hu | fr | en | +
Accéder au menu

Irak és Szíria, a háború valódi ára – Nehéz megtudni a „járulékos áldozatok” számát

JPEG - 189.2 kio

Az intenzív légi bombázások a különböző szíriai és iraki konfliktusok során kevesebb mint egy évtized alatt több ezer civil halálát okozták.

Az érintettek minden esetben igyekeznek az áldozatok számát a lehető legkevesebbnek feltüntetni, így az Egyesült Államok által vezetett nemzetközi szövetség is. Vagy tagadni, ahogy Oroszország, a szíriai rezsim szövetségese teszi.

2014 júniusában az Egyesült Államok légi bombázó hadjáratot indított Irakban és Szíriában, az önjelölt kalifátus, az Iszlám Állam katonai erőinek megsemmisítésére, és néhány hónappal később létrehozta a most 83 tagú nemzetközi koalíciót e cél érdekében. Ezzel szinte párhuzamosan 2015 szeptemberében Oroszország katonai támogatást kezdett nyújtani Bassár el-Aszad rezsimjének, amelyet szorongatott a szíriai kormány által „terroristának” tekintett népi ellenzéki mozgalom, amely azonban nagyon hamar a dzsihadista csoportok ellenőrzése alá került. (1) Az amerikai és orosz beavatkozás idővel mintegy 75 000 légicsapást eredményezett Irak és Szíria ellen. (2)

Bármennyire is különbözik az USA vezette koalíció fellépése az Iszlám Állam (más szavakkal ISIS, Daesh) ellen és Oroszország Aszadnak nyújtott támogatása, mind a szándék, mind pedig a kontextus tekintetében mindkettő katasztrofális volt a helyszínen élő emberek számára: csak a bombázásoknak 20 000-55 000 szíriai és iraki civil áldozata van. Hogyan állapítható meg megbízhatóan egy ilyen számadat – amely továbbra is csak egy nem hivatalos becslés – és hogyan bontható szét a területek és a felek között? Egy olyan többdimenziós konfliktusban, amelyben külföldi erők is részt vesznek, különösen nehéz a civil áldozatok számbavétele, mivel a katonai szereplők nyilatkozataira és a nem kormányzati szervezetek információgyűjtésére támaszkodik, amelyek munkája a felek beleegyezésétől függ.

Az Egyesült Államok vezette szövetség minden hónapban beszámolt légi hadműveleteiről, de a civil áldozatokról néha csak jóval az esemény után adott számot. Például 2021 júliusában a koalíció azt állította, hogy 2014 augusztusa óta 34 984 „csapást” – ez a bevett kifejezés – hajtott végre Irakban és Szíriában. A sajtóosztálya a következőket jelentette: „Ebben az időszakban a »Tartós elszántság hadművelet« elnevezésű közös haderő (azaz a CJTF–OIR, Combined Joint Task Force – Operation Inherent Resolve) a rendelkezésre álló információk alapján úgy értékeli, hogy a »Tartós elszántság hadművelet« kezdete óta legalább 1417 civil halt meg, akaratlanul, a koalíciós akciók következtében”.

Az adatok megerősítése gyakran késik

Ezekben a dokumentumokban mindig ugyanaz az indoklás szerepel: „Minden csapásunk során szigorú célzási eljárást követünk, hogy szigorúan betartsuk a fegyveres konfliktusokra vonatkozó szabályokat, miközben igyekszünk elkerülni a járulékos károkat. Minden véletlen haláleset tragikus, és továbbra is az a célunk, hogy minden lehetséges óvintézkedést megtegyünk annak érdekében, hogy a civilek ne kerüljenek veszélybe a könyörtelen ellenség üldözése során.” Sajtóközleményében a koalíció jelezte, hogy megvizsgáltak több tucatnyi jelentést: a külső forrásokból, főként nem kormányzati szervezetektől kapott jelentéseket, a helyi média és a közösségi médiacsatornái (Twitter, Facebook) által jelentett incidenseket, valamint néhányat, amelyeket saját kezdeményezésre kezdtek kivizsgálni.

