Miközben a hindu fundamentalista Narendra Modi indiai miniszterelnök vezetése alatt országszerte üldözik a muszlimokat, és egyre több a vallások közötti összetűzés, Keralában a muszlimok egyre jobban felhívják magukra a figyelmet.
Gyakori látvány a nikábot viselő nő. Pedig a kis indiai államot kommunisták kormányozzák. Sohasem látott szövetséget kötöttek volna a marxisták a szigorúan vallásos muszlimokkal?
Igencsak meghökkentő kép tárul elénk. Egy buszmegállóban három nikábot viselő nő beszélget egy hatalmas Che Guevara-portré előtt. Tetőtől talpig fekete ruhába burkolózva, kezüket kesztyűvel, arcukat is elrejtve, csak a szemük alapján lehet őket megkülönböztetni. A buszváró vázára vagy 30 sarló-kalapácsos zászló van kitűzve. Hol vagyunk? Szaúd-Arábiában? Kuba szigetén? Nem, Keralában vagyunk, India déli részén. „A purdahot, ami a nikábnak az arcot nem takaró változata, vagy a nikábot viselő nők körülbelül 15, talán 20 évvel ezelőtt jelentek meg. Ma már mindenhol látni őket” – magyarázza MS Visakh, egy fiatal keralai szociológus, aki most védte doktori disszertációját a régió muszlim identitásáról.
A borotvált fejű, mosolygós arcú, zöld tunikát és bőrszandált viselő fiatalemberrel Tiruvanántapuramban, a főváros egyik divatos kávézójában találkozunk. „Azelőtt a muszlim nők itt ugyanúgy öltözködtek, mint bárki más, színes szárit vagy csuridart [középhosszú tunika és bő nadrág vagy legging] viseltek, fejüket pedig hosszú, színes kendővel, az úgynevezett thattammal takarták – magyarázza. – Akik szárit viseltek, azok a ruha végét vetették át a hajukon.”
Kerala 33 millió lakosú kis állam, ahol a muszlimok aránya (27%) jóval magasabb, mint az országos átlag (14%). A muszlimok, főként szunniták, még többségben is vannak Malabar számos városában (északon). A keresztények szintén felülreprezentáltak: a lakosság 18%-át teszik ki, míg az ország egészét tekintve 2%-ot. Az észak-indiai muszlimokkal ellentétben, akiket a 16. században a mogul hódítók térítettek meg, az iszlám itt Mohamed próféta idejére nyúlik vissza, amikor a Perzsa-öbölből arab kereskedők érkeztek a malabári partvidékre fűszerbeszerzés céljából.
Egy olyan országban, ahol igencsak színes öltözködési szokások vannak, a feketeruhás nők látványa annál is inkább meglepi az embert, mivel Kerala állam az egyetlen az Indiai Unió huszonnyolc tagállama közül, amelyet kommunisták kormányoznak. Az ő vöröslő jelenlétük eláraszt mindent, az utakon, a falvak bejáratainál, a városközpontokban és minden útkereszteződésben: milliónyi zászló lóg a legkisebb oszlopról is, a járdákon az egykori vezetők mellszobrai, az új vezetők arca pedig óriásposztereken a hollywoodi filmek plakátjait idézik. A körforgalmak közepén egymásba fonódó sarlót és kalapácsot ábrázoló vörös fémszobrok állnak, és majdnem annyi Marx–Engels–Lenin hármas portrét látni, mint egykor a Szovjetunióban! Nem is beszélve Che-ről és a messzeséget kémlelő tekintetéről, amely Alberto Korda híres fotója alapján készült...
