hu | fr | en | +
Accéder au menu

Népellenes front

A feltörekvő országok mai vezetői nem méltó örökösei a háború után a gyarmatosítás és imperializmus ellen küzdő elszánt vezetőknek. A déli országok gazdasági szerepe fokozatosan, de feltartóztathatatlanul nő, a világgazdaság mind nagyobb részét tartják ellenőrzésük alatt. Ebből a szempontból a dolgok a helyükre billennek. Csakhogy a vagyonelosztás ezekben az országokban annyira igazságtalan, annyira egyenlőtlen, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek Dél-Afrikában vagy Kínában ma nagyobbak, mint az Egyesült Államokban. A frissen létrejött óriási magánvagyonokat viszont sokkal inkább nyugati luxuscikkre és nyugati vállalatok felvásárlására költik, semmint az indiai, kínai, arab, afrikai lakosság élet- és egészségügyi körülményeinek javítására.

JPEG - 97.5 kio

Mintha a rablóbárók (Robber Barons) kora tért volna vissza. A 19. század végi Amerikában legendásan kapzsi nagyiparos dinasztiáknak (John D. Rockefeller, J. P. Morgan, Cornelius Vanderbilt) sikerült az élre törniük. Fokozatosan kiszorították a nagy európai családokat a kőolajiparból, a szállításból, a bankszférából. Az atlanti óceán két partja kezdetben még egymással versenyzett, majd egy kicsivel később összefogtak és nagy egyetértés alakult ki a világ munkavállalóinak kizsákmányolása, a részvényesjövedelmek mértéktelen növelése és a Föld erőforrásainak kiaknázása érdekében.

Az öbölországok uralkodói, a kínai, indiai vagy orosz oligarchák ugyanilyen kiszorításról, majd kiegyezésről álmodnak. Ahogy a múltban az amerikai nagyfőnökök, ők is szeretik saját érdeküket közös érdekként kihirdetni. Amikor a (túlságosan) gyorsan elejtett államosítási elképzelésről kérdezték, Lakshmi Mittal indiai milliárdos és a lotaringiai nehézipar mai tulajdonosa, az államosítást „visszalépésnek” nevezte. Majd figyelmeztetett: „Egy befektető alighanem kétszer is meggondol majd egy franciaországi befektetést.” (1)

Az orosz miniszterelnök nagyon hasonlóan érvelt, amikor a francia adókulcsemelésről kérdezték a véleményét: „Oroszországban, legyen az ember szegény vagy gazdag, jövedelme 13 százalékát fizeti be az államnak. Azt mondják nekünk, hogy az oligarcháknak többet kellene fizetniük, de mi nem akarjuk, hogy a tőke a homályos adóparadicsomokba – vagyis külföldre meneküljön.” (2)

Peking nem kevésbé szenvedélyesen védelmezi a liberális recepteket. Júniusban a kínai államfő megkönnyebbülésének adott hangot a görög jobboldal választási győzelme után; a legjelentősebb kínai szuverén befektetési alap első számú vezetője, és a GDF-Suez (3) egyik nagyrészvényese pedig odáig ment, hogy nyíltan felszólalt az Európában szerinte „elavult szociális törvények” ellen, amelyek „a kemény munka helyett restséghez és nemtörődömséghez vezetnek”. (4)

Perry Anderson brit történész emlékeztet arra, hogy 1815-ben a bécsi kongresszuson öt nagyhatalom (Franciaország, az Egyesült Királyság, Oroszország, Ausztria és Poroszország) egyezséget kötött a háborúk megelőzésére és a forradalmak elfojtására. Anderson szerint mostanság egy új, informális „pentarchia” kormányozza a világot, mely az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország, Kína és India összefogásával működik. Ez a konzervatív Szent Szövetség, melyet egyszerre rivális és cinkos nagyhatalmak alkotnak, a stabilitásról álmodik. Ámde az általuk teremtett világban garantált, hogy újabb és újabb gazdasági megrázkódtatások kövessék egymást. Ez pedig – akarják, nem akarják – a jövőben is szociális lázadásokat fog okozni.

Serge Halimi

Ferwagner Ákos

(1A Le Figaro interjúja. 2012. december 13.

(2A Le Figaro interjúja, 2012. november 26.

#_ednref3 [3] Eredetileg francia gázipari nagyvállalat, ma részvénytársaság. A vállalat egy állami és egy magán vállalat összeolvadásából - 2008-ban – született, ami az állami tulajdon privatizálását jelentette.

(4) Martine Bulard: La Chine, la crise et les fraudeurs [Kína, a válság és az adócsalók], Planète Asie, 2011. november 14., http://blog.mondediplo.net/http://blog.mondediplo.net

Megosztás