A koalíció által közölt 1417 civil halálos áldozatra vonatkozó adatot széles körben vitatták. A New York Times 2021 decemberében a Pentagon 1300 jelentésének áttekintésén alapuló vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy „a légi háborút mélyen hibás hírszerzési adatok, elsietett és gyakran pontatlan célzások, valamint több ezer civil – köztük sok gyermek – halála jellemezte, ami éles ellentétben áll azzal a képpel, amelyet az amerikai kormány kialakított a mindent látó drónok és a precíziós bombák által vívott háborúról.” (3) E „hiteles jelentések” alapos vizsgálata azt mutatja, hogy a civilek tucatjainak halálát gyakran csak jóval az események után ismerik el, ami arra utal, hogy az 1417 áldozatról szóló számadat messze nem végleges.

A koalíció például csak 2019 szeptemberében ismerte el, hogy 2017. április 5-én „sajnálatos módon meghalt 16 civil” egy „az Iszlám Állam aknavetős állása ellen Al Shafa városában végrehajtott csapás következtében”. Ez a beismerés a légi bombázások elemzésére szakosodott, brit székhelyű Airwars nevű civil szervezet által közzétett információkon alapult. Ugyanez a koalíciós jelentés azt állítja, hogy 2018. július 16-án Deir al-Zorban „a koalíciós repülőgépek légicsapást hajtottak végre az Iszlám Állam egy robbanóanyaggyára ellen. Sajnálatos módon a csapás következtében két civil véletlenül életét vesztette”. Egy 2019. májusi jelentésben a koalíció azt állította, hogy a három évvel korábban, 2016. április 9-én egy moszuli kommunikációs központra mért dróncsapás következtében öt civil (nem egy, ahogy eredetileg állították) halt meg, „a csapás közelsége miatt, véletlenül”.

A koalíció azt állítja, hogy nagyra értékeli az átláthatóságot, és hajlandó „együttműködni bárkivel, aki vádat hangoztat vagy új, hiteles információt szolgáltat”, ugyanakkor azonban több, nem kormányzati szervezet jóval magasabb számokat közölt a civil áldozatokról. A Szíriai Hálózat az Emberi Jogokért (SNHR), az ENSZ által akkreditált, az Aszad-rezsim szíriai ellenzéke által alapított szervezet az eddigi civil áldozatok számát 3 047-re teszi. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (SOHR), egy londoni székhelyű csoport, úgy véli, hogy a koalíciós támadások hat éve alatt 3 847 civil, köztük több mint ezer gyermek halhatott meg.

Az Airwars civil szervezet – amelyet a Joseph-Rowntree Charitable Fund és a Soros György által létrehozott Open Society Foundations finanszíroz – sokkal magasabb számokat közöl. Becslését az incidensek hitelességi szintje szerint osztályozva – „két hiteles forrás” minősül megbízhatónak – arra az eredményre jutott, hogy a koalíciós bombázások következtében 8 317 és 13 190 civil halt meg Irakban és Szíriában. A megölt gyermekek száma 1765 és 2 363 között van. Az Airwars azt állítja, hogy ebből a teljes számból 3 715 ember személyazonosságát sikerült kiderítenie. Nevük, élettörténetük és a források szerepelnek a szervezet honlapján. Ha pedig figyelembe veszi a bizonyítékokkal vagy tanúvallomásokkal meg nem erősített eseményeket, akkor a nem kormányzati szervezet adatai szerint a polgári halálos áldozatok száma még nagyobb: 19 284 és 29 643 között, azaz a magas tartományt figyelembe véve hússzor több, mint a nemzetközi koalíció által hivatalosan elismert szám.

Hiteles vagy nem hiteles?