Amikor a kommunisták 1957-ben megnyerték a választásokat, részben a hindu paraszti tömegeknek köszönhetően, akik azóta is támogatják őket, ők voltak az első olyan marxisták a világon, akik demokratikus úton jutottak hatalomra. Az általuk végrehajtott földreform megdöntötte a feudális rendszert azzal, hogy elkobozták a földet a nagybirtokosoktól, amelyet aztán újraosztottak a szegény parasztok tömegei között, akik a mai napig hálásak nekik. Azóta a helyi kormányzatban óramű pontossággal váltják egymást az Indiai Kommunista Párt (IKP[M], marxista) és a Indiai Nemzeti Kongresszus (balközép) által vezetett koalíció. Kivéve legutóbb, a 2021. áprilisi választásokon, amikor az IKP(M) koalíciónak sikerült a következő ciklust is megnyernie. Egy olyan Indiában, ahol nagyrészt a Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP, Indiai Néppárt) által megtestesített hindu szélsőjobboldal uralkodik, akik közé Narendra Modi miniszterelnök is tartozik, Kerala „a sáfrányos és muszlimellenes hullámmal” szembeni ellenállás utolsó bástyája. (1)
Minden negyedik háztartás az Öböl-pénzből él
Az állam kommunista politikát folytat, hatalmas erővel küzd a szegénység ellen, például a lakosságnak az alapvető élelmiszerekhez szinte ingyenes hozzáférést biztosító kártyákkal, valamint azzal, hogy az oktatásban és az egészségügyben bevezették az országos átlag kétszeresének megfelelő minimálbért (napi 700 rúpia [8 euró]). Indiában jelenleg itt a legmagasabb az írni-olvasni tudók aránya (96,7%, szemben a 77,7%-os országos átlaggal), a várható élettartam (77,3 év, szemben a 70,8 évvel), és itt a legalacsonyabb a termékenységi ráta (2 gyermek/nő alatt) stb. „Mi vagyunk Ázsia egyfajta Skandináviája – nevet Praveena Kodoth, a Tiruvanántapuramban működő Fejlesztési Kutatási Központ (Center for Development Studies, CDS) szociológusa. – A kommunisták sikeresen fejlesztették ki a panchayat-rendszert is, olyan falusi tanácsokat, amelyek lehetővé teszik, hogy mindenki valóban részt vegyen az állam fejlesztésében” – teszi hozzá Srikumar Chattopadhya geográfus, akivel Tiruvanántapuramban találkoztunk.
Mintha versenyre akarnának szállni a kommunistákkal a köztereken való jelenlétért, a mecsetek száma az elmúlt két évtizedben robbanásszerűen megnőtt, különösen Kerala északi felében. A vallási intézmények sem maradtak le, a muszlim alapítványi hálózatok tulajdonában lévő iskolák és egyetemek száma is fellendült. A számos iszlám egyetem hallgatóit, ahol világi és vallási tárgyakat is oktatnak, arra kötelezik, a lányokat, hogy nikábot viseljenek, a fiúk pedig kamist (hosszú, bokáig érő fehér tunika) és fehér imasapkát hordanak.
Itt mindenki egyetért abban, hogy a muszlim identitás nyílt megjelenése – ez radikális változás volt a korábbi időszakhoz képest – mintegy 20 évvel ezelőtt történt, és tíz évvel később robbant be. Egyesek – muszlimok és nem muszlimok – szerint az átalakulás „az Öböl-hatásnak” köszönhető: a keraliták, akik az Arab-félsziget országaiba (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar, Kuvait és Omán) mennek dolgozni, állítólag úgy térnek vissza, hogy a rigorista prédikátorok megdolgozták az agyukat, és immár arra kényszerítik a feleségeiket, hogy szigorúan rejtsék el minden testrészüket bő fekete ruha mögé. Ami pedig az egyre több mecsetet és magániskolát illeti, ez „az Öböl pénze” lenne, ami ismét arra utalhat, hogy bizonyos arab sejkek vagy ezen országok vallási alapítványai támogatnák ezeket az építkezéseket, hogy ily módon terjeszthessék ortodox, szalafista vagy akár vahhábita iszlámfelfogásukat.
