hu | fr | en | +
Accéder au menu

„Kivéreztetni Oroszországot”

JPEG - 79.7 kio

Februárban, néhány nappal az orosz invázió megkezdése előtt Joseph Biden elnök felszólította az amerikaiakat, hogy 48 órán belül hagyják el Ukrajnát. Azóta az Egyesült Államok visszatért az országba, de más módon.

Kihasználják egyetlen katona életének kockáztatása nélkül a Vlagyimir Putyin elnök által előidézett katasztrófasorozatot, hogy stratégiai áttörést érjenek el, amelynek eredményeképpen tartósan meggyengül Oroszország, szomszédja katonai kudarcai miatt zavarba került Kína, Svédország és Finnország közelgő csatlakozásával megerősödik Észak Atlanti Szövetség, újabb és újabb szerződéskötéseknek örvendezhetnek az amerikai gabona-, fegyver- és gázexportáló cégek, a nyugati média meg kórusban közvetíti a Pentagon propagandáját. Miért akarnák az amerikai stratégák, hogy véget érjen egy ilyen istenadta háború? Hát nem is akarják!

Nem. Az elmúlt hetekben úgy tűnt, hogy a konfliktus egyetlen olyan lezárása, amelyhez az Egyesült Államok valóban hozzájárulna, az csakis a nyugati hadseregek diadala lehetne, s mint az ókori Róma diadalmenetein állna Joe Biden a moszkvai díszpódiumon, míg Putyin egy vaskalitkában sínylődve ülné meg az ünnepet.

Annak érdekében, hogy elérje meghirdetett célját, vagyis Oroszország „meggyengítését”, valójában kivéreztetését, az Egyesült Államok nem fukarkodik az eszközökkel: egyre kifinomultabb támadó fegyvereket szállít Ukrajnának, segítséget nyújt az orosz tábornokok felkutatásában és likvidálásában, sőt flottájuk zászlóshajóját is sikerült elsüllyeszteniük. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai kongresszus három hónapja 54 milliárd segélyt szavazott meg Kijevnek, ami az orosz katonai költségvetés több mint 80%-a.

Biden elnök kezdetben attól tartott, hogy az Ukrajnának nyújtott túl közvetlen segítség „egy harmadik világháborút” idézhet elő. Úgy tűnik, most arra a következtetésre jutott, hogy Moszkva nukleáris zsarolása csupán blöff volt, és hogy Oroszországot, amelynek katonai erejét túlbecsülte, biztonságosan sarokba lehet szorítani. Ezzel csatlakozik a neokonzervatív republikánusokhoz, akik számára Putyin expanziós törekvéseinek bármilyen szinten is engedni „olyan lenne, mintha egy kannibálnak azért fizetnénk, hogy minket egyen meg utoljára[i]„. Az amerikai elbizakodottság olyan mértékű, hogy amikor Joe Biden beszédet tartott a Lockheed-Martin munkásainak, akik Alabamában a Javelin páncéltörő rakétákat gyártják, amelyek félelmetes hatékonyságát már számos orosz tanker megtapasztalta, örömmel jelentette be, hogy „az ukránok a Javelin vagy Javelina nevet adják az újszülöttjeiknek”....

Volodimir Zelenszkij elnök május 21-én úgy gondolta, hogy a háború csak „a tárgyalóasztalnál” érhet majd véget. Ám miközben a diplomácia háttérbe szorult, az orosz hadsereg folytatja pusztító támadásait a donbásszi városok ellen, az amerikai vezetők pedig hasznot húznak a konfliktus felerősödéséből. Európa a maga részéről passzívnak tűnik. A meglehetősen elszigetelt francia elnöknek – aki helyesen állapítja meg, hogy „Oroszország megalázásával nem alakulhat ki béke” – az észt miniszterelnök keményen visszaszólt: „Nem szabad Vlagyimir Putyinnak kiutat kínálnunk. (...) A megoldás csak katonai lehet. Ukrajnának meg kell nyernie a háborút[ii].” Félárbócra eresztve áll a diplomácia zászlaja. És pillanatnyilag Washington hű csatlósai szabják meg a dolgok menetét az öreg kontinensen.

[i] Mitt Romney: The New York Times, 2022. május 23.

[ii] Le Figaro, 2022. május 18.

Serge Halimi

Morva Judit

Megosztás