A koalíció 2019 májusában „nem hitelesnek” minősítette az Airwars 1396-os számú ügyét. (4) 2017. augusztus 20-án három hete dúlt a harc Szíria legnagyobb városának, Rakkának az ISIS-től való visszafoglalásáért. A helyszínen a Szíriai Demokratikus Erők (SDF, egy arab–kurd koalíciós szövetség) koalíciós légi támogatást kapott az ISIS elleni harcában. Moszkva és Damaszkusz nem vett részt a légicsapásokban. Augusztus 20-án délelőtt 10 óra körül több Facebook- és Twitter-bejegyzés is jelezte, hogy a Bedo negyedet bombázzák. Az interneten 40-50 halottra vonatkozó becslések jelentek meg, többnyire szíriaiaktól, akik magukat aktivistáknak vagy újságíróknak vallották. Délután 5 órakor az Euphrates Post, egy helyi média, fotókat osztott meg egy több száz négyzetméteres területen a földdel egyenlővé tett épületcsoportról. Egy órával később a SOHR 23 halálos áldozatról számolt be. A YouTube-ra egy ellenőrizhetetlen videó került fel, amelyen több gyermek holtan fekszik a földön, és romos házak láthatók, amelyeket nyilvánvalóan egy erős robbanás pusztított el. Mindezek a források a nemzetközi koalíciót jelölték meg felelősnek.

Bár úgy tűnik, hogy az épületeket letörölték a térképről, amint azt a Google-műholdfelvételek előtte és utána is bizonyítják, a koalíció soha nem vállalta a felelősséget az incidensért. A polgári áldozatokról szóló 2019. májusi jelentésében csupán annyit mondott: „A rendelkezésre álló csapáslisták áttekintése után megállapítást nyert, hogy nagy valószínűséggel nem koalíciós csapás következtében haltak meg a polgári áldozatok. A koalíciós sajtóiroda megerősítette, hogy az incidens Al-Bedóban az Airwars 1396-os számú esete, az az incidens, amelyre a jelentésben röviden utaltak. Hivatalosan augusztus 20-án reggel nem történt koalíciós bombázás ezen a területen. Az a tény, hogy a koalíció »nem hitelesnek« minősített egy eseményt, nem tekinthető bizonyítéknak” – mondta Chris Woods, az Airwars leköszönő igazgatója. „A hírhedt baghúzi incidenst, amelyet a New York Times nemrégiben az USA lehetséges háborús bűntetteként vizsgált, (5) kétszer nyilvánosan is »nem hitelesnek« minősítették, még akkor is, amikor az amerikai értékelők bizalmasan megállapították, hogy a támadásban valójában legalább négy civil, de akár 70 is meghalhatott”.

Chris Woods, aki rendszeresen lobbizik a koalíciós tisztviselőknél, hogy azok igazolják a múltbéli incidensek tucatjait, továbbra is meg van győződve arról, hogy „a koalíció volt az elsődleges forrása a pusztításnak Rakkában”. Hogyan lehetünk ebben biztosak? Woods idézi az Airwars és az Amnesty International közös vizsgálatát a Rakkát ért bombázásokról. (6) Azt mondja: „Az ISIS tűzereje jelentősen korlátozott volt Rakkában, és a Szíriai Demokratikus Erők nem használhattak nehézfegyvereket. A rendelkezésre álló nyilvános bizonyítékok alapján erős jelek utalnak mind arra, hogy Al-Bedóban civilek haltak meg, mind pedig arra, hogy ezeket a haláleseteket a koalíció légi vagy tüzérségi csapása okozta.”

Az Amnesty International és az Airwars becslései szerint csak 2017 júniusa és októbere között 1600 civil halt meg a városban a koalíció vezette offenzíva során, az amerikai, brit és francia légitámadások és tüzérségi tűz következtében. Az Amnesty számos olyan esetet dokumentált, amikor családok kerültek a koalíciós bombázások és az ISIS tüze közé. Az Amnesty jelentése szerint 2017 augusztusában egy család 39 tagját és 10 szomszédjukat ölték meg egy hónapon belül négy koalíciós beavatkozás során. 2017. július 18-án „miközben kétségbeesetten menekülni próbáltak a támadás alatt álló környékről, a család kilenc férfitagját két külön koalíciós csapás során megölték. Éppen sikerült a nőket és a gyerekeket egy másik helyre vinniük, és úton voltak, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Egy hónappal később a megmaradt családtagok megpróbáltak elmenekülni, de az Iszlám Állam fegyveresei rájuk lőttek, és megölték az orvost, aki a sérült családtagok orvosi ellátását végezte. A csoportnak nem volt más választása, mint visszafordulni arra a helyre, ahonnan menekültek. Két nappal később, 2017. augusztus 20-án a koalíciós erők egyszerre bombázták a két szomszédos házat, amelyben a család tartózkodott. Ezek a légicsapások a Badran család 30 tagját ölték meg, főként nőket és gyermekeket.” (7)

