Ipari katasztrófák szabályozása, új uniós törekvések

Részletek

Kategória: Ipari katasztrófák árnyékában - Kapcsolódó cikkek

Írta: dr. Vass Gyula

Találatok: 14652

„IPARI KATASZTRÓFÁK ÁRNYÉKÁBAN” KÖZÉLETI KONFERENCIA

TIT Stúdió Egyesület (1113 Budapest Zsombolyai u. 6.) 2011. május 6-8.

DR. VASS GYULA tűzoltó ezredes főosztályvezető, főtanácsos

BM OKF Iparbiztonsági főosztály

Ipari katasztrófák szabályozása, új uniós törekvések

I. A VESZÉLYES ANYAGOKKAL KAPCSOLATOS SÚLYOS IPARI BALESETEK ELLENI VÉDEKEZÉS EU ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁSA ÉS VÉGREHAJTÁSA

A súlyos ipari balesetek elleni védekezésről szóló szabályozás bemutatása

A világban számos olyan súlyos következménnyel járó ipari baleset történt, amely a telephely területén túl terjedve a környező településekre is veszélyt jelentett. Ilyen volt az 1976-os olaszországi Sevesoban[1] bekövetkezett dioxinnal történt környezeti szennyezés, vagy az 1984-ben az indiai Bhopalban az Union Carbide telephelyén szabadba kikerülő metil-izocianát által okozott tömeges mérgezés, vagy a Mexikóvárosban egy egész kerületet elpusztító robbanássorozat[2]. A súlyos balesetek egy része már nemcsak a helyi közösséget, de az országhatáron átterjedve a környező országokat, esetlegesen az alvízi vízgyűjtő területen elhelyezkedő államokat is érinthet. Elegendő az 1986-ban a svájci baseli Sandoz gyárban történt eseményre, vagy a 2000. februárjában a romániai Nagybányán bekövetkezett cianid és nehézfém-szennyezésre gondolni, amelyek több országon áthúzódó környezeti kárt okoztak a Rajna, illetve a Tisza és a Duna folyamokban[3].

A nemzetközi együttműködési szervezetek már a múlt évszázadban kialakították a súlyos ipari balesetek veszélyének megelőzésével és csökkentésével foglalkozó nemzetközi (univerzális) és szupranacionális (regionális) jogi szabályokat. Így születtek meg a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek ellenőrzéséről szóló EU Seveso Irányelvek[4], valamint az országhatáron túli hatások kezelését szolgáló ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló ENSZ EGB (Helsinki) Egyezmény. Annak ellenére, hogy az EU tagországokban már több mint két évtizedes múlttal rendelkezik az ipari baleset-megelőzés közösségi szintű integrálása, az Irányelv ötévente kisebb nagyobb szigorító jellegű módosításon esik át.

A nyugat-európai nemzetközi nagyságrendű, katasztrofális következményekkel járó balesetek (2000. május Enschede, 2001. szeptember Toulouse[5]) szolgáltattak újabb és újabb indokot az Irányelv 2003. évi módosításához. A közelmúltban bekövetkezett eseményekből elég kiemelni az olajipari üzemek tűzeseteit[6].

Összhangban az ország európai integrációs tevékenységével és nemzetközi kötelezettségeivel, továbbá a lakosság védelmének érdekeivel az Országgyűlés és a Kormány megalkotta a súlyos ipari balesetek elleni védekezésről szóló szabályozást:

Az 1999. évi LXXIV. (katasztrófavédelmi) törvény és a végrehajtását szolgáló 18/2006. kormányrendelet – a SEVESO II. irányelvvel megegyezően – egyértelműen meghatározza a szabályozásba bevont tevékenységek körét, a tevékenységgel kapcsolatos szakhatósági feladatokat, a veszélyes létesítmények üzemeltetőinek, a kormányzatnak és az önkormányzatoknak a súlyos ipari balesetek megelőzésével, az azokra való felkészüléssel és azok elhárításával kapcsolatos feladatait, meghatározza a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségeket. Jelenleg hatályos jogszabályok, amelyek a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezést szabályozzák:

-             Kat. tv. ~ a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény IV. fejezete – hatályos: 2002. január 1-től,

-             Rendelet ~ a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 18/2006. (I. 26.) Kormányrendelet – hatályos: 2006. január 1-től.

