Kevesebb is elég!

Kategória: Ipari katasztrófák árnyékában - Kapcsolódó cikkek
Írta: Beliczay Erzsébet
Találatok: 4491

Három napos konferenciát szervezett a Le Monde diplomatique „Ipari katasztrófák árnyékában” címmel. A harmadik napon a „nemnövekedésre” adható radikális és kevésbé forradalmi válaszokról volt szó. Előadásom az utóbbi kategóriába tartozott.

Az elmúlt ötven évben a föld népessége megháromszorozódott. Ez a gyors szaporodás csak a technológiák hasonló tempójú fejlődése mellett volt lehetséges. A fejlett és fejlődésnek indult földrészek a növekedés bűvöletébe kerültek. A nagy hajszában azonban nemcsak a mennyiségi mutatók, de a bajok száma és mérete is hasonlóan növekedett. Az információs technológiai robbanás, a termelés megsokszorozódása, a világkereskedelem kiterjedése nem terítette szét a fejlődést egyenletesen, sem anyagi, sem kulturális értelemben. Ma a világ vagyonának 50 százaléka a lakosság 2 százalékának a kezében van. Az anyagi javak 80 százalékát a föld népének 20 százaléka élvezi. Mi is ebbe a 20 százalékba tartozunk. Ugyanakkor Magyarországon belül is jelen van a világban tapasztalható óriási társadalmi és térbeli egyenlőtlenség.

 

Makacsul tartja magát a tévhit a döntéshozók körében, hogy a válságokra, a problémák, a feszültségek csökkentésére a növekedés az egyedüli válasz. A növekedéssel együtt jár a kiegyenlítődés, a javak szép egyenletesen „lecsurognak” az ínséget szenvedőkhöz. Az Európai Unióban is a növekedésnek van prioritása. Vegyük például a közös éghajlatvédelmi politikát. Kötelező jelleggel előírják a tagállamoknak az üvegházhatású gázok 20 százalékos csökkentését. Ez szénmentes vagy szén-dioxid tároló technológiákkal növekvő fogyasztás mellett is teljesíthető. Ugyancsak jogilag is kötelező a megújuló energiák 20 százalékos arányának elérése. Nem kötelező viszont a 20 százalékos energiamegtakarítás. Holott ezzel az üvegházhatású gázkibocsátás is csökkenne, és energiapazarló struktúráktól is gyorsabban megválhatnánk. A legutóbbi uniós energiakonferenciákon is a figyelem főképp az infrastruktúrák további kiépítése, sivatagi naperőművek, tengeri szélerőművek és az olajat illetve gázt exportáló államokkal kialakítandó közös európai külpolitika felé irányult.

Néhány beavatkozási lehetőséget szeretnék bemutatni, amelyek segítségével számos szükségletünk az energiafogyasztás mérséklése mellett is megfelelő színvonalon kielégíthető lenne. Ezek a megoldások ráadásul szociálisan is igazságosabbak, és a környezetet is jobban kímélik. Szembetűnően nagy a pazarlás a közlekedésben és az épületek energiafogyasztásában. Energiatudatosabb fejlesztéssel mindkét területen eredményt érhetnénk el. Nem szabadna például engedélyezni, hogy nagy forgalmat vonzó létesítményeket (bevásárlóközpontokat, központi irodaházakat) megfelelő színvonalú tömegközlekedéstől távol építsenek fel. A jelenlegi szabályozás csak közvetve ösztönöz: parkolóhely kialakítási kötelezettséget ír elő, és bonusz jár annak, aki tömegközlekedéshez közel épít. Az alacsony földvédelmi járulék miatt azonban a volt mezőgazdasági területek annyival olcsóbbak a települések belső telkeinél, hogy ma is inkább megéri a peremen fekvő zöldterületeket beépíteni. Ezáltal nő a gépkocsiforgalom, annak összes negatív hatásával együtt, és a tömegközlekedést csak a rászorultak veszik igénybe, ezért a fejlesztésre is kevesebb jut.

Az éghajlatváltozás hatására településeink sűrűn beépített részein hőszigetek alakulnak ki. A hőmérsékletkülönbség a perem és a sűrűn beépített városközpont között 5-6 fok. Szélsőséges esetekben azonban akár 15-16 fokot is elérhet egy nagy lebetonozott terület (repülőtér, pályaudvar, ipartelep) és egy erdő közötti hőmérséklet. Jól kimutatható a hőtérképeken akár már egyhektárnyi, ápolt park és különösen a vízfelületek kondicionáló hatása. Mégsem követelnek meg az építési hatóságok hatékony mennyiségű zöldfelületet a városok belsejében, hanem helyette, akinek van rá pénze, energiafaló klímaberendezésekkel védekezik a nyári hőhullámok ellen. A nyári áramfogyasztás elérte hazánkban is a téli fogyasztási csúcsokat. Számos alacsony költségvetésű közintézmény (iskola, kórház), idős vagy beteg ember, kisgyerekes család azonban nem tud védekezni a hőség ellen, amelyet a klímaberendezések hőkibocsátása csak tovább fokoz.

Nagy energia- és anyagmegtakarítási lehetőségek vannak az építmények bontásában is. A gondosan kibontott szerkezeti elemek nagy része tisztítással, javítással vagy feldolgozással hasznosítható lenne, és a bontást betanított munkások végezhetik. Szigorítás helyett azonban, két éve még tovább lazítottuk a bontással kapcsolatos építtetői kötelezettségeket. Közismert, hogy Magyarország sereghajtó az EU-ban a foglalkoztatás terén.  Miért éri meg Németországnak, ahol a minimálbér is jóval magasabb a magyar átlagbérnél, a bontási hulladék 80 százalék feletti hasznosítása?

Végül pedig egy szelíd, sokoldalú kezdeményezés iránt szeretném az érdeklődést felkelteni. Alakulóban van az Európai Duna Régió. Stratégiájának prioritásai között a környezet védelme, a szomszédos népek együttműködése, a nagy gazdasági és egyéb egyenlőtlenségek mérséklése, a kulturális és a természeti sokszínűség megőrzése egyaránt szerepelnek. A Levegő Munkacsoport vízi sportszövetségekkel, helyi klubokkal összefogva szeretné elérni, hogy az evezés, a kajakozás kerüljön be az alaptantervbe az olvasás, számolás mellé minden olyan önkormányzatnál, amely vízparti kapcsolattal rendelkezik. Ismerkedjenek meg a fiatalok a szelíd vízi sportok szépségeivel és veszélyeivel, a közös túrákon gyűjtsenek élményeket a vízpartok – ma még több országban megtalálható – páratlan állat- és növényvilágáról. Ezáltal nő az esélye annak, hogy a következő nemzedékek környezettudatosabbakká válnak, és a természet szeretetét, védelmét az utódaiknak is továbbadják. A Duna Régió pedig fenntartható módon fog tudni élni vizeinek ökológiai, turisztikai és egyéb értékeivel.

Nagy a szerepünk abban, hogy fenntarthatóbb termelési és fogyasztási szokások alakuljanak ki szűkebb és tágabb környezetünkben, hogy elkerüljük az ipari és társadalmi katasztrófákat. Meg kell ismerkednünk a jó megoldásokkal, alkalmaznunk kell ezeket, és arra is kell, hogy maradjon energiánk, hogy a döntéshozókon számon kérjük ezek bevezetését.