hu | fr | en | +
Accéder au menu

Gyógyszerkutatás szabadalmak nélkül? Nemzetközi megállapodás-tervezet a gyógyszeriparban.

Nemzetközi megállapodást készítenek elő annak érdekében, hogy leválasszák a kutatás költségeit a gyógyszerek áráról. A gyógyszeripar kapzsisága olyan mértéket ölt, hogy muszáj kitalálni egy megoldást annak érdekében, hogy új és hatékony szereket és terápiákat találjanak fel, és ezekhez ténylegesen hozzájuthassanak azok, akiknek szükségük van rá. Akkor is, ha ezek a betegek nem fizetőképesek. Már most is léteznek olyan mechanizmusok, amelyek a déli országokban elterjedt betegségekre keresik a gyógymódokat.

JPEG - 249.2 kio

A gyógyszeripar? „Csodálatos múlt. Steril jelen – a luxus, a hazugságok és a korrupció ölelésében. Egy reményeken alapuló jövő…” Philippe Even és Bernard Debré orvosprofesszorok nagy feltűnést keltett (1) új könyve, a Guide des médicaments (A gyógyszerek kézikönyve) alaposan felkavarta az állóvizet: a négyezer Franciaországban árusított gyógyszer fele haszontalan, 20 százaléka rosszul tolerálható, míg 5 százaléka potenciálisan veszélyes is. Valóban, „1950 és 1990 között a gyógyszeripar olyan orvosságokat juttatott a piacra, amelyek megváltoztatták az életünket: antibiotikumokat, gyulladásgátlókat, vakcinákat, rákellenes szereket, a szív- és érrendszeri betegségek vagy a diabetes gyógyszereit”. Az 1990-es évektől kezdve azonban az iparág a spekulatív kapitalizmus felé fordult, az azonnali, közvetlen profitot keresi, évente 20 százalékos nyereségrátát akar elérni. Ráadásul erre a változásra válaszul a kormányok vagy a nagy nemzetközi szervezetek semmit sem léptek, alig észlelni politikai reakciót a közügyek intézői részéről.

Bár korábban megérdemelt szabadalmakat kaptak valódi találmányokért, ma a nagy gyógyszergyárak, a „Big Pharma”, a részvényesek nyomására arra szenteli minden energiáját, hogy új betegségeket találjon ki és azokhoz szabadalmakat kapcsoljon. Néha azoknak a betegeknek az egészsége árán, akiket védeni lenne a feladata. „Az ipar által elvégzett klinikai vizsgálatok (amelyeket az egészségügyi hatóságokhoz nyújtanak be) elfogultak, csalárd módon manipuláltak, hazugok, eltitkolják a veszélyeket és felnagyítják a pozitív hatásokat” – írják egyebek mellett a könyv szerzői.

A piaci logika vezette gyógyszeripar olyan orvosságokat fejleszt ki, amelyek inkább csak kezelik, de nem gyógyítják meg a beteget – ilyen a magas vérnyomás, a koleszterin, a diabetes, az AIDS és más krónikus betegségek elleni gyógyszerek többsége, amelyekkel a kezelés egész életre szól. Tény, hogy egy olyan páciens, aki nem gyógyul meg, állandó fogyasztó marad, biztosítva az ipar hasznát, miközben azok a termékek, amelyek meggyógyítják a beteget: nem kívánt mellékhatásként megölik a piacot. A politikai beavatkozás hiánya miatt és ugyanennek a piaci logikának engedelmeskedve az iparág vezetői már hosszú ideje elhanyagolják bolygónk szegényebb lakosságának terápiás szükségleteit is.

Más szereplők azonban, a Médecins sans frontières (MSF, Orvosok Határok Nélkül), néhány európai ország, vagy a Bill & Melinda Gates Alapítvány elhatározták, hogy újjáélesztik a kutatást „az elhanyagolt betegségek gyógyításáért” – angol rövidítéssel a DNDi (2) -ért. Ezek a tervek sajnos ma még gyenge lábakon állnak. Fejlesztési támogatásoktól és a gyógyszeripar „társadalmi felelősségvállalásának” politikájától függenek.

