Az igazmondás forradalmi tett

wA The WikiLeaks Files: the World According to the US Empire (WikiLeaks fájlok: az USA Birodalom szerint a világ) kötetet a Verso kiadó 2015. szeptemberben jelentette meg. John Pilger ausztrál újságíró, aki korábban a vietnami háborúból tudósított, írásaiban és televíziós dokumentumfilmjeiben az USA, Ausztrália és Nagy Britannia külpolitikájának bírálatával foglalkozik. Az alábbi írása a The WikiLeaks Files kötet 2015. szeptember 30-i könyvbemutatójára készült, és eredetiben itt olvasható: http://johnpilger.com/articles/the-revolutionary-act-of-telling-the-truth

 

 

„A megtévesztés korában az igazmondás forradalmi tett.”

George Orwell

Sötét időket élünk, amikor a megtévesztés propagandája fonja körbe mindannyiunk életét. Olyan, mintha a politikai valóságot privatizálták volna, és az illúzió törvényesített. Az információs korszak egyben a média korszaka is. A médiából kapjuk a politikát, a cenzúrát, a háborút, a média büntet és szórakoztat – minden a közhelyek és a hamis feltételezések futószalagján érkezik.

A csodálatos technológia ugyan a barátunk, de egyben ellenségünk is. Amikor bekapcsoljuk a számítógépünket, kezünkbe veszünk egy digitális eszközt – világi rózsafüzérünket –, akkor kontroll alá kerülünk: szokásainkat és napi rutinunkat megfigyelik, ugyanakkor hazugságok, manipulációk özönlenek ránk.

Edward Bernays, aki szépítő jelleggel megalkotta a „public relation” szót a „propaganda” helyett, több mint 80 évvel ezelőtt ezt már látta: ő „láthatatlan kormányról” beszélt. Azt írta, hogy „Azok, akik (a modern demokrácia) e láthatatlan elemét manipulálják, láthatatlan kormányt alkotnak, ők országunk igazi uralkodó erői… Kormányoznak bennünket, alakítják agyunkat, formázzák ízlésünket, s ők fogalmazzák meg gondolatainkat – ők olyan emberek, akikről sohasem hallottunk…”

Ennek a láthatatlan kormánynak a célja, hogy legyőzzön minket: politikai tudatunkat, világérzésünket, az igazságot a hazugságoktól megkülönböztetni képes független gondolkodási képességünket.

 Ez a fasizmus egy formája. De óvatosan mondjuk csak ki a fasizmus szót, amit inkább a pislákoló múltra hagynánk. Manapság egy alattomos, modern fasizmus jelent gyorsuló veszélyt. Amint a 30-as években, most is a nagy hazugságokat egy metronóm szabályos ütemével szállítják nekünk. A muszlimok rosszak. A szaúdi vakbuzgók a jók. Az ISIS vakbuzgói rosszak. Oroszország mindig a rossz, Kína egyre rosszabb. Szíria bombázása jó. A korrupt bankok a jók. A korrupt adósság jó, a szegénység jó, a háború normális dolog – mondják.

 Akik ezeket a hivatalos igazságokat – ezeket a szélsőségeket – megkérdőjelezik, szerintük azokat pszichiátriára kell utalni – amíg nem lesz az elvártnak megfelelő a „diagnózisuk”. A BBC ezt a szolgáltatást ingyen nyújtja. Ha valaki nem venné igénybe, akkor azt „radikálisnak” minősítik, bármit is jelentsen ez.

A nyomós ellenvélemény ellenséggé válik, mégis, soha nem voltak annyira fontosak az ellenvéleményen lévők, mint ma. A könyv, amit ma este bemutatok, a „The WikiLeaks Files” valójában a fasizmus ellenszere, bár ezt a szót ki sem mondja. Forradalmi könyv, ahogyan a WikiLeaks maga is az – épp ahogyan Orwell mondja az idézetben, amivel azt mondja, nem kell elfogadnunk a napi hazugságokat. Nem kell hallgatnunk. Vagy ahogyan Bob Marley énekelte: „Szabaduljatok fel a mentális rabszolgaságból” („Emancipate yourself from mental slavery”).

A könyv bevezetőjében Julian Assange azt magyarázza, hogy nem elég a nagyhatalom titkos üzenetét nyilvánosságra hozni. Fontos az is, hogy hangsúlyozzuk a jelentőségét, és helyezzük azt be a ma és a történelmi emlékezet összefüggéseibe.

