A közszolgáltatások digitalizálásának erőltetett ütemű bevezetése miatt ma már olyan alapvető eljárások, mint az anyakönyvezés, az adófizetés vagy a tartózkodási engedély megszerzése mind elektronikus ügyintézéssé vált.
Az internet kötelező használata azonban ezeken a területeken és sok más, a mindennapi élethez kapcsolódó területen is (utazás, foglalások, számlavezetés) különös erőfeszítést igényel azoktól, akik a legkevésbé képesek erre, mivel sem a szükséges eszközökkel, sem a számítógépes ismeretekkel nem rendelkeznek és rokoni segítségük sincs. Számukra Emmanuel Macron "start-up nemzete (1) " olyan, mintha száműzetésre ítélték volna őket saját országukban.
Claire Hédon emberi jogi aktivista A digitális technológia növekvő szerepéről a közigazgatás és a szolgáltatások felhasználóinak kapcsolatában című jelentése már a bevezető sorokban megadja az alaphangot: "Regionális képviselőink irodáiba kimerült és néha kétségbeesett emberek érkeznek, és nagyon megkönnyebbülnek, amikor végre személyesen (2) beszélhetnek valakivel. Ken Loach Én, Daniel Blake című filmjének megrendítő jelenetei – amelyekben egy munkanélküli brit férfi olyan közigazgatási eljárásokkal szembesül, amelyek mivel kizárólag digitálisan elérhetők, még embertelenebbek – naponta lejátszódnak Franciaországban. Tizenhárom millió ember, vagyis minden ötödik ember küzd a digitális világban, miközben a politikusok a létezésükről sem tudnak”. (3)
Az áldozatok ugyanabból a körből kerülnek ki, akiket a társadalmi berendezkedés eleve nem kímél: idősek, vidékiek, proletárok, képzetlenek, börtönviseltek, külföldiek. Ezzel szemben a vezetők, a magas jövedelműek és az egyetemi diplomások jó felszereléssel rendelkeznek – számítógépek, táblagépek és okostelefonok – és szívesen is használják a digitális ügyintézési lehetőséget. A következményeket röviden összefoglalva, elmondható, hogy minél rosszabb és bizonytalanabb valakinek a szociális helyzete, annál nehezebben jut hozzá a neki járó kedvezményekhez, ellátásokhoz, közszolgáltatásokhoz, mert a jogait nem tudja a megfelelő formában érvényesíteni. Az egészségügyi vészhelyzet, amely a távmunka, a távoktatás és az interneten keresztül történő orvosi rendelés (Doctolib) széles körű elterjedéséhez vezetett, technológiai lemaradásuk miatt még inkább háttérbe szorította a hátrányos helyzetűeket. A politikai pártok pedig néha és anélkül, hogy észrevennék, kiterjesztik a hátrányos helyzetűek kirekesztését a demokratikus politikai élet területére is. Így amikor a zöldek egy „mindenki számára nyitott" konzultációt szerveztek, hogy kiválasszák az elnökválasztáson induló jelöltjüket, a részvételhez szükség volt "egy személyes e-mail címre – arra küldték el a szavazáshoz szükséges linket –, egy mobiltelefonszámra – arra küldték el a szavazás érvényesítésének kódját – és még egy bankkártyára is, mert 2 euró kellett a részvétel érvényesítéséhez".
Claire Hédon megjegyezte, hogy "a helyzet egyre romlik", és emlékeztetett arra, hogy senkit sem lehet megfosztani jogaitól és a neki járó juttatásoktól azon az alapon, hogy nem használja a digitális technológiát a közigazgatással való kapcsolattartás során. Sokak számára – hangsúlyozta – az "erőltetett dematerializáció" nem egyszerűsítést jelentett, hanem ellenük szóló támadást, mert ebben az átalakulásban „maguk a közintézmények követik el a bántalmazás egy formáját."
