Franciaország egyetlen mélységi hulladéklerakójában, az elzászi kálisóbányákban húsz éve tárolnak a talajvízre potenciálisan veszélyes szennyező hulladékot.
Eredetileg az állam garantálta, hogy itt nem tárolnak majd veszélyes hulladékot, és azt is, hogy a hulladéklerakó telepítése visszafordítható lesz. Most azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy a lerakó állandó helyszínné váljon.
„Akkoriban vált szükségessé a bányatelepek átminősítése és újra hasznosítása" – emlékszik vissza Frédéric Bierry, aki jelenleg a Haut-Rhin és Bas-Rhin megyék egyesüléséből létrejött Elzász Európai Közösség elnöke. Az 1990-es években az elzászi kálisóbányák tervezett bezárása miatt merült fel az ötlet, hogy a végső hulladékot a kősóba vájt tárnákban tárolják, mintegy 550 méter mélyen a Mulhouse melletti Wittelsheim város alatt.
1997-ben Haut-Rhin megye prefektusa engedélyezte a Stocamine Vállalatnak, a Mines de potasse d’Alsace (MDPA) állami vállalat leányvállalatának, hogy létrehozza és üzemeltesse a nem radioaktív, szilárd, inert és nem gyúlékony „ipari hulladékok reverzibilis föld alatti tárolóját”. Az engedély a Joseph-Else Bányában 320 000 tonna betemetésére vonatkozik. 1999 és 2002 között 44 000 tonna hulladékot helyeztek el erre kialakított „tömbösített” galériákban. „Az állam elkötelezte magát a visszafordítható és szigorúan ellenőrzött tárolás mellett, amíg a jövőbeni technológiák lehetővé teszik az ott tárolt anyagok kezelését” – emlékeztet Jean Rottner, a Grand Est régió elnöke.
De aztán 2002. szeptember 10. és november 21. között tűzvész pusztított a 15-ös blokkban, ahol 1775 tonna hulladékot tároltak, és a tűz megmérgezett 76 alkalmazottat, ami az üzemeltetés felfüggesztéséhez, majd a következő évben a lerakó bezárásához vezetett. Egy bírósági vizsgálat megállapította, hogy néhány potenciálisan öngyulladó terméket hiányos azonosító adatlapok alapján vettek át, ami „súlyos és ismételt mulasztás”, és „azt a szándékot tükrözte, hogy minden áron elfogadják” a Solupack cégtől származó szerves eredetű anyagokat és műtrágyamaradványokat. A telephely vezetője megszegte a biztonsági előírásokat, figyelmen kívül hagyva a dolgozók, a helyettese és a munkaügyi felügyelőség figyelmeztetéseit. 2009. április 15-én másodfokon elítélték „mások veszélyeztetése” miatt, ahogyan a Stocamine-t mint jogi személyt is.
A Rajna, Európa egyik legjelentősebb vízgyűjtője alatt most egy időzített bomba ketyeg, amely aggasztja az elzászi lakosokat, valamint svájci és német szomszédaikat: „A hivatalos becslések szerint 26 tonna higany, 1747 tonna arzén, 33 tonna kadmium, 32 tonna króm, 250 tonna ólom és 100 tonna antimon található ott – mutat rá François Zind, az Elzász Természetvédelmi Egyesület ügyvédje, környezetvédelmi jogász. – A listán 50 szennyező anyag szerepel, amelyek többsége oldódik vízben és sós lében.”
Az állam nem tartotta be a visszafordíthatóságra tett ígéretét. Annak ellenére, hogy a hulladékot veszélyesnek minősítették, azt továbbra is a lerakó mélyén tárolják, pedig sürgősen fel kellene onnét hozni. A kálisóban kiásott járatok ugyanis természetes módon hajlamosak összehúzódni, ami azt jelenti, hogy az elemzések szerint valamikor 2027 és 2029 között hozzáférhetetlenné válnak, és néhány évvel később fokozatosan beomlanak. A francia földtani hivatal, a Bureau de Recherches Géologiques et Minières (BRGM) szerint ezt követően a járatokban fokozatosan nedves közeg alakul ki, amelyben feloldódhatnak a különböző szennyező elemek. Ez a szennyezett sóoldat, a becslések szerint visszajuthatna az 500 méter magasan lévő talajvízszintbe. (1)
A kormány, amelyet a Számvevőszék 2014-ben élesen bírált a cselekvés elmulasztása miatt, több szakértői jelentést is készített, amelyek az általa preferált megoldást, a helyszíni betonburkolatba történő elszigetelést próbálják népszerűsíteni. A Michel Sordi, Haut-Rhin megye parlementi képviselője által javasolt módosítást követően a környezetvédelmi törvényt 2004-ben, két évvel a tűzvész után módosították. Az új törvénnyel lehetővé vált a veszélyes termékek földalatti tárolásának korlátlan engedélyezése, „ha a hulladék bevitele legalább egy éve megszűnt”.