Moszulban zajlott „a legkeményebb városi harc”

Az ISIS fellegvárának, Moszulnak a 2017-es felszabadítása sok civil áldozatot is követelt. Rupert Jones vezérőrnagy, a Combined Joint Task Force parancsnokhelyettese, amelynek célja az iraki város felszabadítása volt, azt mondta: „Ez volt valószínűleg a legkeményebb városi harc, amelyet a második világháború óta vívtak.” (8) Az Associated Press vizsgálata szerint az iraki és a koalíciós erők legalább 9 000 civil haláláért felelősek a város felszabadítása során a légicsapások, aknavetők és tüzérségi tűz következtében. (9) A nemzetközi koalíció azonban 2017-ben csak 326 civil halálát ismerte el. Az Airwars szerint azonban a Moszulért folytatott harcban több civil halt meg, mint ISIS-harcos.

Franciaország egyike azon koalíciós tagoknak, amelyek nem hajlandóak nyilvánosan beszélni a civil áldozatokról. (10) Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság után a harmadik legtöbb légi bombázást hajtotta végre (a második legtöbbet, ha a tüzérségi tüzet is beleszámítjuk), 1500 beavatkozást a harcok csúcspontján, 2014 augusztusa és 2017 júniusa között. „A franciák, akárcsak a belgák, a dánok és a britek, nem akarnak beszélni a civil áldozatokról, mert ez szégyenletes – mondja Chris Woods. – A francia tisztek elismerik, hogy civil áldozatokat okoztak, de nem mondják meg, hogy hol és mikor, mert a koalíció úgy van felépítve, hogy csak a csapások elkövetői fizetnek kártérítést [az áldozatok hozzátartozóinak].”

A túlélők azért is küzdenek, hogy panaszaikat meghallgassák, mivel a szövetség nem hajlandó közvetlenül velük vagy az áldozatok családjaival tárgyalni. A koalíció a Le Monde diplomatique kérdésére azt válaszolta, hogy a családoknak „a saját kormányukhoz kellene benyújtaniuk a követeléseiket.” Más szóval a koalíciós bombázásokban megölt iraki vagy szíriai civilek hozzátartozóinak Bagdadhoz vagy Damaszkuszhoz kellene intézniük kártérítési igényeiket.

A koalícióval ellentétben Oroszország nyilvánosan azt állítja, hogy a hat éve tartó szíriai hadműveletek során nem sérültek meg civilek. Az SNHR szerint azonban 2015 szeptembere és 2021 júniusa között az orosz bombázások 6 867 civilt öltek meg. A SOHR által 2021 júliusában közzétett számok még ennél is magasabbak: „2015. szeptember 30. és 2021. július 30. között az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja 20 825 személy halálát dokumentálta, köztük 8 667 polgári személyt, akik közül 2 099 tizennyolc év alatti gyermek volt.” Az Airwars azt állítja, hogy bizonyítékokat gyűjtött arról, hogy 2021 nyaráig az orosz hadsereg mintegy 39 000 légicsapás során 4 096 és 6 085 közötti civil halálát okozta. Megerősítetlenül hagyja, hogy további 23 062 ember halt-e meg „helyben, a szíriai orosz katonai akciók következtében”. (11)