A szabályozás hatálya kiterjed arra a veszélyes ipari üzemre, ahol a veszélyes anyag, a 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete alapján, legalább alsó küszöbértéket elérő mennyiségben van jelen, valamint a súlyos ipari balesetek megelőzésében, az ellenük való védekezésben érintett közigazgatási szervekre és gazdálkodó szervezetekre, önkormányzatokra, állampolgárokra.

A szabályozás hatálya nem terjed ki az atomenergia alkalmazásával összefüggésben meghatározott tevékenységekre, jogosultságokra és kötelezettségekre, a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli közúti, vasúti, légi vagy vízi szállítására, valamint a létesítményen kívüli ideiglenes tárolására, a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli vezetékes szállítására, a feltárást folytató mélyművelésű vagy külszíni bányákra, a hulladéklerakókra, a katonai létesítményekre.

A szabályozás tartalma

A kötelezettségek rendszere

A szabályozás lényeges része a veszélyes tevékenységekkel kapcsolatos hatósági hozzájárulás. Az eljárás alapja a biztonsági jelentés és elemzés, amelynek rendeltetése az, hogy az előírt tartalmi és formai követelmények alapján az üzemeltető bizonyíthassa, az általa folytatott veszélyes tevékenység nem jár a meghatározottnál nagyobb kockázattal, és minden elvárhatót megtett az esetleges súlyos baleset megelőzése, és a következmények elhárítása érdekében.

A Kat. tv. IV. fejezetében rögzíti, hogy a súlyos ipari balesetekkel kapcsolatos hatósági tevékenység a már meglévő állami szervekre épül. Ezek feladata annak megítélése, hogy a létesítmény kellően biztonságosan működik-e, és az üzemeltető minden tőle elvárhatót megtett-e annak érdekében, hogy a létesítmény csak a társadalom által elfogadott kockázatot jelentsen.

A katasztrófavédelmi szerv a veszélyes létesítmények felügyeletére létrehozott szervezete útján folyamatosan ellenőrzi, hogy a létesítményben az üzemeltető megfelelő eszközökkel rendelkezik-e a súlyos balesetek következményeinek felszámolásához, következményeinek csökkentéséhez, a biztonsági jelentésben (elemzésben) közölt információk megfelelően tükrözik-e a létesítményben felállított irányítási rendszer, havária szervezetek és általában a súlyos balesetek elleni védelemhez szükséges rendszerek állapotát, valamint azt, hogy a biztonsági jelentés (elemzés) nyilvánossága biztosított-e.

A Kat. tv. az üzemeltető kötelezettségévé teszi annak bizonyítását, hogy tevékenysége nem jelent elfogadhatatlan kockázatot a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre, továbbá minden elvárhatót megtett a súlyos balesetek megelőzése és hatásai csökkentése érdekében.

A veszélyeztető hatás függvényében az üzemeltető kötelezhető adatszolgáltatásra, biztonsági jelentés (elemzés) készítésére, létesítményi belső védelmi terv (ez a biztonsági jelentés (elemzés) része) készítésére, a belső védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtási feltételeinek biztosítására, a nyilvánosság tájékoztatására a veszélyes tevékenységről, a lakosságot esetlegesen érő veszélyekről, a tett védelmi intézkedésekről. Az üzemeltető kötelezhető továbbá a veszélyes tevékenységgel összefüggő események előírt tartalmi és formai követelmények szerint történő jelentésére.

Az üzemeltető viseli a létesítmény biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos kiadásokat. Hasonlóképpen őt terhelik a belső védelmi tervben meghatározott feladatokhoz kapcsolódó költségek. Így a súlyos baleset megelőzéséhez, hatásai elleni védekezéshez kapcsolódó irányítási rendszer és annak infrastruktúrája, a védelmi szervezetek megalakítása, felkészítése, felszerelése és esetleges alkalmazása.

A külső védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtásáért az állam a felelős, a végrehajtás feltételeit is az állam biztosítja. Nem határozható meg ugyanis a védelmi szervezetek, eszközrendszerek többségénél, hogy azok kizárólag mely veszélyforrások elleni védelmet szolgálják. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fejlesztési és fenntartási költségeket részben vagy egészben ne fedezhetné a veszélyes létesítmény, mert ehhez a közvélemény formálása céljából érdeke fűződik.