Való igaz, hogy az elmúlt fél évszázadban Kerala társadalma radikális átalakuláson ment keresztül, amelyet az Öböl-országok felé irányuló jelentős migráció idézett elő. „Miután az 1960-as évek végén felfedezték az olajlelőhelyeket az Arab-félszigeten, a keraliták voltak az elsők, akik jelentkeztek a meggazdagodott arabok munkaerőfelhívására” – magyarázza Akhil Changayil, aki most védte ezekről a migránsokról szóló szakdolgozatát. Ötven évvel később a jelenség annyira elterjedté vált, hogy nehéz olyan családot találni, amelynek ne lenne olyan tagja, aki nem dolgozna vagy dolgozott volna az Öböl-menti országokban, ahol a keraliták (az indiai lakosság kevesebb mint 3%-a) az indiai bevándorlók 50%-át teszik ki. Főleg az Egyesült Arab Emírségekbe és Szaúd-Arábiába mennek. A tömeges kivándorlás, amely főként a férfiakat érinti, és átlagosan nyolc évig tart, évente Kerala bruttó hazai termékének (GDP) 20%-át adja – derül ki a Tiruvanántapuramban működő Nemzetközi Migrációs és Fejlesztési Intézet (International Institute of Migration and Development, IIMD) igazgatója, S. Irudaya Rajan által összeállított adatokból. Ez a migráció segítette a lakosság egy részét kiemelkedni a szegénységből, főleg a muszlimokat, de a hindukat és a keresztényeket is, akik szintén részt vesznek ebben a migrációs mozgalomban, még ha arányuk kisebb is. Ezt bizonyítja az államban szerteszét épült jómódú házak lenyűgöző száma. Akhil Changayil szerint „minden negyedik háztartás az Öböl-pénzből él”.
Valójában ez az agymosásos magyarázat – amelyet újra és újra szajkóz a BJP, amely minden muszlimban potenciális terroristát lát, – nem állja meg a helyét, ha alaposabban megvizsgáljuk a migránsok valós életkörülményeit, akik szinte semmilyen kapcsolatban nem állnak ott a helyiekkel. Egymás között, elkülönített területeken élnek, és semmit sem értenek abból az arab nyelvből, amely az Öböl-mentiek által látogatott mecsetben tartott pénteki prédikációkban elhangzik. A hatalmas szonapuri alvóvárosban, amelyet Dubaiban látogattunk meg, ahol mindenféle nemzetiségű migránsok (indiaiak, pakisztániak, bangladesiek stb.) ezrei zsúfolódnak össze, a prédikációkat, amelyeket az emirátus biztonsági szolgálatai nagyon szigorúan felügyelnek, pakisztáni imámok tartják urdu nyelven, amelyet sok indiai muszlim ért... Kivéve a keralaiakat, akik csak a helyi nyelvet, a malajálamot beszélik.
MS Visakh szerint „az Öböl-menti iszlámmal való találkozásuk után a migránsok úgy érezték, hogy megtalálták az igazi iszlámot. Nem voltak kitéve semmiféle prédikációnak vagy indoktrinációnak, hanem csupán amit a saját szemükkel láttak, valójában az térítette őket át erre a szigorú iszlámra. Ami „az Öböl-pénzt” illeti, „az főként a keralai emigráción belüli gyűjtésekből áll” – helyesbít Praveena Kodoth, aki szerint a mecsetek és állami iskolák elszaporodása e migránsok gazdagodásának eredménye, akik közül néhányan óriási vagyonokra tettek szert. „Hozzájárulni egy jótékonysági létesítmény megépítéséhez a muszlim migránsok egyik jellegzetessége, amely meg is különbözteti őket a hinduktól és a keresztényektől” – mondja. Léteznek ugyan Öböl-menti arab adományozóktól származó pénzek is, de csak korlátozott mennyiségben. Különösen azért, mert sokkal szigorúbbak lettek a külföldi finanszírozás elleni törvények a 2008-as mumbai terrortámadások (188 halálos áldozat) óta, amelyeket Pakisztánban kiképzett iszlamista fegyveresek hajtottak végre.