Ennek a gyűjteménynek jelentős eredménye, hogy visszahódítja az emlékezetünket. Összeköti az okokat az oly sok emberi gyötrelmet okozó bűnökkel, Vietnamtól és Közép-Amerikától kezdve, egészen a Közel-Keletig és Kelet-Európáig, az Egyesült Államok kapzsi hatalmának mátrixában.

Most az amerikaiak és az európaiak el akarják pusztítani Szíria kormányát. David Cameron brit miniszterelnök különösen buzgó ebben. Ugyanaz a David Cameron, akire kenetteljes PR-emberként emlékszem, aki egykor a brit független kereskedelmi televízió vagyon-kimazsolázójának alkalmazásában állt.

Cameron, Obama és a mindig hajlongó Francois Hollande meg akarja dönteni az utolsó multikulturális hatalmat Szíriában, olyan cselekménnyel, ami biztosan megmutatja az utat az ISIS fanatikusainak. Ez biztosan ostobaság, és ezt az ostobaságot szentesítő nagy hazugságot támogatják a Bassár el-Asszad elleni „arab tavasz” felkelői. Ahogyan a WikiLeaks fájlok most ezt igazolják: Szíria lerombolása hosszú ideje cinikus imperialista projekt, amit már sokkal előbb kitaláltak, mint például az Asszad elleni „Arab Tavaszt”.

Washingtonban és Európában a világ urai számára nem Szíria kormányának elnyomó természete az igazi bűn, hanem a függetlensége Amerika és Izrael hatalmától – éppúgy, ahogyan Irán, Oroszország és Kína fő bűne szintén a függetlenségük. Az Amerika-uralta világban a függetlenség ténye tűrhetetlen.

Ez a könyv feltárja ezeket az igazságokat. Egyiket a másik után. Az igazságot a terror-ellenes háborúról, ami mindig is a terror háborúja volt. Az igazságot Guantánamóról, az igazságot Irakról, Afganisztánról, Latin-Amerikáról.

Soha nem volt ennyire égetően szükség az igazság kimondására. Néhány tiszteletre méltó kivétellel, azok, akik a médiában látszólag őszintén számoltak be, most mind elmerülnek a propaganda gépezetében, amit többé már nem lehet újságírásnak nevezni. Ez igaz a liberálisokra és az olyan tekintélyekre is, mint Murdoch médiabirodalma. Hacsak nem vagyunk készek arra, hogy minden kétes állítást kontrolláljunk és megfejtsünk, az esetben az úgynevezett hírek nézhetetlenek és olvashatatlanok.

A The WikiLeaks Files kötet olvasásakor visszaemlékszem a néhai Howard Zinn szavaira, aki gyakran emlegette „a hatalmat, amit a kormányok nem tudnak elnyomni”. Ez a WikiLeaks-re is igaz, és mindazon kiszivárogtatóra, aki osztozik bátorságukban.

A WikilLeaks embereit jó ideje ismerem. S tudom, hogy amit elértek, nem a saját maguk választotta körülmények között érték el, s ezért folytonos elismerést érdemelnek. Felsejlik a nem is oly régmúlt, ahogyan Edward Snowdent kimentették. Hozzá hasonlóan mindnyájan nem kevesebbek, mint hősök.

Sarah Harrison „A Birodalom kartotékba rendezése” című fejezete leírja, hogy ő és társai egy nyilvános könyvtárat hoztak létre az Egyesült Államok diplomáciai anyagaiból. Több mint kétmillió dokumentum van ebben, ami mindenki számára hozzáférhető. „Mi arra áldozzuk a munkánkat, hogy biztosítsuk, hogy a történelem mindenkié” - írja. Milyen izgalmas is olvasni ezt! Ezek bátor szavak, amelyek szintén tiszteletet vívnak ki.

Ecuador londoni követségének bezártságából, Julian Assange bátorsága ékes válasz azoknak a gyáváknak, akik bemocskolták, és válasz annak a gazemberi hatalomnak is, amely bosszút akar állni rajta, a demokrácia ellen viselve háborút.

Egy cseppet sem rettentette el semmi Juliant és WikiLeaks-es barátait. Ugye, ez azért valami?

Fordította: Kleinheincz Ferenc