Az alsó és felső küszöbértékű veszélyes ipari üzem üzemeltetőjének kötelezettségeit a következő ábra szemlélteti.

Üzemeltetői kötelezettségek rendszere

Az alsó küszöböt elérő, de a felsőt el nem érő veszélyes ipari üzem üzemeltetőjének a jogszabály szerint biztonsági elemzést kell készítenie. A biztonsági elemzésben az üzemeltető bizonyítja azt, hogy megfelelő célokat, irányítási rendszert és védekezési feladatokat határozott meg a lakosság és a környezet magas fokú védelmének biztosítása érdekében.

A felső küszöböt elérő vagy ezt meghaladó veszélyes ipari üzem üzemeltetője biztonsági jelentést készít. A biztonsági jelentés alapvető okmány, amely a felső küszöbértékű veszélyes ipari üzem üzemeltetője minden – a súlyos balesetek megelőzésével, és az ellenük való védekezéssel kapcsolatos – tevékenységének alapját képezi. Ebben meghatározza a súlyos balesetek megelőzését és elhárítását szolgáló fő céljait, és a biztonsági irányítási rendszerét, valamint nagyon részletesen felméri tevékenységének lehetséges kockázatait, a reálisan elképzelhető súlyos balesetek káros hatásait, és a feltárt veszélyeztető hatásoknak megfelelő belső védelmi rendszert hoz létre.

A szabályozás fontos elemét képezi a településrendezési tervezés. Ennek lényege, hogy a felső és alsó küszöbértékű veszélyes ipari üzem környezetében végrehajtott fejlesztések során figyelembe kell venni a biztonsági jelentésben és elemzésben meghatározott veszélyeztetést.

A szabályozás hangsúlyos eleme a veszélyes tevékenység nyilvánossága. A rendelet meghatározza a nyilvánosság biztosításának követelményeit, módszereit és eszközeit. Ugyanakkor biztosítja az üzemeltetőnek azt a jogát, hogy a nyilvánosság tájékoztatása kapcsán az üzemi vagy üzleti titkai védelméhez való joga ne sérüljön.

A végrehajtás 2010. év végi helyzete

2010. év végén 89 alsó és 71 felső küszöbértékű veszélyes ipari üzem tartozik. A veszélyes ipari üzemek státusz, tevékenység szerinti megoszlását az alábbi ábra szemlélteti.

Forrás: BM OKF

II. A VESZÉLYES TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ IPARVÁLLALATOKKAL KAPCSOLATOS KATASZTRÓFAVÉDELMI SZABÁLYOZÁS FELÜLVIZSGÁLATA

A katasztrófavédelmi szabályozás felülvizsgálatának helyzete

A hosszas és alapos előkészítést követően 2000. január 1-jén lépett hatályba a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (katasztrófavédelmi törvény), ezzel egységes, önálló jogszabály született a civilizációs és természeti eredetű katasztrófák megelőzése, ilyen események bekövetkezése esetén a különböző szintű állami, kormányzati, önkormányzati rendszerek tevékenységének szabályozása és összehangolása, a helyreállítás során az egyes szervezetek felelősségének és teendőinek meghatározása érdekében. A katasztrófavédelmi törvény hatálybalépése óta azonban megnőtt a lakosságot, az anyagi javakat és a környezetet veszélyeztető természeti és ökológiai katasztrófák száma, összetettebbé és ellenőrizhetetlenebbé váltak a civilizációs veszélyforrások és azok okai. Az elmúlt években többször adódtak olyan problémák, amelyek egyszerre különböző fajtájú és szintű beavatkozásokat igényeltek.

A katasztrófavédelmi szervezetrendszer erősítése, a katasztrófavédelmi intézkedések hatékonyságának fokozása céljából kidolgozandó jogszabály-módosítások főbb irányait a katasztrófavédelmi rendszer javítására és fejlesztésére kidolgozott szabályozási koncepció tartalmazta, melyet a Kormány is tárgyalt. A Kormány az 1233/2010. (XI. 15.) Korm. határozatában elrendelte a katasztrófavédelmi rendszer javítására és fejlesztésére kidolgozott szabályozási koncepciónak az érdekeltekkel – a kormányzati szervekkel, az önkormányzatokkal, az érintett gazdasági társaságokkal, a veszélyeztetett területen élő lakossággal, valamint az Országgyűlés hatáskörrel rendelkező bizottságaival való megvitatását.