Az Öböl és szokásai iránti rajongás, amely Kerala éttermeiben és boltjaiban is megtalálható az olyan márkák elterjedésével, mint az Arabic Food, a Dubai Bazaar vagy a Kowaït (Kuvait) Optical, az olajországok „puha” hatalmát tükrözi. A 2018-as szörnyű áradások idején, amelyek az elmúlt évszázad legsúlyosabb áradásai voltak, az Egyesült Arab Emírségek 7 milliárd rúpiát (82 millió eurót) ajánlott fel a keralitáknak otthonaik újjáépítésére. (2)
Berobbant az egyházi iskolák száma
Együtt jár-e a muszlimok újfajta feltűnése más, kevésbé érzékelhető jelenségekkel, amelyek egyfajta radikalizálódásra utalhatnának? Nem feltétlenül, és nehéz találni olyan, új puritanizmust megtestesítő jeleket, mint amilyenek a Maghreb-országokban vagy Indonéziában egyértelműen léteznek. Nincs megszállottság a haram/halal (tiltott/elfogadott) ételekkel vagy az alkohollal kapcsolatban, se a napi imák számával, se a „szevapok” számolásával, azaz azokkal a jócselekedetekkel kapcsolatban, amelyek könnyebb utat biztosítanak a paradicsomba. „Az egyetlen dolog, amelyet észrevehetünk, az a Mekkába irányuló zarándoklatok számának ugrásszerű növekedése, ez 30 év alatt az ötszörösére nőtt – mondja Ashraf Kadakkal, a Kerala Egyetem Nyugat-ázsiai Tanszékének történész docense. – Ez azonban elsősorban annak köszönhető, hogy a muszlimoknak megnőtt a rendelkezésére álló anyagi keretük.”
A muszlim és a keresztény egyházi iskolák Ashraf Kadakkal szerint „az általános és középiskolák 60 százalékát, a felsőoktatás 70 százalékát” teszik ki, a hinduk ugyanis alig fektetnek be az oktatási ágazatba. Azonban „a tanterveiket az Oktatási Kormányhivatal határozza meg, és mindegyiküknek ezt kell követniük. Minden záróvizsgát az állami egyetemek szerveznek, a diplomákat pedig a kormány adja ki.” Ezek szerint a muszlim iskolákban azt tanítják, hogy az ember a majomtól származik, nem pedig isteni teremtés által? „Igen, természetesen – mondja NP Hafiz Mahamad, a kozsíkódéi Calicuti Egyetem szociológiai tanszékének vezetője. – Még ha el is utasítják Darwin evolúciós elméletét, a muszlim alapítványok kötelesek tanítani azt az intézményeikben.” Még akkor is, ha a diákok ugyanezekben az intézményekben a hittanórákon a kreacionista változatot hallják.
Bár sokan örömmel veszik az iskolák és magánegyetemek vallásos jellegét, a szülők számára nem a vallás a fő szempont, amikor beíratják gyerekeiket. Hogy miért? Mindenekelőtt azért, mert miután felépítették a házukat, a hazatért migránsok a megkeresett pénzt utódaik oktatásába akarták fektetni. Ez egyre több új tanulót jelentett, akiket az állami iskolák már nem voltak képesek befogadni. Létrejött egy magánoktatási piac, amelyet a muszlim, de a keresztény befektetők is megrohantak, hogy profitot termeljenek és társadalmi elismerést szerezzenek. „Az elmúlt húsz évben épült iskolák nyolcvan százaléka valamelyik vallási csoporthoz tartozik” – mutat rá Ashraf Kadakkal. „Ráadásul – folytatja NP Hafiz Mahamad – a magániskolákat mindig is nívósabbnak tartották, mint az államiakat.” Ez a vélemény azonban szájhagyomány útján terjed, és nem feltétlen tükrözi a valóságot.
Az esetek 95 százalékában a radikalizálódás az interneten keresztül történik
Még ha nem is érzékelhetőek azonnal, NP Hafiz Mahamad, ismert keralai muszlim értelmiségi hosszabb távú következményektől tart: „Az új generációk egy bizonyos közösséghez tartozó emberek között nőnek fel. Elveszítik a más hitekkel való intellektuális konfrontációt, és ez jelentős károkat okoz társadalmunk pluralizmusának.”
Egy másik jel, amely sok beszélgetőpartnerünket aggaszt, az a muszlimok csökkenő részvétele az onamon, a nagy szüreti fesztiválon, amely minden évben több tízezer résztvevőt hoz össze minden vallásból. „Most először – mondja Shashi Tharoor, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) korábbi főtitkárhelyettese és Kerala parlamenti képviselője – egyes prédikátorok arra buzdítják nyájukat, hogy ne vegyenek részt a rendezvényen, arra hivatkozva, hogy ez egy hindu fesztivál. – Majd hozzáteszi – pedig a BJP nézeteivel ellentétben nagyon nehéz kapcsolatot találni az identitáson alapuló ilyesféle távolmaradás és bármilyen terrorista akció között.”