Nemzetközi alapot hoznak létre

Genfben, 2012 májusában összeült az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) közgyűlése – a szervezet döntéshozó szerve – és egy olyan indítványt fogadott el, amely meg akarja változtatni a játékszabályokat, és felkéri a főigazgatót, hogy „szervezze meg a tagállamok értekezletét és készítsen egy részletes értékelést és jelentést a szakértői munkacsoport javaslatainak megvalósíthatóságáról” (3) . A szakértői munkacsoport javaslata értelmében át kell alakítani a gyógyszeripari kutatás és fejlesztés (R&D) koordinálását és finanszírozását, hogy az megfeleljen a déli országok egészségügyi szükségleteinek. A fő javaslat egy nemzetközi egyezmény kidolgozása, amely minden országot arra kötelezne, hogy a piaci mechanizmusoktól függetlenül finanszírozzák a kutatást és fejlesztést.

A WHO alapokmányának 19. cikkelye kimondja, hogy egy ilyen nemzetközi egyezményt a „WHO közgyűlésének kétharmados többségével” lehet elfogadni. Ezzel létre lehetne hozni egy olyan nemzetközi alapot, amelynek az állandó finanszírozása egy kötelező hozzájárulással történne, amely – és ez egy nagy innováció – minden ország gazdasági fejlettségéhez lenne igazítva. Az alap által (a teljes átláthatóság mellett) támogatott kutatások eredménye a közjavak körébe kerülne, vagyis szabadon felhasználható és mindenki számára hasznos lesz.

Figyelembe véve a jelenlegi ösztönzők – a szabadalmak – kudarcát, melyek nem képesek se a magán- se a közszektorban elégséges kutatás-fejlesztést generálni, a szakértői csoport azt is javasolja, hogy olyan „nyitott” innovációs rendszerrel is kísérletezzenek, amely nem a szellemi tulajdonjogi rendszeren alapul. A szakértők egész sor „a tudáshoz való szabad hozzáférésen alapuló innovációt” említenek: ez a kifejezés azokat a tudományos tevékenységeket jelenti, amelyek olyan ismereteket termelnek, amelyeket szabadon lehet hasznosítani, jogi vagy szerződéses korlátozások vagy kizárólagosság nélkül.

Először is, vannak kísérleti kutatási csoportok, amelyek nyitott forráskódú (open source) és szabad hozzáférésű rendszerekhez kapcsolódnak. Minden egyetemi kutatócsoport, a közfinanszírozású intézetek, de még azok a magángyógyszergyárak is, amelyek közösségi támogatásokat kapnak, közhasznúvá tehetnék felfedezéseiket. Ma még távolról sem ez a helyzet: sok kutatóintézet eladja az eredményeit a magánszférának, amely néha szabadalmakat nyújt be ezekre a közösségi finanszírozásnak köszönhetően kifejlesztett termékekre. Így a közösség kétszer fizet ugyanazért a munkáért! 

Az ipar – mivel nagyon is jól észleli, hogy egyre kevesebb új molekula van tartalékban – számára is hasznos lenne, ha a kutatás-fejlesztés új erőre kapna és sikerülne újra felfuttatni. Mi több, az eredmények nyitott közlése megkönnyítené a technológiák átadását a fejlődő országoknak. India példát mutat erre a „nyílt forrású modell a gyógyszerek felfedezéséért” programmal, amelyet az ottani Tudományos és Ipari Kutatási Tanács hozott létre, és amely a malária, a tuberkulózis és leishmaniózis elleni új terápiákra koncentrál (4) .