Mivel a nyugati média nem tud ellátogatni Szíriába, kénytelen beérni a SOHR és az SNHR – amelyeket Damaszkusz és Moszkva a lázadás támogatásával vádol – által közölt és naponta aktualizált adatok megismétlésével. (12) A média időről időre idézi a nyugati nem kormányzati szervezetek, például az Amnesty International, a Human Rights Watch és az Airwars jelentéseit. Léteznek más források is, de ezek információit gyakran nehéz ellenőrizni: A Facebook- és Twitter-fiókok, a helyi média és a szíriai ellenzékiek blogjai folyamatosan hoznak nyilvánosságra fotókat és videókat a bombák polgári áldozatairól, nem harcoló férfiakról, nőkről és gyerekekről; ismeretlen áldozatoknak szóló posztumusz tisztelgésekkel; a feldúlt rokonokról, akik a még mindig romokban heverő házak között keresgélnek.

A SANA Aszad-barát jelentései

2011 óta dúl a kommunikációs háború: a hivatalos szíriai sajtóügynökség, a SANA rendszeresen közöl jelentéseket a rezsim számos ellenségének tetteiről: az SDF-et azzal vádolják, hogy rakétákkal lő civileket, beszámolnak a különböző dzsihadista csoportok és a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) által elkövetett mészárlásokról. Damaszkusz a saját javára pedig arról ír, ahogyan a lakosságot segíti, tudósít az elért eredményekről a folyamatosan „terroristának” nevezett lázadók elleni harcban, az ország gazdasági fellendüléséről, a nyugati politikusok látogatásairól a fővárosban, a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a külföldi, különösen arab országokkal; (13) ugyanakkor nem említi a tüzérségi tűz, a helikopterek által ledobott hordóbombák vagy az orosz repülőgépekről - Szuhoj Szu–17, míg–21 vagy L–39 Albatrosz – kilőtt rakéták által megölt civileket.

2018 januárjában Bassár el-Aszad francia újságírók kérdéseire a rezsimje által megölt civilekről így válaszolt: „Minden háború pusztítást okoz, minden háború halált okoz... A kérdés az, hogyan lehet megszabadítani a civileket a terroristáktól ezeken a területeken... Meg kell szabadítani őket, és néha ez az ár, amelyet meg kell fizetni, de végül az emberek megszabadulnak a terroristáktól.” (14) Orosz oldalon, alig három hónappal a hadjárat kezdete után Viktor Bondarev tábornok a Rosszija 24 orosz csatornán így reagált az Amnesty International vádjaira az emberi jogok megsértéséről: „Katonai erőink soha nem találtak el civil célpontot. Az orosz pilóták soha nem tévesztették el a célpontokat, és soha nem találtak el érzékenynek tartott helyeket, például iskolákat, kórházakat vagy mecseteket.” (15)

2019-ben az ENSZ aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a két hónapja tartó harcok során Idlib kormányzóságban legalább 37 iskola és 26 egészségügyi intézmény sérült meg vagy semmisült meg a légicsapások és a bombázások következtében. Panos Moumtzis, az ENSZ szíriai válsággal foglalkozó regionális koordinátora kijelentette: „A civilek és a polgári infrastruktúra elleni támadásokat be kell fejezni, mégpedig azonnal.” (16) Ugyanebben az évben egy Idlibben élő szíriai újságíró névtelenséget kérve így nyilatkozott: „Az oroszok szisztematikusan bombáznak zsúfolt helyeket. Mindenféle fegyvert használnak, foszforbombákat, kazettás bombákat, és új fegyvereket próbálnak ki. Az Aszad-rezsim felperzseltföld-politikát alkalmaz.”

„Járulékos károk”

Anton Lavrov független katonai szakértő, az Izvesztyija című moszkvai napilap tanácsadója kétkedve fogadja azt az állítást, hogy az orosz beavatkozás nem járt civil áldozatokkal: „Ez nagyon valószínűtlen. A fő különbség Oroszország és a NATO-országok között az, hogy orosz részről főként nem irányított fegyvereket használnak, amelyek sokkal több járulékos kárt okoznak, mint az »intelligens« fegyverek. Ennek ellenére 2015 óta azt látjuk, hogy az orosz repülési taktika fokozatosan fejlődik, hogy növeljék a csapások pontosságát, és csökkentsék a civileknek okozott károkat.”