A társadalmi vita alapján előkészítés alatt áll a katasztrófavédelmi rendszer javításáról és fejlesztéséről szóló törvényjavaslat, amelyet az Országgyűlés ez év májusában tárgyal. A törvényjavaslat az egyeztetések eredményeként véglegezett koncepció által meghatározott irányok mentén készül. A módosításokat tartalmazó törvény elfogadását követően nagy volumenű végrehajtási jogszabály (kormányrendelet és miniszteri rendelet) megalkotására kerül sor, ezek hatályba lépése a törvény hatályba lépéséhez fog igazodni, amelynek várható hatálybalépése 2012. január 1.

Az iparbiztonsági szabályozás módosítása

A törvényjavaslat részét képezik a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védelem erősítését célzó jogszabály-módosító javaslatok. Egyes üzemek olyan ipari, biológiai (mezőgazdasági), kémiai tevékenységet végeznek, melyek ellenőrizhetetlenné válása esetén azok hatása tömeges méretekben veszélyezteti, illetve károsítja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot. Az ezekben az üzemekben bekövetkező balesetek – ahogyan azt legutóbb a Kolontárnál bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa is igazolta – komoly környezeti katasztrófát okozhatnak. A balesetek bekövetkezési valószínűségének csökkentése az állami szerepvállalás fokozásával, a hatósági engedélyezési és ellenőrzési tevékenység kiterjesztésével és racionalizálásával érhető el.

A szabályozás módosításával elérni kívánt célok az alábbiak:

-   Engedélyezési eljárások kiterjesztése. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védelem erősítését célzó hatósági tevékenység kiterjesztése a Seveso II. irányelv szerinti alsó küszöbérték negyedét elérő üzemekre jelentős mértékben növeli a lakosság biztonságát, mivel a hatósági felügyelet az üzemeltetők jogkövető magatartását ösztönzi és pozitív kihatással jár a megelőző biztonsági intézkedések bevezetésére.

-   Katasztrófavédelmi bírság bevezetése. A jelenlegi szabályozás csak nagyon korlátozott szankciórendszert tartalmaz, mellyel a kisebb súlyú jogsértések nem, vagy csak aránytalanul szankcionálhatók. A katasztrófavédelmi bírság jogintézményének bevezetése a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek esetében javítja az üzemeltetői kötelezettségek teljesítését és ezzel együtt a hatósági jogalkalmazás minőségét. A szakhatóság közreműködésének megszüntetésével a hatósági tevékenyég egyszerűsödik, az adminisztráció és az ügyintézés gördülékenyebbé, rugalmasabbá válik.

-   A veszélyes áruszállítással kapcsolatos hatósági hatáskörök és eljárások egységesítése. A tervezet elfogadását követően a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzési jogköre – a vámudvarokban végzett ellenőrzéseket leszámítva – egységesen a katasztrófavédelemhez kerül, ezáltal a hatósági feladatok egységes eljárási rend és követelményrendszer szerint kerülnek végrehajtásra. Előnyként jelentkezik, hogy az ellenőrző hatóságok erő- és eszközállománya kevésbé forgácsolódik szét a szakterületek között, így az ellenőrzési tevékenység – ezáltal a megelőzés – hatékonysága növelhető és ügyfélcentrikusabbá válik.

-   Iparbiztonsági hatóság létrehozása. Az iparbiztonsági hatóság létrehozása a lakosság életét, egészségét és anyagi javait kiemelten veszélyeztető üzemekben bekövetkező ipari katasztrófák, súlyos balesetek, jelentős tűzesetek és káresetek megelőzését, valamint azok koordinált elhárítására és következményeinek csökkentésére való felkészülést célozza.

-   Katasztrófavédelmi hozzájárulás bevezetése. A veszélyeztető fizet elv alkalmazásával az esetlegesen bekövetkező ipari és szállítási balesetek államra háruló megelőzési, felkészítési, baleset-elhárítási és helyreállítási költségei a veszélyeztető hatással arányos mértékben a veszélyforrásokat üzemeltető gazdálkodó szervezetek befizetéseivel kerülnek biztosításra.

