2011. október

A hatalom évszázadokon át árgus szemekkel figyelte a lakosság növekedését, azt hitte, hogy a sokaság erőt és hatalmat jelent. A huszonegyedik század elejét a társadalom elöregedésének problémája aggasztja, miközben ismét megjelent a túlnépesedés évezredes mítosza is.→

A „biztos háttér” szerep, az ápolásra szorulók kiszolgálása és a hagyományos háztartásvezetés magában hordozza az iróniát, egy problémás társadalmi kérdés iróniáját. Szolgálni? Mindez egyszerre zavarba ejtő (nemek közti egyenlőség) és politikailag provokatív. Már a kérdés felvetése is valószínűtlen. A házimunka az emberi faj mindennapjainak egyik kikerülhetetlen velejárója, ugyanakkor a nők, mind a fizetett alkalmazottak, mind a háziasszonyok kizsákmányolását a legtöbb ember észre sem veszi. Az irónia tehát az adott esetben azt jelenti, hogy a probléma épp annyira átláthatatlan, mint amennyire nehéz a megoldás. A másokról életvitelszerűen gondoskodók problémája nem szolgál könnyű (…)→