Jurij Ljamin irkutszki védelmi szakértő azonban kritikusan szemléli az Oroszország és a szíriai kormány elleni médiakampányt: „Hibák vagy eltérések lehetségesek, különösen nem irányított lőszerek használatakor, de az ilyen létesítmények [iskolák és kórházak] elleni szándékos csapások esetén a civil áldozatok sokkal nagyobbak lettek volna, mint ahogy azt még a szíriai ellenzéki források is állítják.”

Az orosz Védelmi Minisztérium nem válaszolt a megkeresésünkre. Két évvel ezelőtt azonban a franciaországi orosz nagykövetség felajánlott egy találkozót Makszim Grigorjevvel, a magát moszkvai székhelyű nonprofit civil szervezetnek nevező, az ENSZ-nél akkreditált Demokrácia Tanulmányozásáért Alapítvány igazgatójával. A szervezet egy könyvet készített, amely szervkereskedelemmel vádolja a Fehér Sisakosokat, akik az orosz bombázások és a szíriai hadsereg áldozatait segítik. (17) Grigorjev azt állította, hogy 2013 óta többször járt a rezsim által ellenőrzött szíriai területeken és a lázadók által ellenőrzött övezetekben. Visszautasította a legtöbb szíriai megfigyelő állításait, akik szerint a polgárháború halálos áldozatainak számát meghamisították: „Ezek politikai aktivisták: a Nyugat fizetett emberei. Azért fizetik őket, hogy ilyen információkat szolgáltassanak. Ki tudja, honnan szerzi az információkat a SOHR? Soha nem fedik fel a forrásaikat. Két emberről van szó, akik London külvárosában élnek, és az Agence France-Presse-t látják el információkkal.”

A számadatok manipulálásával kapcsolatos gyakori vádakra Fadel Abdul Ghany, az SNHR vezetője így reagált: „Ha Oroszországnak kedvező adatokat teszünk közzé, akkor azt az ellenzőink használják fel. Amikor pedig háborús bűnökkel vádoljuk Oroszországot, akkor az oroszok mondják, hogy ez a Nyugat és az iszlamisták által támogatott propaganda. A számaink nem becslések: 2011 óta nagyon szigorú módszertant követünk. Minden nap információkat, adatokat gyűjtünk, és képesek vagyunk az orosz erők által megölt összes ember nevét megadni.”

A SOHR-t, amely nem válaszolt az interjúkérésünkre, Damaszkusz és az orosz hatóságok is bírálják az adatai között szereplő azonosíthatatlan elemek miatt. A források névtelensége frusztráló – mondja Chris Woods. – De ez azért van, mert e szervezetek tagjai rendszeresen merényletkísérletek célpontjai. Szíriában tényleg veszélyes a helyszínen dolgozni. Ha érdekeltek lennének, nem próbálták volna dokumentálni a minden oldal által okozott civil áldozatokat.”

Így a szíriai területen a forradalom 2011. március 15-i kezdete és 2021. március 14. közötti évtizedben állítólagosan megölt 594 000 ember közül a SOHR, állítása szerint, 88 856 civil halálát dokumentálta, akiket a rezsimhez hűséges erők, 8 110-et a lázadó csoportok szíriai harcosai, 6 418-at az OEI dzsihadistái, 1474-et a kurdok és 12-t az izraeli hadsereg gyilkoltak meg. (18) Az SNHR 2021 júniusában ugyancsak pártatlanságra hivatkozott, amikor 200 209 polgári halálesetet tulajdonított a szíriai rezsimnek és a rezsimpárti csoportoknak, köztük az iráni milíciáknak, 5 043-at az ISIS-nek, 4 164-et az ellenzéki frakcióknak és 1284-et a kurd erőknek. (19) A becslések közötti eltérések abból adódnak, hogy bizonyítékokat vagy tanúvallomásokat kell beszerezni annak megerősítésére, hogy történt-e haláleset, és ha igen, mennyi.