Ezután, a lakosság és a minden politikai irányzatból érkező képviselők nyomására a kormány beleegyezett a legmérgezőbb hulladék kitermelésébe; a higany 95%-át 2015 és 2017 között eltávolították. A fennmaradó 42 000 tonna hulladék 25%-a még mindig tartalmaz oldódó anyagokat, „ezt számos jelentésben megemlítik, mivel az egyetlen kritérium, amelyet az állam figyelembe vett, az ivóvízellátás veszélyeztetése. Pedig a felszíni vizekhez kapcsolódó egyéb kockázat a teljes élelmiszerláncra kihathat, mivel a fennmaradó hulladék szinte teljes egészében a hormonrendszert károsító vegyi anyag ” – mondja François Zind.
A BRGM szerint a projekt költsége – a 2002 óta évente 5 millió euróra rúgó folyóköltségeken felül – aszerint változik, hogy milyen beavatkozások előzik meg a bezárást: 87 millió euró, ha nincs további kitermelés; 246-307 millió euró, ha csak az oldható hulladékot távolítják el, és 379-440 millió euró az összes hulladék eltávolítása esetén. A kormány azt állítja, hogy e két utóbbi forgatókönyv túl drága és túl veszélyes, és úgy foglalt állást, hogy a fennmaradó hulladék továbbra is, és véglegesen maradjon lent egy elszigetelési megoldással. Frédéric Bierry ellenzi ezt: „Alsó-Szászországban hasonló helyzetben a német kormány végül mindent sürgősen eltávolított, ami 2 milliárd euróba került. Nincs hosszú távú garanciánk arra, hogy mi történik, ha a vízszint emelkedik, és itt egy szeizmikus törésvonalon lévő altalaj elszigeteléséről van szó. Ez nem felelősségteljes fellépés a jövő generációkkal szemben.”
Az állam versenyt fut… a törvénnyel. Az Alsace Nature és a helyi hatóságok a nancy-i közigazgatási fellebbviteli bírósághoz fordultak, amely 2021. október 15-én megsemmisítette a prefektus rendeletét, lényegében a pénzügyi garanciák hiánya miatt, és ezzel megakadályozta, hogy beinduljanak az aznapi kezdésre tervezett elszigetelési munkálatok. Egy hónappal később azonban egy, a parlament által csendben elfogadott törvénymódosítás lehetővé tette, hogy az állam pénzügyi garanciákat nyújtson az Elzászi Kálisóbányák Vállalatnak (MDPA), és ismét engedélyezte a „korlátlan időtartamra” szóló elszigetelést. December 28-án az Alkotmánybíróság elmarasztalta a törvénymódosítást, amelyet „nem pénzügyi jellegű jogszabályi rendelkezésnek” minősített.
2022. január 28-án Haut-Rhin prefektusa újabb rendeletet adott ki, amelyben engedélyezte a munkálatok folytatását, egy közmeghallgatást követő új engedélykérelem benyújtása után. Jean Rottner csalódott a kormányzat hajthatatlansága miatt: „A helyi önkormányzatokkal együtt évek óta próbálunk tárgyalni, még iparosokat is találtunk, akik megoldásokat javasoltak... Természetesen a végén azt kérdezzük, hogy miért is nincs átláthatóság és konzultáció.”
2021 januárjában az ökológiai átállásért felelős miniszter, Barbara Pompili látogatása felcsillantotta a reményt, hogy a tárgyalások megkezdődhetnek. „Felhívtuk a figyelmét a jövőbeli egyértelmű kockázatokra. Egy hónappal később a kormány egyszerűen megerősítette, hogy a területet a jelenlegi állapotában kívánja megtartani. Érthetetlen makacssággal állunk szemben” – mondja Stéphane Giraud, az Alsace Nature igazgatója. A számos francia és európai szakértő mellett, akik a hulladék eltávolítását követelik, most néhány bányász is csatlakozott, és arra hívja fel a figyelmet, hogy még nem késő beavatkozni, de addig kell lépni, amíg ez lehetséges. Hiszen a kormány eredetileg elkötelezte magát a visszafordíthatóság mellett; és most a polgárok bizalma is kockán forog.
A magyar változatot George Miller angol nyelvű fordítása alapján
Hrabák András
fordította
(1) Stocamine, éléments complémentaires demandés au BRGM par la DGPR le 26 octobre 2018 [Stocamine, a DGPR által a BRGM-től 2018. október 26-án kért kiegészítő elemek], Bureau de Recherches Géologiques et Minières (BRGM), 2019. január 21.