Már most
- Részletek
- Írta: Serge Halimi
- Találatok: 534
A mostani tragédia elhárítása után vajon minden úgy folytatódik majd, mint azelőtt? Harminc éve minden válságkor azt az irracionális reményt dédelgetjük, hogy visszatérünk az észszerűséghez, a felismeréshez, és leállunk végre. Elképzeltük a kijárási tilalmat és azt, hogy ezzel visszájára fordulnak a társadalmi-politikai erők, hiszen mindenki felismeri végre, hogy zsákutcában vagyunk, és hogy honnan jön a fenyegetés.[1] Mint ahogy azt is hittük, hogy az 1987-es tőzsdei összeomlás véget vet a privatizációknak; vagy hogy az 1997-es és a 2007–2008-as pénzügyi válságok megingatják a boldog globalizációt. De nem így történt.
Lehetséges, hogy a Walmart áruházlánc egy titkos szocialista összeesküvés? A kérdés Fredric Jameson, amerikai irodalomkritikus és marxista politológus egy 2005-ös lábjegyzetére utal, amelyben ezt írta: „amikor jön a forradalom, a Walmartra nem úgy kell majd tekinteni, mint a régi társadalom maradékára, hanem mint a kialakítandó új társadalom előfutárára.”
A világ legnagyobb exportőrét a világ legnagyobb importőrével szembeállító konfliktus nyomán a világkereskedelemben kulcspozíciót betöltő Tajvan külföldi eladásai megnövekedtek. A hongkongi tüntetések és a sziget Kínától való gazdasági függősége volt a fő témája a január 11-i választásoknak, amelyekből Caj Jing-ven asszony, a korábbi elnöknő került ki győztesen.