A külön jogszabály (ADR, RID, ADN, ICAO) hatálya alá tartozó veszélyes áruk szállítását, tárolását, gyártását, feldolgozását, forgalmazását és felhasználását végző gazdálkodó szervezetek az éves szállított, tárolt, gyártott, feldolgozott, forgalmazott és felhasznált anyagmennyiségre vonatkozó éves nettó árbevételének katasztrófavédelmi hozzájárulás címén befizetett 0,1 %-a. A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem üzemeltetője szintén katasztrófavédelmi hozzájárulás fizetésére kötelezett, ennek mértéke szintén a veszélyes tevékenységgel összefüggésben keletkezett nettó árbevételének 0,1%-a.

III. A SEVESO II. IRÁNYELV MÓDOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS FELADATOK VÉGREHAJTÁSÁNAK HELYZETE

A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladatkörét érintően a 2011. első félévi magyar EU elnökség alatt a Seveso II. Irányelv módosításával kapcsolatos dosszié tárgyalásához kapcsolódóan végrehajtandó feladatok az alábbiak szerint foglalhatók össze.

EU elnökségi feladatok végrehajtásának szervezetrendszere

Az EU-együttműködés szervezete. Az Európai Bizottságban a vegyi balesetek megelőzésével és következményei csökkentésével a Környezeti Főigazgatóság Ipari Szennyezések Főosztály (DG ENV Industrial Emission Unit) foglalkozik. A Bizottság látja el a tagállami hatóságok képviselőiből álló, az Irányelv teljesítését felügyelő és ellenőrző szervként létrehozott Illetékes Hatóságok Bizottságának (Committee of Competent Authorities) titkársági feladatait. Az Európai Tanács szakirányú döntéshozó szerve a Környezetvédelmi Tanács. Az Európai Parlamentben az együttdöntési eljárásban a Környezetvédelmi Bizottság működik közre. A Bizottság és az Illetékes Hatóságok Bizottságának (IHB) tudományos és szakértői támogatását a Közös Kutatási Központ Főigazgatóság (Joint Research Centre) isprai (Olaszország) intézete végzi.

A hazai EU-koordináció szervezetrendszere. A soros elnökségi feladatok végrehajtásához az Európai Bizottság Környezeti Főigazgatóságával, az Európai Unió Tanácsa keretében működő Környezetvédelmi Tanács (Working Party of Environment, WPE) elnöki feladatait ellátó Vidékfejlesztési Minisztériummal, és azon keresztül az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottsággal (EKTB) kell együttműködni. Magyarországot a WPE ülésein a VM környezetvédelmi szakattaséja képviseli. A Seveso II. Irányelv módosítását támogatja a magyar Illetékes Hatóság (BM OKF) által delegált és működtetett ad-hoc munkacsoport. A Seveso II. Irányelv módosítási javaslatainak tárgyalása a magyar EU elnökség alatt kezdődött meg ún. dosszié keretében.

A 96/82/EK (Seveso II.) Tanácsi irányelv módosításának célja, rövid összefoglalása

A Seveso II. Irányelv tervezett módosításának - az Európai Bizottság által elkészített irányelv módosításáról szóló előterjesztésben deklarált - fő célja hogy összhangba hozza az Irányelv rendelkezéseit a vegyi anyagok besorolását érintő nemzetközi (CLP) szabályozással, azaz az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 2008/1272/EK rendelettel, amely az Irányelv tárgyi hatályát érinti, az Irányelv EU tagállamok általi végrehajtását – a biztonsági szint kis mértékű növelése mellett – erősítse.

A tervezet tartalmazza az Irányelv módosítására vonatkozó javaslatokat, melyek annak tárgyi hatályát meghatározó 1. számú mellékletének tartalmát és formaiságát érintik. Az irányelvben ezen kívül (az Aarhusi Egyezmény nyomán) a nyilvánosság tájékoztatásának, részvételének fokozása, egyes lényeges fogalom meghatározások módosítása, több üzemeltetői és tagállami kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezés szigorítása, valamint néhány formai módosítás szerepel.

Többek között az Európai Bizottság tervezetében szerepel a településrendezési tervezés és a veszélyes ipari üzemek hatósági ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezések kiegészítése és erősítése, az alsó küszöbértékű üzemeltetői kötelezettségek kiterjesztése.

