Tiltakozás a Munkatörvénykönyv reformja ellen - Párizs 2016.06.04. helyszíni 7-es
- Részletek
- Kategória: Helyszíni tudósítás
- Írta: Körösi Zsuzsa
- Találatok: 5137
A vasutasok, az olajfinomítók dolgozói illetve a dokkmunkások még sztrájkolnak, de a légiközlekedés lemondott a munkabeszüntetésről, miután a kormány eleget tett a követeléseiknek és felhagyott a pilóták létszám- és bércsökkentési tervével. A május 30-i szakszervezeti közgyűlés résztvevői nagy többségükben a hosszútávon fenntartott sztrájk mellett voksoltak, de egy új, eddig szokatlan formában, azaz nem egyhuzamban, hanem elszórtan. Június elejére több sztrájknapot is betervezett a Pilóták Országos Szakszervezete, ugyanakkor el akarta kerülni, „hogy magukra haragítsák a Labdarugó Európa-bajnokság híveit”. A népszerűtlenségi rekordokat elérő Holland-Walls kormánycsapat azonban nagyon beriadt még ettől a lehetőségtől is. A héten felmérték, hogy egy akadozva zajló futball-bajnokságot nemcsak a francia, hanem a külföldi rajongók is nem a sztrájkolók, hanem az ő számlájukra írnák.
A kormány döntésével összhangban a TV-csatornák is feladtak azzal a sztrájkok idején bevett szokásukkal, hogy a „sztrájkolók elégedetlen túszait” hajkurásszák és kapják kameravégre. Ráébredtek, hogy a mostani helyzetben a kormányról festene negatív képet egy a sztrájkok miatt lebénított Franciaország.
Találgatások tárgya, hogy végül is mit fog lépni a kormány. A megfigyelők valószínűtlennek tartják, hogy visszavonják a Munkatörvénykönyv reform-törvényét ; ez egyet jelentene a bukással, nemcsak a törvényt ellenző közvélemény, hanem elsősorban a törvényt inspiráló MEDEF, a Nagyvállalatok Vezetőinek Érdekképviseleti Testülete szemében. Erre Pierre Gataz, a testület elnöke Le Monde-ban május 30-án megjelent interjújában figyelmeztette is François Holland-ot és Manuel Walls-ot.
„Mindent meg kell tenniük, hogy ellenálljanak a zsarolásnak, az erőszaknak, a terrornak. Ellentétben a CGT-vel, én nem így képzelem el a társadalmi párbeszédet – folytatta. A jogállam, azt követeli, hogy a banditák, a terroristák módjára viselkedő kisebbségek ne béníthassák le az országot. (…) Legyen már vége annak a dalnak – fejtette ki ugyanebben az interjúban –, hogy a társadalmi párbeszédet intézményes, bürokratikus, formatált [azaz törvény által szabályozott] keretek között kell lefolytatni, hogy a vállalat- és üzemvezetők kizárólag a szakszervezetek által felhatalmazott alkalmazottakkal kell tárgyaljanak. A mi válaszunk erre: nem !” Ez a néhány mondat kitűnően összefoglalja a törvény legvitatottabb pontjait, azt hogy miért sztrájkolnak, és miért tüntetnek fiatalok és öregek közösen! De a kormány nem akar engedni.
Egy ilyen nyilatkozat után tartható-e még Holland, Walls és a munkaügyi miniszter asszony, El Khomri unos-untalan ismételt érvelése, miszerint a Munkatörvénykönyv reformja a köz érdekét szolgálja? És hol van a tavalyi hó, a jóléti állam, a társadalmi béke, a tárgyalások és megegyezések ideálja? Végül, akik jó néhány éve már el is temették az osztályharc fogalmát, azok mit gondolnak az osztálygyűlölet ilyen szókimondó megnyilvánulásáról?
A héten láttuk, a kormány a követelések egy részének teljesítésével szeretné levezetni a társadalmi feszültséget. A kamionosok [lásd a május 27-i tudósítás] és a benzinkutasok követeléseit már kielégítették. Majd jött a pilóták felé tett hasonló gesztus. Most pedig az Euro futballbajnokság játékosait, edzőit utaztatni hivatott, de május 31-e óta sztrájkoló vasutasokkal, a párizsi tömegközlekedés dolgozóival tárgyalnak és próbálnak kiegyezni. A fentiek követelései azonban közvetlenül nem érintik a Munkatörvénykönyv reformját, és a most kiharcolt eredményekre, egy későbbi, békésebb időszakban vissza lehet majd térni, azzal a megszokott érvvel, hogy milyen jogon élveznek ők kivételes jogokat a többi dolgozóval szemben.
Nyitott kérdés azonban, hogy a Munkatörvénykönyv visszavonásáért sztrájkoló dolgozók az olajfinomítókban, a benzinkutaknál illetve az atomerőművekben meddig bírják szusszal. Fog-e működni az „oszd meg és – tedd népszerűtlenné a legelszántabb sztrájkolókat” bevált módszere ?
Az ország vezetői haboznak a vaskéz és az engedékenység között. A múlt héten néhány óvatos szocialista képviselő pengette meg a lágyabb zene húrjait és a pénzügyminiszter, Michel Sapin is hasonló szándékkal nyilatkozott a törvény második pontjának átírásáról – pedig ez az a pont, amelyhez a MEDEF (a tulajdonosok szakszervezete) vezetői a legvehemensebben ragaszkodnak. Nos, a miniszterelnök, Manuel Walls, egy másik TV csatornán azonnal, és a tőle megszokott kemény hangon megnyugtatta a tulajdonosokat: a második pont vitán felül áll.
Habozás jellemzi a kormányt az ismétlődő, videókon dokumentált és terjesztett rendőri erőszak kérdésében is. Egy 28 éves fiú négy napja kómában fekszik egy párizsi kórházban, újságírók jelentik videókkal illusztrálva a rendőrök indokolatlan támadásait a békés tüntetők és a sajtó-karszalagot viselő tudósítók ellen. A belügyminiszter fogadta, és sajnálatáról biztosította a rendőri bombatámadás fiatal áldozatának családját, de mindezidáig nem adott utasítást a rendőrségtől várt magatartást illetően. Így a rendőrök a maguk feje, ösztönei szerint cselekednek...
A következő fontos dátum június 14-e: a Szenátusban várhatóan ekkor szavaznak majd a munkatörvénykönyvről. A MEDEF és elnöke, Pierre Gataz a kiharcolt módosítások eltörlését, vagyis az eredeti reformtervezet teljes elfogadását várja el a szenátus jobboldali képviselőitől. Itt ők vannak többségben, tehát nagy az esély, hogy a MEDEF-nek kedvező álláspontokkal kerül vissza a törvényjavaslat a Parlamentbe. Ha így történik, akkor egy újabb 49.3-ra – értsd a parlamenti vita és szavazás kiiktatására – számíthat Franciaország.