Amúgy, még ha az Iszlám Állam Szervezetével (ISO) kapcsolatba került keraliták száma magasabb is, mint más államokban, ez a szám még mindig alacsony: mindössze körülbelül 50, az egész országban pedig kevesebb mint 200 fő. (3) „A népesség számát tekintve India az az ország, amelyet a legkevésbé érint a globális terrorizmus a világon” – mondja Kabir Taneja, az újdelhi Observer Research Foundation agytröszt kutatója. És az esetek 95 százalékában a radikalizálódás az interneten keresztül történik. Az itteni mecsetek imámjai a keralai iszlám különböző szervezeteihez tartoznak, amelyek mindegyike elítéli a dzsihádista bűncselekményeket.
Egyesek szerint aggodalomra ad okot egy apró szervezet, az Indiai Szociáldemokrata Párt (SDPI) egyre növekvő befolyása is, amely a BJP muszlimellenes támadásaival szembeni muszlim önvédelem mellett száll síkra. Ez a párt több helyi vezető meggyilkolásában is érintett – legutóbb 2021 decemberében. „Még ha az SDPI-nek van is némi sikere a panchayat [falusi tanács] választásokon, a választási súlyuk marginális a keralai közgyűlés szintjén, ahol az eredményeik jelentéktelenek [0,4 százalék a 2021-es választásokon]” – fejtegeti Dayal Paleri, aki szociológiai doktorátusát a keralai muszlimokról írja.
És ugyan mit gondolnak a kommunisták a nikáb és a purdah divatjáról? Ők nagyon figyelnek arra... hogy ne figyeljenek oda! „Demokrácia vagyunk, minden vallásban mindenkinek joga van úgy öltözködni, ahogyan akar” – ez az egyetlen megjegyzés, amelyet MV Jayaraja-tól, az IKP(M) egyik legbefolyásosabb, az északi Kannurban működő tagozatának főtitkárától kapunk. Hát a mecsetek és az egyházi oktatás gyors terjedése? „Ez a demokrácia”. VV Preetha asszony, a párt női szervezetének, az Adwainak az aktivistája szerint: „A szegény falvakból származó nők körében, akiknek segítünk, nem az a kérdés, hogy viseljék-e a purdahot vagy se, hanem az, hogy kapjanak felsőfokú végzettséget és munkát. Ha nikábot kell felvenniük ahhoz, hogy oktatásban részesüljenek, nem értem, mi a probléma. Egyesek szerint a nikáb a védelem fegyvere is egy olyan országban, amelyet a Reuters Alapítvány a nőkre nézve a világ egyik legveszélyesebb országa közé sorolt. (4)
Az IKP(M) számára semmiképpen sem jöhet szóba a muszlimokkal való összetűzés, legyenek azok bármennyire vallásosak is. De senki mással sem, legyen bármilyen vallású, egy olyan országban, ahol a lakosság 99%-a azonosul valamilyen vallással. „Még ha szervezetileg kedvezőtlenebb helyzetben is vannak a hindukhoz vagy a keresztényekhez képest, a muszlimok körülményei még mindig kevésbé hátrányosak, mint India többi részén – jegyzi meg Ashraf Kadakkal. – Erős középosztályuk van, széles médiával rendelkeznek, ott találhatjuk őket a legnagyobb vállalatok élén stb. És a politikában is aktívan részt vesznek”, nevezetesen egy erős párttal, a Muszlim Ligával (Indian Union Muslim League), amely a Kongresszus párttal szövetkezik. Keralában, ahol a BJP szinte nem is létezik – a választók mintegy 12 százalékát képviseli ugyan, de túlságosan is szétszórva a területen, így a hindu nacionalisták 2021-ben el is vesztették egyetlen képviselői helyüket az államgyűlésben –, ahol minden a kommunisták és a Kongresszus között játszódik le.