A tervezet szerint a hatályos Irányelvet nem egy módosító, hanem egy teljes egészében új irányelv (Seveso III.) váltja fel 2015. június 1-től. A magyar elnökség keretmandátumban deklarált elsődleges (Európai Bizottság által meghatározott) célkitűzése, hogy az Irányelvet első olvasatban a 2011. június 17-i ülésen tervezi formálisan elfogadtatni, ill. hogy szülessen meg a politikai megállapodás. Másodlagos célként jelentős előrehaladás elérése határozható meg az Irányelv tervezetének elfogadásával kapcsolatos egyeztetésben. Az Európai Bizottság 2010. december 21-én kiadta a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK irányelv (továbbiakban: Seveso II. Irányelv) módosítására vonatkozó COM (2010) 781 számú tervezetét. Előre meghatározott ütemterv szerint összesen 9 egyeztetési fordulóban történik az Európai Bizottság által benyújtott és az Európai Unió Tanácsa által átdolgozott jogszabály tervezetek Környezetvédelmi Munkacsoportban (WPE) történő tárgyalása. A magyar elnökség a tárgyalás végső kimenetelét illetően első olvasati megegyezésre törekszik az Európai Parlamenttel. Amennyiben nincs lehetőség az első olvasati megállapodásra, az elnökség politikai megállapodás elérésére, vagy legalábbis előrehaladási jelentés megtételére törekszik a 2011. június 17-i tanácsülésen.

A Seveso II. Irányelvet módosító jogszabály-tervezet főbb rendelkezései

A Seveso II. Irányelv^[7] a módosító 2003/105/EK irányelvvel együtt a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésére és azok egészségre, környezetre gyakorolt következményeinek korlátozására vonatkozó szabályokat határozza meg, egy következetesen és hatékonyan működő magas szintű védelem biztosítása érdekében. A Seveso II. Irányelv hatásaként, a bevezetése óta eltelt időszakban, megközelítőleg 20%-kal csökkent a súlyos balesetek előfordulási gyakorisága, amely arra utal, hogy az irányelvben foglalt célkitűzések megvalósítása eredményes. Ennek ellenére indokolttá vált az irányelv felülvizsgálata különösen az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 2008/1272/EK rendeletben foglaltakra (továbbiakban: CLP rendelet), és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréshez, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ EGB Aarhusi Egyezmény előírásaira tekintettel.

A Seveso II. Irányelv felülvizsgálata érdekében az unióban létrehozott műszaki munkacsoport[8] munkájának, a témában készített tanulmányokban[9] foglaltaknak, továbbá a változtatási igényeket vizsgáló konzultációkból levonható tapasztalatoknak, és a tagállamok által benyújtott hároméves jelentésekből szerzett információknak az eredményeként a Bizottság 2010. december 21-én elkészítette az új Seveso irányelv tervezetét.[10]

A tervezet szabályozási változtatásokat érintő központi eleme az irányelv I. számú mellékletének a CLP rendelettel való összehangolása. A CLP rendelet megkülönböztet fizikai, egészségi és környezeti veszélyt. A fizikai veszélyek közül több megtalálható a Seveso II. Irányelvben, viszont nem minden anyagcsoport tekintetében, és nem azonos elnevezéssel, osztályozási kritériummal.

Az egészségi veszélyekre vonatkozó alapvető jellemző az, hogy a CLP rendeletben az anyagok akut toxicitását az expozíciós útvonalakra (szájon, bőrön át, illetve belélegezve) határozzák meg. Ezzel szemben a Seveso II. Irányelv nagyon mérgező és mérgező kategóriákat alkalmaz. A környezeti veszélyek CLP rendelet szerinti besorolása csaknem teljesen megegyezik az irányelvben foglalt szabályozással. A CLP rendelettel való összehangolásból eredő olyan helyzetek kezeléséhez, amikor súlyos balesetek előidézése szempontjából veszélyes vagy veszélytelen anyagok kerülnének az irányelv hatálya alá vagy kerülnének ki onnan, a jogszabályalkotó különböző jogalkotási és más jogtechnikai eszközöket (eltérések és biztonsági intézkedések bevezetését) biztosít az Európai Bizottság és a tagállamok részére.

A másik jelentős változást a Seveso II. Irányelv nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseinek az Aarhusi egyezményben rögzített előírásaihoz való igazítása jelenti.

Az egyezményben foglaltakkal való harmonizálás érdekében a tervezet V. mellékletében meghatározott információk köre kibővül, a nyilvános konzultációra és a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételére, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítására vonatkozó javaslatok pedig követik az Aarhusi egyezményben meghatározottakat.

