A konferencia résztvevőinek közös állásfoglalása

Részletek
Kategória: Ipari katasztrófák árnyékában - Kapcsolódó cikkek
Találatok: 4323

A konferencia résztvevőinek közös állásfoglalása

(tervezet)

a katasztrófák okairól, megelőzésük lehetőségeiről és társadalmi kezelésükről

A kérdés aktualitását néhány legújabb baleset húzza alá: a Japánt sújtó többszörös katasztrófa, amely azonnal felújította az atomerőművek alkalmazásával kapcsolatos világméretű vitákat. Bennünket tavaly a vörösiszap katasztrófája érintett súlyosan. A nagy balesetek között említhetnénk az olaszországi Sevesót, az indiai Bhopalt, vagy a Toulouse melletti AZF vegyipari kombinát felrobbanását, nem beszélve Csernobilről, amelynek árnyát a mai napokban fájó aktualitással vetíti elénk a Fukusimai katasztrófa.

 

A nagy ipari balesetekkel kapcsolatos biztonsági intézkedések, rendszerek kutatása, az e veszélyekkel és kezelésükkel, megelőzésükkel kapcsolatosan az utóbbi időben több oldalról megfogalmazott problémák figyelembe vétele - segíthet a konferencia témájához tartozó széles kérdéskör feltérképezésében.

A hozzáértő szakemberek felvetése szerint, három alapvető körülmény járul hozzá a bekövetkezett nagy ipari balesetekhez.

1.      Először is, a sok vállalatnál uralkodó – ha úgy tetszik – „feudális” viszonyok: az, hogy az üzemmenet nem átlátható, nem veszik figyelembe a biztonságiak figyelmeztetéseit, a döntéseknél nem egyeztetnek, nem veszik számba a munkások, technikusok, mérnökök tapasztalatait.

2.      Másrészt az a tény, hogy ezeknél a vállalatoknál a profitérdek az elsődleges, ez határozza meg az igénybe vett erőket, kvalifikáltságot, a biztonságra fordított eszközöket, és ennek következménye a vállalatoknál uralkodó rossz szociális légkör.

3.      Végül a balesetveszélyt növeli a közszolgálatok rendelkezésére álló eszközöknek az elégtelensége, a munkaügyi ellenőrzés gyengesége, a tűzoltóság hiányosságai, a különböző szolgálatok és a vállalatok együttműködésének, összetartásának gyengesége.

Ennek alapján vázolják fel a hozzáértő szakemberek az ipari vállalatok biztonságának növeléséhez szerintük szükséges teendőket. A válasznak – húzzák alá - természetesen mindenkor meg kell felelnie az adott objektum konkrét sajátosságainak, állandónak és átlátszónak kell lennie. Igénybe kell venni, úgy a vállalaton belül, mint környezetében minden érdekelt fél közreműködését és szakmai hozzáértését. Nem engedhető meg semmiféle szakadás a vállalat és a felügyeletért és segítségért felelős szervezetek között. Különösen fontosnak tartják a dolgozók, de a környezetben élő lakosság bevonását az üzem működésébe, egy bekövetkező baleset kezelésébe. A kérdéssel foglalkozók aláhúzzák: minden résztvevő szaktudására szükség van, legyen az vezető beosztású, egyszerű munkás, tűzoltó – netán az adott területen működő választott személy. A számos helyen akadályt jelentő vállalatvezetői nyomással szemben, biztosítani kell a különböző beosztású dolgozók beavatkozási jogát. A biztonsági feladatokkal megbízott káderek státuszát ki kell egyértelműen alakítani. Ott, ahol veszélyes vegyipari vagy más vállalatok működnek (az olaszországi Seveso is ennek példája volt), biztosítani kell a helyi választott testületek információhoz jutásának és beavatkozásának a jogát. Ebből a szempontból is figyelmet kell fordítani az alvállalkozások rendszerére is, valamint az üzemen belüli, illetve üzemrészek közti szállítási rendszerekre, amint arra éppen a legújabb, a fukusimai katasztrófa körülményeire vonatkozó most feltáruló adatok is rávilágítanak.

Végezetül egyes szerzők nélkülözhetetlennek tartanák egy az ipari biztonsággal foglalkozó kutató központnak a felállítását, illetve a nukleáris ügyekkel megbízott ügynökséghez hasonlatosan egy az ipari biztonsággal foglalkozó országos szervnek a felállítását. Ehhez kapcsolódva – az ismert nagy ipari katasztrófák tapasztalatából kiindulva – felvetik, hogy adott esetben a nagy biztonsági kockázatokat felvető üzemek elköltöztetése, a városrendezés átalakítása, egy Európai, netán Világméretű Iparbiztonsági Szervezet létrehozása is szükségessé válhat. Egyszóval, jóval nagyobb és koordinált figyelmet szükséges fordítani az ipari biztonság kérdéseire.