„A két párt között nagyon kicsi a különbség, és néhány (több vagy kevesebb) muszlim szavazat elbillentheti a mérleg nyelvét” – mondja Visayan CK, a Mathrubhunmi, az egyik vezető regionális napilap politikai újságírója. Thomas Isaac, volt gazdasági miniszter és a PCI(M) nagyágyúja szerint „hagyományosan a muszlimok 29%-a szavaz a kommunistákra. A legutóbbi [2021. áprilisi] választáson azonban ez az arány 39 százalékra emelkedett, ami feldühítette a Muszlim Ligát. Ha az IKP(M)-nek 1957 óta először valóban sikerült egy második ciklusra is újraválasztania magát, az elsősorban ezeknek a muszlim szavazatoknak köszönhető, de annak is, hogy kiválóan kezelte a covid okozta egészségügyi válságot (korlátozások, ingyenes élelmiszerosztás, hatékony kórházi rendszer).
Bármennyire is kommunista, Pinarayi Vijayan, Kerala állam főminisztere a nagy muszlim alapítványok minden meghívásának eleget tesz, legyen szó egy új oktatási intézmény felavatásáról vagy egy vallási összejövetel megnyitó beszédéről. Tudni kell, hogy az indiai alkotmányban a szekularizmus, a világiasság helyi formája nem a vallás hiányát jelenti az állam rendszerében, hanem az egyenlő bánásmódot mind a közigazgatáson belül, mind a nyilvánosságban valamennyi vallási gyakorlattal szemben. Nem lehetne, hogy a keralai kommunisták egy kicsit továbblépjenek, tekintve, hogy a vallás a nép ópiuma? „Igen, ezt Karl Marx írta – mondja MV Jayaraja a párt irodájában, a Marx-Engels-Lenin hármas portré alatt ülve. – Szerinte ez nem drog, hanem fájdalomcsillapító, amely a proletariátus fájdalmának enyhítéséhez szükséges.” És hogy kívülről idézzem, malajálam nyelven, a híres idézetet megelőző részt: „A vallás az elnyomott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke.” Az IKP(M)-ben, akárcsak az indiai társadalom egészében, az ateizmus nem is téma, és úgy tűnik, hogy csak néhány magas rangú vezető részére van lefoglalva.
És megfordítva, lehet valaki gyakorló muszlim és szavazhat mégis a kommunistákra? „Természetesen” – feleli Kunhamer AP, és nevet, mert a kérdés annyira idegennek tűnik neki. A nyugdíjas szakszervezeti aktivista a XIV. századi Kozsíkóde pompás mecsetét mutatja be nekünk, és folytatja: „Itt a politika tökéletesen összekapcsolódik a vallással. Én személy szerint naponta ötször imádkozom, böjtölök a ramadán alatt, betartom az összes rituálét, és mindig is kommunista voltam!” Ugyanez a hangnem jön elő egy fiatal vendég szavaiból is egy kávézóban Ponnaniban, egy főként muszlimok lakta halászfaluban, ahol a férfiak mecsetbe járnak, a nők pedig purdahot viselnek. „Nem vagyunk gazdagok. Egyes napokon 500 rúpiát (6 euró), máskor 1000 rúpiát (12 euró) keresünk. Néha semmit. Ez a halaktól függ. Itt mindenki a kommunistákra szavaz. Ha valami gondod van, ha székek kellenek a nővéred esküvőjére, vagy akár hitelre van szükséged a házadhoz, számíthatsz a segítségükre.”
Szomorúan tapasztalom, hogy mindenki egyre vallásosabb lett
A nagyobb pártgyűléseken nem okoz meglepetést, hogy fekete ruhás nők népesítik be a termet, és tapsolják meg a szónokot – ahogyan ez a tavaly decemberi kannuri pártkongresszuson is történt. A kommunistáknak valóban erős bázisuk van a keralai szegényebb, mind muszlim, mind hindu rétegek körében. „Az IKP(M) több szavazatot tudna szerezni a muszlimok körében, ha a Muzulmán Liga a nagy befolyással bíró bölcsek hálózatára támaszkodva nem terjesztené azt, hogy a kommunisták vallásellenesek” – teszi hozzá Dayal Paleri fiatal kutató.