A tervezet a tájékoztatáshoz, az információ szolgáltatásához az elektronikus úton történő eszközrendszer (elektronikus formanyomtatvány, elektronikus nyilvántartás) alkalmazását írja elő.

A veszélyes üzemek ellenőrzése, felügyelete kapcsán az ipari kibocsátásokról szóló irányelvben[11] előírt követelményekhez hasonló szabályozás jelenik meg. A tervezet bevezeti a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság éves ellenőrzési tervkészítési kötelezettségét, felsorolva annak kötelező tartalmi elemeit, továbbá megkülönbözteti a rutinszerű és nem-rutinszerű ellenőrzési típusokat.

A Seveso II. Irányelv településrendezési szabályozása alapvetően változatlan marad, azzal a módosítással, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük a közösségi környezeti hatásvizsgálati előírásokat meghatározó szabályozásokat, valamint a tervezeti rendelkezés lehetőséget ad, meghatározott feltételekkel, koordinált és együttes eljárások lefolytatására.

A Seveso II. Irányelv változásai érintik az irányelv tárgyi hatályát. A földalatti gáztározókat – az eddigi jogbizonytalanság érdekében – a jogszabályalkotó már konkrétan szerepelteti a jogszabályban. Az Irányelv I. melléklet 3. részében feltüntetésre kerülnek továbbá az újonnan a szabályozás hatálya alá kerülő veszélyes anyagok és keverékek.

A fogalom-meghatározások tekintetében az "üzem" és a "létesítmény", nyilvánosság" és az "érintett nyilvánosság" meghatározása egyértelműbbé válik, ezen túl új fogalmak, mint  az "új", "meglévő" és "további/újabb üzem" jelennek meg.

Változást eredményez, hogy minden üzemnek rendelkeznie kell a veszélyekkel arányos, a súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott célkitűzésekkel. Tisztázásra kerül a célkitűzések biztonságirányítási rendszerhez fűződő viszonya, különösen az alsó küszöbértékű üzemek kötelezettségei tekintetében.

A dominóhatásról szóló rendelkezés tekintetében az egyértelműbb megfogalmazás nyilvánvalóvá teszi, hogy az mind a felső- és mind az alsó küszöbértékű üzemre vonatkozik. Hangsúlyt fektet a tervezeti szabályozás az üzemeltetők információcseréjére azon szomszédos üzemekkel is, melyek nem tartoznak a Seveso II. Irányelv hatálya alá.

A biztonsági jelentés tartalmát érintő módosítás, hogy a baleseti kockázat elemzése és megelőzési módszerekre vonatkozó előírások kiegészülnek, valamint a baleset következményeinek csökkentésére irányuló beavatkozási és védelmi intézkedések terén lehetségesen alkalmazandó eszközök megjelenítése is követelménnyé válik.

A tervezet 17. cikke arra az esetre is tartalmaz szabályozást, amennyiben nem egy, hanem több hatáskörrel rendelkező hatóságot jelölnek ki a tagállamok. Ebben az esetben meg kell határozni azt az egy hatóságot, aki koordináló feladatát ellátva felel az irányelvben megállapított kötelezettségek végrehajtásáért. Egyéb új szabályozásként megjelenik a Bizottság által összehívott fórumra vonatkozó hivatkozás, amely a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak képviselőiből áll, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságok által alkalmazandó szankciók kidolgozásának kötelezettségére vonatkozó előírás.

[1] 1976. Seveso, Olaszország. 1976 július 10-én Észak-Olaszországban a Hoffmann La Roche Givaudan
(a Milánó melletti kisváros, Seveso közelében működő) növényvédő szert gyártó vegyi üzemben történt baleset során dioxin került a levegőbe. A dioxin felhő okozta mérgezés mintegy 100 000 legelő állat kényszervágását eredményezte. A baleset közvetlenül emberéletet nem követelt, de több száz embert kellett kitelepíteni.

[2] 1984. Bhopal, India. A Union Carbide Corporation Bhopalban működő növényvédő szert és poliuretánokat termelő gyárának föld alatti tartályából erősen mérgező gáz (metil-izocianát) szabadult ki. Rövid idő alatt kb. 400 ezer ember szenvedett egészségkárosodást, különböző fokú mérgezést. A halálos áldozatok száma 3135 volt.

