi [Egy saját hely] címmel, Marie Darrieussecq új fordításában, Folio-Gallimard, Párizs, 2020.
(2) Éric Dussert: Cachées par la forêt [Az erdő elfedte], La Table ronde, Párizs, 2018.
(3) Marguerite Audoux: Marie-Claire, Bernard-Marie Garreau előszavával, Talents hauts, Párizs, 2020. A sorozat első könyve a L’Atelier de Marie-Claire volt, a cikkben említett többi könyvcím, hacsak más nincs megadva, ugyanabban a sorozatban kapható.
(4) Martine Reid (szerk): Femmes et littérature. Une histoire culturelle [A nők és az irodalom. Kulturális történelem], Folio-Gallimard, Párizs, 2020, két kötetben.