Egy másik mechanizmus: különböző alapok egyesítése a public-private-partnership (PPP) révén, vagy a Partnerség a termékfejlesztésért (partnership for the development of products, PDP) révén, amelyekre már vagy ötven példa van a világon. Azonban, ha a DNDi kezdeményezés résztvevői elkötelezettek arra, hogy közkinccsé tegyék eredményeiket, akkor feltehetjük a kérdést azzal a 300 millió dollárral kapcsolatban, amelyet a Gates-alapítvány apportált a GlaxoSmithKline vállalatba egy malária elleni vakcinával kapcsolatos kutatásra. A Glaxo bejelentette, hogy szabadalmat nyújt be a vakcinára, és hajlandó az eladási ár 5 százalékára „korlátozni” a saját nyereségét…

Jelenleg a szabadalmak egy „lefelé” ösztönzést tartalmaznak, piaci monopóliumot garantálva a feltalálónak (vagy inkább a szabadalom jogosultjának). Ehelyett egyesek azt javasolják, hogy vezessenek be egy „felfelé” ösztönzést, megállapított jutalékok formájában a közbeeső találmányokra vagy a végtermékre. Így egy jelentős összeg jutna az első csapatnak, amely kidolgozza az új gyógyszert vagy terápiás technikát, a felfedezés bevezetésének kockázatát pedig a finanszírozók viselnék, vagyis leválasztanák az orvosi és terápiás felhasználást, amely megszabadulna a kereskedéssel járó pénzügyi kockázatoktól.

A „vásárlási vagy ellátási megállapodások” pedig lehetővé tennék, hogy egy állam vagy egy jelentős nemzetközi szervezet előzetesen nagy mennyiséget rendeljen egy termékből, például egy pneumococcus elleni vakcinából, annak reményében, hogy így olcsóbb árakat érhet el.

Egy másik újdonság a szabadalmi közösségek (patent pools) kialakítása, amikor is egy adott terület minden kutatója és orvosa (pl. a HIV/AIDS elleni gyógyszerek és eljárások területén) egyenlő hozzáférést kapna minden új terápiához vagy gyógyszerhez. Ez hasznosnak látszik multiterápiás esetekben, ahol többféle molekulát és ezáltal többféle szabadalmat kell kombinálni. Ezek a közösségek meggyorsíthatják az egydózisú tabletták piacra kerülését, amelyeket könnyebb bevenni és megkönnyíti a kezelés követését is.

Bizonyos szabadalmak bevonhatók ezekbe a közösségekbe a tulajdonosok egyetértésével. Egy ország nyomást gyakorolhat – például adózási lehetőségek szigorításával – annak érdekében, hogy a gyógyszergyárak beadják a saját szabadalmaikat a közösbe. Erre példa a Franciaország kezdeményezésére, az UNITAID keretében alakult Medicines Patent Pool (5) – amelyet egyébként sok nem kormányzati szervezet bírál a „naiv” és „nem életszerű” problémamegközelítéséért.

Mert tényleg ne legyünk naivak, amint azt Martin Luther King írta a birminghami börtönleveiben, „a történelem hosszú és tragikus illusztrációja annak a ténynek, hogy a privilegizált csoportok ritkán adják fel privilégiumaikat anélkül, hogy rákényszerítenék őket”.

Germán Velásquez

A szerző, Germán Velásquez 2010-ig a WHO közegészségügyi, innovációs, szellemi tulajdonjogi titkárságának az igazgatója volt, jelenleg egészségügyi és fejlesztési vezető-tanácsadó a genfi Centre Sud kormányközi szervezetnél.
Dr Hrabák András

(1Philippe Even és Bernard Debré: Le guide des 4 000 médicaments utiles, inutiles ou dangereux [A 4000 hasznos, haszontalan és veszélyes gyógyszer kézikönyve], Le Cherche Midi, Párizs, 2012.

(2Drugs for Neglected Diseases Initiative, DNDi

(3« Suivi du rapport du groupe de travail consultatif d’experts sur le financement et la coordination de la recherche-développement » (A szakértői konzultatív munkacsoport jelentése a kutatás és fejlesztés koordinációjáról és finanszírozásáról), Soixante-cinquième Assemblée mondiale de la Santé (a WHO 65. közgyűlése), WHA65.22, 2012. május 26., www.who.int

(4Lásd Cléa Chakraverty: Médicaments, le casse-tête indien [Gyógyszerek, az indiai dilemma], Le Monde diplomatique, 2012. december.

(5A gyógyszerek vásárlására innovatív finanszírozási formákat kialakító nemzetközi szervezet az ENSZ keretében – www.franceonu.org

Megosztás