1984. Mexikóváros. 1984. november 19-én Mexikóvárosban az állami kőolajtársaság egyik gáztartálya felrobbant. Nagy mennyiségű cseppfolyós gáz ömlött ki tüzet, térrobbanást, majd több BLEVE-t okozva. A balesetben 400 ember vesztette életét, több mint 1000 ember súlyosan megsérült, az üzem környezetéből 300 000 lakost kellett kitelepíteni.

[3] 1986. Basel, Svájc. Rovarirtó szert raktártűz következtében nagymennyiségű tűzoltóvíz került a csatornahálózatba és azon keresztül a Rajna folyamba, amelynek következtében a következő napokban a folyam faunájának nagy része elpusztult. A Rajnát 500 km hosszúságban határon átnyúló környezeti katasztrófa sújtotta.

2000. Tiszai ciánkár szennyezés, Nagybánya, Románia. A Baia Mare (Nagybánya) közelében található az Aurul bányavállalat ciántározó tava, amely olyan vízterhelést kapott, hogy emiatt a rosszul tervezett töltés 2000. január 30-án az 25 m szélességben átszakadt. Legalább 100 ezer m³, erősen toxikus szennyvíz szabadult el , amely kb. 120 t, azaz 2 millió ember halálos adagjának megfelelő cianidot tartalmazott. A mérgező ár végigvonult a Tisza teljes hazai szakaszán, nem kímélte a Vajdaságot, sőt, még a Dunát és a Fekete-tengert sem.

2000. Borsabányai nehézfém-szennyezés. 2000. március 10-én délelőtt a Romin Borsabánya vállalat tulajdonában lévő Novac ülepítő tározónál a sok csapadék miatt gátcsuszamlás következett be. 10-20 ezer m³ (ólom, a cink és a réz tartalmú) szennyező anyag jutott a Visón keresztül a Tiszába.

[4] A jelenleg hatályos EU irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK Tanácsi Irányelv, szakmai körökben közismerten a Seveso II. Irányelv (továbbiakban: Irányelv).

[5] 2000. Enschede (Hollandia): 2000. májusában az enschedei külváros területén egy tűzijáték raktár felrobbant, ahol - a polgármester és a lakosság tudomása nélkül - 100 tonna tűzijátékot tároltak. 21 ember vesztette életét, közel 1000 ember megsérült, 400 m-es körben az összes épület megsemmisült.

2001. Toulouse (Franciaország): Toulouse-ban 2001. szeptemberében a Grand Parroisse műtrágyagyár 200-300 tonna granulált műtrágyát tartalmazó raktárában, ahol ismeretlen okból robbanás következett be. A robbanás a Richter-skálán 3,4 erősségű robbanást okozott, 29 ember meghalt, 2442 ember megsérült, több mint 500 ház lakhattalanná vált, több mint 11.000 otthon megsérült, az összes kár közel 15 milliárd francia frank volt.

[6] 2005. Buncefield (Egyesült Királyság) 2005. december 11-én reggel felrobbant egy olajtároló létesítmény a Londontól északra fekvő Buncefieldben. A robbanás nagy körzetben rongált meg épületeket. Húsz, egyenként 14000 m³-es tartály égett le. A szerencsétlenségben 43-an megsérültek, a halálos áldozatok nem voltak, ugyanakkor kétezer embert kellett egész éjszakára kitelepíteni lakóhelyéről.

[7] A TANÁCS 1996. december 9-i 96/82/EK IRÁNYELVE a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről.

[8] Az Illetékes Hatóságok Bizottsága 18. Ülésén született döntés az Irányelv tárgyi hatályát meghatározó Seveso II. Irányelv 1. mellékletének a CLP veszélyes anyag és keverék kategóriáihoz igazításával, harmonizációjával kapcsolatos feladatainak ellátására létrehozandó munkacsoportról.

[9] További információk a http://ec.europa.eu/environment/seveso/review,htm honlapon találhatók.

[10] Proposal for a DIRECTIVE OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on control of major-accident hazards involving dangerous substances Brussels, 21.12.2010 COM(2010) 781 final

[11] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve ( 2010. november 24. ) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) EGT-vonatkozású szöveg HL L 334., 2010.12.17., 17—119. o.

állam

ipari katasztrófák

• Előző
• Következő