Ezekben a többszereplős, rendkívül erőszakos konfliktusokban az információáramlás gyenge, és a civil áldozatokra vonatkozó bizonyítékok eltűnhetnek vagy elrejthetők. Nagyszabású, pártatlan és hatékony megfigyelőrendszer hiányában a számokért folytatott harc továbbra is megosztja a megfigyelőket, a propagandistákat és a harcoló feleket. Végső soron a kutatókon és történészeken múlik majd, hogy objektív számokban állapodjanak meg.

Damien Lefauconnier

A szerző, Damien Lefauconnier újságíró.
Kleinheincz Ferenc

(1Gilles Dorronsoro, Adam Baczko és Arthur Quesnay: Syrie. Anatomie d’une guerre civile [Szíria. Egy polgárháború felépítése], CNRS Éditions, Párizs, 2016.

(2Források: US Led Coalition, Airwars, Observatoire syrien des droits de l’homme (OSDH), Syrian Network for Human Rights (SNHR) [Az USA vezette koalíció, Airwars, Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) és Szíriai Hálózat az Emberi Jogokért (SNHR)].

(3Azmat Khan: Airstrikes allowed America to wage war with minimal risk to its troops [A légicsapások lehetővé tették Amerikának, hogy csapatait minimálisan veszélyeztetve folytasson háborút], The New York Times, 2021. december 19.

(5Dave Philipps és Eric Schmitt: How the US hid an airstrike that killed dozens of civilians in Syria [Hogyan tüntet el az Egyesült Államok egy olyan légicsapást, amely tucatnyi civilt ölt meg Szíriában], The New York Times, 2021. november 13.

(6Vö. War in Raqqa: Rhetoric versus reality [Háború Rakkában: retorika kontra valóság], Amnesty International.

(7Syrie : La “guerre d’anéantissement” a fait des ravages dans la population civile à Raqqa [A megsemmisítő háború Rakkában a polgári lakosság körében szed áldozatokat], Amnesty International, 2018. június 5.

(8Major General: Battle for Mosul is “toughest since WWII” [Vezérőrnagy: A második világháború óta a legkeményebb városi harc volt a moszuli csata], BBC, London, 2017. június 26.

(9Mosul is a graveyard: Final IS battle kills 9,000 civilians [Moszul egy temető: az utolsó Iszlám Állam elleni csata 9 000 civilt ölt meg], Associated Press News, 2017. december 21.

(10Marie Forestier: Syrie : la France, grande muette des frappes aériennes [Franciaország néma marad a légicsapásokról], Libération, Párizs, 2019. április 25.

(11Russian military in Syria [Az orosz hadsereg Szíriában], Airwars, London.

(12Antonin Amado és Marc de Miramon: Syrie, champ de bataille médiatique [Szíria propagandaháborúja], Le Monde diplomatique, angol kiadás, 2012. szeptember. 

(13Adlene Mohammedi: Syrie, retour feutré dans la “famille arabe”[Szíria csendes visszatérése az arab családba], Le Monde diplomatique, angol kiadás, 2020. június.

(14Le Monde, 2018. január 8.

(15Le Figaro, Párizs, 2015. december 27.

(16Syria : “Deplorable” violence in Idlib against civilians, humanitarian workers must “stop immediately” : UN Coordinator [Szíria: Az idlibi „sajnálatos” erőszakot a civilek és a humanitárius dolgozók ellen azonnal le kell állítani: ENSZ Koordinátor], UN News, Nations Unies, New York, 2019. június 21.

(17The White Helmets: Terrorist accomplices and a source of disinformation [A Fehér sisakosok a terroristák cinkosai és a dezinformáció forrásai], Az Orosz Föderáció állandó képviselete az Európai Uniónál, Moszkva.

(18Total death toll: Over 606,000 people killed accross Syria since the beginning of the “Syrian Revolution”, including 495,000 documented by SOHR [Több mint 606 000 ember halt meg Szíriában a „szíriai forradalom” kezdete óta, beleértve a SOHR által dokumentált 495 000 embert], Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja, (OSDH), 2021. június 1.

(19Civilian death toll [A civil áldozatok száma], SNHR, rendszeresen megújítva.

Megosztás