Helyszíni tudósítás/11
Párizs, 2016. július 1.
Franciaországban a Munkatörvénykönyv reformja négy és fél hónapja lázban tartja a dolgozókat és a munkaadókat; a két csapat szinte megállás nélkül mérkőzik egymással. A kettőjük között evickélő kormány pedig hol az egyiknek, hol a másiknak ítél gólt.
Néhány nappal az EB finálja előtt egy másik, négy hónapja tartó francia és EU belpolitikai meccs, a Munkatörvénykönyv reformja, is eldőlt. A gólok száma nehezen meghatározható ; személyes, hivatalos források által nem megerősített becslésem alapján 10/8 a Hollande, Valls, Schäuble, Sapin, Macron, Guattaz és El Khomri csapat javára.
A (képzeletbeli) eredményből is látható, ellenfeleik, a Nuit Debout mozgalom*, a nagy szakszervezeti konföderációk (CGT, FO, SUD-Solidaire, FSU) felhívására sztrájkoló és tüntető dolgozók, a baloldali parlamenti ellenzék és a közvélemény jelentős hányada nagyon kifárasztotta a győztes csapatot. Az kétpontos előnyt csak az ellenfél kétszeri hátbatámadásával, a parlamenti vita és szavazás 2016 május 10-iei és július 6-ikai lefújásával érte el győztesként kikerülő csapat.
Manuel Valls csapatkapitányt, az erős kéz és a gyors akció emberét megizzasztotta ez a négyhónapos ellenállás. Június 2-ai athéni látogatása során a tavaly az EU, elsősorban a baráti Németország által elgáncsolt, de a játékot azért folytató Alexis Tzipras-nak megvallotta, mennyire « irigylem azért, hogy többezer oldalas szövegeket módosítás nélkül, rekordütemben keresztül tud vinni. » Érthető a francia miniszterelnök irigykedése, mert őt és a munkaügyi miniszter asszonyt az első menetben 500, azután pedig további 300 módosításra kényszerítették ellenfelei. Ez volt az ára annak, hogy a vállalatvezetők testületének legfontosabb pontjában megőrizzék a legnagyobb tiltakozást kiváltó részeket.
A június elején elengedett párbeszédet folytató görög és francia államférfi temperamentuma és politikai pályafutása nagyon eltérő, de valószinűleg nem ez magyarázza, hogy közös edzőjük, Wolfgang Schäuble, a német szövetségi pénzügyminiszter, stratégiát változtatott. A stratégiaváltásnak sok oka van : a két ország EU-n belüli súlykülönbségén kívül, Németország EU-n belüli elnépszerűtlenedése, az Egyesült Királyságban észlelt változások (a baloldali Jeremy Corbyn népszerűsége, a Brexit-et követelők és ellenzők harca), az EU bástyafalainak egyre több oldalról jövő döngetése.
A tavaly januártól júniusig tartó görög játszmával szemben, ahol Schäuble nyilvánosan és sorozatban alázta meg a korábbi reformok és a korrupció következtében elszegényedett, periférikus Hellasz szociális programmal megválasztott miniszterelnökét és pénzügyminiszterét, idén az EU megszorítási politikáját alkalmazó francia reform előkészítésében és keresztül vitelében a diszkrét, szürke eminencia szerepét tartotta hasznosnak. Ezesetben mégis csak régi klubtagokat, az Európai Unió egyik gazdasági és politikai pillérének vezetőit kellett okos tanácsokkal ellátni.
Nem tudjuk, hogy ittak-e a győztesek az Elysée és/vagy a Matignon palotában a nehezen kicsikart győzelemre, egy biztos, örömük tele van ürömmel. A közvéleménykutatások szerint François Hollande, és miniszterelnöke Manuel Valls az V. Köztársaság messze legnépszerűtlenebb államférfiai. Nemcsak nyílt baloldali és jobboldali ellenfeleik, hanem saját pártjuk számos képviselője körében is. Ez utóbiak a Szocialista Párt elárulásával és tökéletes szétzilálásával vádolják őket, és Valls lemondását követelik. « Az utolsó percekig harcoltunk a cinizmus, a zsarolás, és a Munkatörvénykönyv reformja ellen. 56 képviselő és a baloldal összefogva támogatta harcunkat », mondta a párton belüli ellenzék egyik markáns személyisége, Christian Paul július 6-ikán.
De már két nappal a második 49.3 (a parlamenti vita és szavazás kiiktatásának) bejelentése előtt, széleskörű megrökönyödést keltett a Szocialista Párt vezetőjének nyilatkozata, melyben elnapolta a párt augusztus végére Nantes-ban tervezett szokásos nyári egyetemét. Az indok, a dél-bretagne-i, Párizshoz hasonlóan forrongó városban a nyári egyetem és Nantes városközpontjának a szétverésére készültek a továbbra is ellenálló fiatalok. A rituális évi találkozó rendőri-katonai védelmét természetesen meg lehetett volna oldani, mondta a pártvezér, de jobbnak tartotta elkerülni a közhangulat további korbácsolását.
Megfigyelők szerint azonban a főok az, hogy kilenc hónappal az elnökválasztás előtt, a pártvezetés el akarja némítani a párton belüli ellenzéket.
Végül, még néhány utolsó szó a rendőri erőszakról. A Reporterre c. internetújság múlt héten már említett vizsgálatának egyik végkövetkeztetésével zárnám a párizsi tudósítás-sorozatot. Az ùjsàg cikkében említett kutató, Mathieu Rigouste szerint a rendfenntartás új doktrinájának terepkísérlete folyt a társadalmi mozgalom elmúlt négy hónapos időszakában. « Egy gazdasági terv vagy egy törvény elleni tüntetés résztvevője », eme új doktrina szerint, « nem állampolgári jogaival élő személynek minősül, hanem ‘belső ellenségnek’, akit a karhatalom erő-demonstrációjával kell semlegesíteni ». Egy újfajta ideológia kibontakozásának vagyunk tanui, amely a gyülekezési szabadságjoggal élők megfélemlítésére katonai hadműveletek és a gyarmatosítás harci módszereinek tárházából merít és a « lakosságon belüli háború » fogalma körül struktúrálódik.
Szép új világunk egyik epizódja most lezárult ; lesz min gondolkoznunk a nyár hátralévő heteiben. És várjuk, hogy mi lesz, amikor Párizsba ismét beszökik az ősz...
Körösi Zsuzsa
*lsd. Frédéric Lordon, Nuit debout, összefogás, „horizontalitás”, (Megjelent: 2016. április 23-án a barcelonai El Critic c. lapban.) http://www.magyardiplo.hu/
| Tweet |
A magyar változat
szerkesztőségének
e-mail címe:
info@magyardiplo.hu
A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén. Erreől itt olvashat részletesebben. A vonatkozó rendelkezések értemében (lásd itt) mindehez az Ön hozzájárulása szükséges. Hozzájárulok
