SAJÁTmásVILÁGaink
- Részletek
- Találatok: 3734
Egy hete vagy tíz napja jószerivel alig foglalkozom mással, mint a tuareg zenei kultúrával, a sivatag állattartó népeivel, a Mali parasztok és pásztornépek, sivatagi fuvarozók létmódjával, róluk szóló filmekkel, fesztivál-felvételekkel, a mali blues sajátságos világával… A Sziget-fesztiválra érkezett muzsikus csoport késztetett kitartó bóklászásra, s az Általuk kimunkált „Afrópai” projekt, melyben mintegy zenei karavánként hozzák el az „ezer teve útja” /Azalai/ jelképes példáját, bejárva vele keresztül-kasul a Nyugatot, Firenzétől Brüsszelig és Párizson át Amsterdamig és Belgrádig.
Az Egyesült Államokban töltött hónapok alatt lehetőségem nyílt a területen élő Pueblo indiánok életének tanulmányozására. Munkám során több váratlan nehézséggel is találkoztam, amelyek rávilágítottak arra, hogy a gondos felkészülés ellenére is számos meglepetéssel tud szolgálni a kiválasztott terep. A továbbiakban ezeket a nem várt problémákat szeretném megosztani az olvasókkal, melyek más, jövőbeli kutatásnál tanulságként szolgálhatnak.
Ez a tanulmány két elvont fogalommal, az identitással és az autenticitással, valamint kettejük kapcsolatával igyekszik foglalkozni egy indián művész, író, korábban politikus, Jimmie Durham példáján keresztül. A bemutatás hátterét az 1980 óta gyűjtött interjúk, szóbeli előadások és személyes beszélgetések, Durham művei, valamint a másodlagos irodalom szolgáltatja. Egyik esetben sincs szó szűz talajról: Jimmie Durham mára kiállítások gyakori szereplőjévé, cikkek, disszertációk címlapfigurájává, interjúk visszatérő alanyává vált. Nem véletlenül. A választott személy azért lehet talán izgalmas, mert Durham nem csupán posztmodern szobrász, festő, művész, nem csupán író és költő egyszerre, hanem mert indián származása révén egy másfajta hagyomány is – bár különböző mértékben, de – folyamatosan jelen van alkotásaiban.