Nemrégiben a főminiszter határozott fellépése a Modi-kormánnyal szemben, amely meg akarta vonni az indiai állampolgárságot az állítólagosan Bangladesből (5) illegálisan bevándorolt muszlimoktól az asszami népszámlálás idején, új szavazókat vonzott ebből a közösségből. „Bízom a kommunistákban, ők tényleg világiak” – mondja egy fiatal építésznő Kozsíkódéből. A BJP muszlimellenes gyűlöletkampányával a hátérben a „világi” kifejezés a muszlimok védelmének szinonimájává vált. „Viszont a delhi parlamenti választásokon a Kongresszusra szavazok – folytatja –, mert országos szinten a kommunisták nem tudnak mit kezdeni a BJP-vel szemben.” A Lok Sabhában, a nemzeti parlament alsóházában az IKP(M) és szövetségesei a Keralára jutó 20 mandátumból mindössze hárommal rendelkeznek, míg a Kongresszus párt 15, a Muszlim Liga pedig két képviselővel.
Egy kérdés marad: nincs-e kapcsolat Keralában – a priori természetellenesen – az iszlám identitás egyre intenzívebb megjelenése és a kommunista kormányzás között? Talán... „Amióta a BJP átvette a központi kormányt [2014-ben], azzal az érzéssel élünk, hogy másodrangú állampolgárként kezelnek, és egy nap akár ki is toloncolhatnak minket” – mondja szakszervezeti nyugdíjasunk Kozsíkódéből. Shahina Rafik írónő (A Domestic Animal, Mathrubhumi Books [2020], szerzője) ezt a félelmet „az észak-indiai ősi mecset, a Babri Maszdzsid lerombolásáig” vezeti vissza, amelyet 1992-ben BJP-szimpatizáns hinduk hordái semmisítettek meg, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás ténylegesen megbüntette volna az elkövetőket. (6) „A keralai muszlimok meg ahelyett, hogy erre még inkább visszafogták volna magukat, mint ahogy azt India többi részén tették, képesek voltak még inkább kiállni magukért, mivel valódi politikai erőt képviselnek a kommunisták és a Kongresszus között – magyarázza Ashraf Kadakkal. – Különösen azóta, hogy az Öbölből származó pénzzel megszerezték azt a pénzügyi hátteret, amellyel büszkén vállalhatják iszlám vallásukat.” Hilal Ahmed, az újdelhi Fejlődő Társadalmak Tanulmányozásának Központja politológus kutatója szerint „Kerala az az állam, ahol a legmagasabb az írni-olvasni tudók aránya, ami minden bizonnyal a kommunisták közel hetven éven át folytatott politikájának köszönhető. A vallásgyakorlásnak ez az új módja abból is ered, hogy a képzett fiatal keraliak az interneten és angol nyelvtudásukon keresztül hozzáférhetnek a globális iszlámhoz. Amely az Öböl-menti és egyiptomi prédikátoroknak köszönhetően terjed a világhálón.
Bár egyértelműnek tűnik, hogy ezt a nagyobb nyilvánosságot nem szabad a radikalizálódás egyik formájaként értelmezni, a legtöbb értelmiségi aggódik, mivel számukra „a közösségi harmónia” továbbra is Kerala egyik legfontosabb értéke. Ez a valamennyiük által használt kifejezés, amelyet a különböző vallási csoportok közötti békére lehetne lefordítani, ez különbözteti meg szerintük államukat a többitől. „Keralában nem fordul elő olyan erőszak, mint a muszlimok utcai lincselése – ismeri el NP Hafiz Mohamad. – De a BJP szekularizmus elleni támadásaira még kevesebb szekularizmussal válaszolni nem a helyes megoldás.” Anees Salim regényíró számára, akinek két művét is lefordították franciára, (7) a baj már megtörtént: „Az elmúlt húsz évben szomorúan tapasztalom, hogy mindenki egyre vallásosabb lett: a hinduk hindubbak, a muszlimok muszlimabbak, a keresztények keresztényebbek. Ez nem okoz azonnali feszültségeket, de mindenki egyre inkább bezárkózik a saját közösségébe. És ez hosszú távon minden bizonnyal hatással lesz a közösségi harmóniánkra.”
