Hugo Chávez elhunyta második évfordulóján jelent meg francia nyelven, Ignacio Ramonetnek, a Le Monde Diplomatique volt főszerkesztőjének a venezuelai elnökkel folytatott beszélgetéseit tartalmazó, „Első életem” című kötete, amit spanyolul már korábban kiadtak. Az anyag feldolgozása öt évig tartott, és a szerző több mint kétszáz órát beszélgetett a politikussal. A Le Monde Diplomatique márciusi száma részleteket közölt a könyvből.
Az interjúk egyik fontos témája a forradalom volt. Chávez szerint, a forradalom egy valóságos dolog. Korábban többen elkövették azt a hibát, hogy a forradalmi kezdeményezéseket csak elméleti szempontból vizsgálták. Az elméletre szükség van, de lényeges a gyakorlat, ami megváltoztatja a világot. Ez a gyakorlat 1999 óta tart Venezuelában.
Chávez cáfolta az ellenzéknek azt a vádját, hogy a lakosság nem támogatja a szocialista utat. Hangsúlyozta, hogy a 2006 decemberében tartott elnökválasztási kampány során mindenütt elmondta az országban, hogy legfőbb célja a szocializmus megvalósítása. A kormányprogram és a szocialista átalakítás terve több millió példányban írásban is megjelent. A választók 63 százaléka erre szavazott. A folyamat átlátszó és törvényes volt, és megfelelt az Alkotmány előírásainak, ami alapvető erkölcsi kérdés. A szocializmus építése, a nép döntését, akaratát és állhatatosságát jelenti. Saját utunkat nekünk kell megtalálnunk.
Többféle szocializmus létezik, de Venezuelának és társadalmunknak sajátosságai vannak. Nem akarunk más helyzetekben, és más körülmények között kialakult dogmákat másolni. Két egymáshoz kapcsolódó dologról kell beszélni: egyrészt az új típusú szocializmusról, másrészt az átalakulóban lévő hazai társadalomról. Az egymásra kölcsönösen ható két folyamatot nevezzük bolivári forradalomnak.
Ignacio Ramonet megkérdezte, hogy mi az összefüggés a bolivári forradalom, a szocializmus és a nemzeti függetlenség között. Chávez hangsúlyozta, hogy két út van: a kapitalizmus és a szocializmus. A venezuelaiak a szocializmust választották, de más modelleket nem akarnak másolni. Kijelentette, hogy nem tartozik az elméleti kérdések szakértői közé, de tanulmányozza a marxizmus-leninizmus klasszikusait, valamint a venezuelai és latin-amerikai gondolkodóknak a kapitalizmus kritikájára és a szocialista forradalomra vonatkozó írásait.
Az elnök szerint, a kereszténység eredeti tanításai és a szocialista erkölcs között léteznek párhuzamok. A szocializmus az ember szeretetét hirdeti, a kapitalizmusban viszont minden emberi érték áruvá válik. A forradalom sikeréhez meg kell változtatni a gondolkozást. A szocializmus nemcsak gazdasági modellt, hanem erkölcsi értékrendet is jelent. Célunk a szegénység teljes megszűntetése és az egyenlőség biztosítása nemcsak a törvényben, hanem a gyakorlatban is. Szociális védőhálót hoztunk létre, ami a leggyengébbeket védi, és segíti a nyomorból való kijutásukat.
A bolivári szocializmus, a gazdaságban a legfontosabb szektorok államosítását, a szövetkezetek fejlesztését és a dolgozóknak a vállalatok irányításában való aktív részvételét is jelenti. Politikai oldalról nézve, nem polgári demokráciát, hanem az Alkotmányban is rögzített részvételi demokráciát akarunk megvalósítani. Forradalmunknak földrajzi iránya is van. Területtől függő igazságtalanság és egyenlőtlenség is létezik, amit radikálisan csökkenteni kell. A társadalmi változásoknak fontos szereplői a fegyveres erők, ami nemcsak a szocialista építőmunka védelmét, hanem az abban való aktív részvételt is jelenti. A nemzeti függetlenség elképzelhetetlen a lakosság és a katonaság szoros egysége nélkül.
A beszélgetések során szóba került a korrupció is. Chávez elismerte, hogy az országban létezik korrupció, ami az oligarchák kezében lévő média egyik kedvenc témája. A múltban a hatóságok elsősorban a tanulságok levonására törekedtek, a jelenlegi kormány viszont fontos feladatának tartja, hogy leleplezzék és megbüntessék az elkövetőket. Ignacio Ramonet megjegyezte, hogy Transparency Internacional szerint, Venezuela az egyik legkorruptabb ország Latin-Amerikában. Az elnök kijelentette, hogy jól szervezett félrevezető kampány folyik a kormányzat ellen. A korrupció mértéke az utóbbi időben csökkent, és a kérdés a lakosságot kevéssé foglalkoztatja. Különös figyelemmel követi azonban azoknak a vezetőknek a tevékenységét, akik mellette dolgoznak.
Két évvel Chávez halála után, a bolivári forradalom folytatását súlyos gondok lassítják. A gazdasági nehézségek fő oka, hogy az exportbevételek 95 százalékát jelentő kőolaj világpiaci ára száz dollár körüli értékről a felére csökkent. Az infláció 2014 végén meghaladta a 60 százalékot. 2000-2012 között az olajbevételek még elérték a 800 milliárd dollárt, ami lehetővé tette az ingyenes egészségügyi ellátást, lakásépítési program megvalósítását, az infrastruktúra rekonstrukcióját valamint Kubának és egyes karibi országoknak kedvezményes áron történő olajszállítást. Az utóbbi időben jelentkező devizahiány valamint a kereskedők manipulációi azonban az alapvető fogyasztási cikkek gyakori hiányát okozzák. Az ellenzék megpróbálja a nehéz helyzetet politikai céljaira kihasználni és a kormány megdöntésére törekszik. A washingtoni kormányzat is élesen bírálja a neoliberális politikát elutasító caracasi vezetést és az emberi jogok állítólagos megsértése valamint a korrupció miatt szankciókkal sújtja az országot. Nicolas Maduro államfő a körülményeket Salvador Allende egykori chilei elnök helyzetéhez hasonlította, akinek a kormányát belülről és kívülről a puccsista, reakciós erők folyamatosan támadták.
A Venezuelai Egységes Szocialista Párt (PSUV) és baloldali szövetségesei számára hatalmas kihívást jelent, hogy 2015 második felében várhatóan parlamenti választások lesznek az országban. A kiélezett belpolitikai helyzetben történő politikai erőpróba tétje, Chávez örökségének, a bolivári forradalomnak a folytatása vagy a külföldi érdekeket képviselő jobboldal visszatérése a hatalomba.
