A Hellfire levegő-föld rakéta kiemelt szerepet játszik az amerikai antiterrorista arzenálban. A Lockheed Martin gyártja már az 1980-as évek elejétől, de a Hellfire kapott egy második esélyt is. Modernizálták a páncéltörő lövedékét: helikopterről, vagy drónról is kilőhetővé tették, így a Lockheed levegő-föld rakétája most komoly feladatokat lát el az amerikaiak jemeni, pakisztáni afganisztáni, iraki vagy szomáliai gyilkolási sorozatában. A fegyverkereskedők jól ismert „önzetlensége” magyarázza, miért is vállalkozott oly lelkesen a Lockheed az európai szövetségesek betanítására, a külügyminisztérium támogatásával. 2014. elején, az „emberbarát technika” betanítási folyamata keretében, a gyártó légipostai csomagként adott fel egy Hellfire-t, hogy az részt vehessen egy spanyolországi NATO hadgyakorlaton. A „baráti esemény” után újra becsomagolták, hogy visszaküldjék Floridába. Sajnos, nem minden úgy történt, ahogy előre eltervezték (1) ─ legalábbis a Wall Street Journal vizsgálata ezt támasztja alá.
Az áruszállítási ágazatban ─ miként ez a példa is mutatja ─ a piacgazdaság összes képtelensége megjelenik. A szállítás lebonyolítására, a túllihegett költségcsökkentés szándékával, elképesztő ügyleteket találnak ki. Ezekbe közvetítők és alvállalkozók garmadáját vonják be, a dolgozók pedig lényegében a függő változó szerepét kapják. A Wall Street Journal hivatalos forrásra hivatkozva írta le a következő történetet: „A rakétát a spanyolországi Rotában felújították, majd feltették egy külsős cég kamionjára, amely leszállította egy másik szállítmányozónak, egy fuvarszervező cégnek, majd átadták egy fuvarozó cégnek. Ennek a cégnek lett volna a feladata, hogy feltegye a rakományt egy Madridból Frankfurtba induló teherszállító repülőgépre, ahonnan aztán átrakodás után Floridába repült volna a csomag.”
Végül aztán a precíz feliratokkal ellátott rakéta meghatározhatatlan okokból egy Air France kamionon kötött ki, aztán pedig Roissy repülőterén, egy Kubába induló teherszállító repülőgép rakterében. Néhány órával később a Hellfire szépen megérkezett Havannába. A Wall Street Journal szerint egy „helyi hivatali embernek ott aztán feltűnt a címzés, és leállította a rakományt”. Végső kikacsintás a „szabad világra”, de a Karib-szigeti repülőtér dolgozói jóval éberebbek voltak mint európai kollégáik. Nem túl meglepő, de a kubai hatóságok nem mutattak nagy hajlandóságot az égből pottyant ajándék visszaszolgáltatására.
A Lockheed csak 2014 júniusában vette csak észre a rakéta eltűnését, de akkor azonnal jelentették a külügyminisztériumnak. A túlméretezett baklövés csak jóval később, január elején került nyilvánosságra. Azóta a republikánus párt egyes politikusai a hidegháborús uszítások stílusában beszélnek csak az esetről. Meggyőződéssel állítják, hogy a Castro-féle állam ismeri a fegyver titkát, és ezt már meg is osztotta Amerika minden ellenségével. A dolgok fonákságát jelzi: 1962-ban az USA nem akarta, hogy szovjet nukleáris rakétákat telepítsenek Kubába, és a nyílt konfliktus az atomháború szélére sodorta az egész világot. 2014-ben az „ingyenes rakétaszállítás” Washingtonból Kubába, végül is a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításának részét képezte, annak bevezetését szolgálta. Ilyen a történelem fintora.