Három héttel 2020. november 3-a, az amerikai választások előtt, a New York Post, egy konzervatív bulvárlap szenzációs hírt közölt (október 14.), amely zavarba hozhatta a demokrata jelöltet, Joseph Bident: a fia, Hunter Biden számítógépéről származó mail-üzenetek arról árulkodtak, hogy egy ukrán vállalat, amely apja befolyásából szeretett volna kedvezményhez jutni, lefizette őt. A „hír” terjesztése azonban egy nem várt akadályba ütközött:
bár mint azt mindenki jól tudja, a Facebook és a Twitter is elkötelezett híve a szabad információáramlásnak és véleménynyilvánításnak, most azonban eldöntötte, egyik a másik után, hogy cenzúráz…
Alig néhány órával azután, hogy a cikket feltették az internetre, Andy Stone, a Facebook egyik kommunikációs vezetője (korábban a Demokrata Párt kommunikációs csapatának tagja) bejelentette: „A mi felületünkön fékezni fogjuk a hír terjesztését” (@andymstone, Twitter, október 14.). Ezzel párhuzamosan a Twitter letiltotta a New York Post cikkének a megosztását… végül teljesen felfüggesztették az újság oldalát. „Ezután meglepő színházi előadásban volt részünk, amikoris a demokraták magyarázgatni próbálták a bizonyítványt, miszerint a cenzúrát egy magáncég vezette be, és jól tudott, hogy ők azt tehetnek, amit csak akarnak, – gúnyolódott Glenn Greenwald ismert újságíró. – Pedig ma már még a legelszántabb szabadelvűek sem állnak ki egy ilyen álláspont mellett. Még a leglelkesebb kapitalisták is elismerik, hogy a monopol vagy kvázi-monopol helyzetben lévő vállalatok kötelesek a köz érdekének megfelelően viselkedni, és felelniük kell a tetteikért” (The Intercept, 2020. október 16.).
De mit ér a cenzúra átnevelés nélkül? Látszólag hűségesen követve a Kínai Kommunista Párt gyakorlatát a politikai viták ellenőrzését illetően, a Szilícium-völgy liberális nagyfőnökei széleskörű kiigazító kampányba kezdtek az eltévelyedett felhasználók irányába, akik képesek nem kizárólag a „megbízható” – és ezért a Google, a Facebook stb. szponzorálásával működő – médiából tájékozódni. 2020 augusztusa óta a Facebook az alvállalkozásban működtetett „ellenőrök” által gyanúsnak ítélt üzenetekre rátesz egy riasztó sávot: „hamis” vagy „részben hamis” vagy „összefüggéséből kiragadott” hír, állítják a megbélyegző szalagok az olyan cikkekre, amelyeket pedig gyakran a fősodorba tartozó médiából vettek át a felhasználók. El tudjuk képzelni az előfizetők meglepetését, ha az amerikai postaszolgálat, amikor kiviszi az újságot a levelesládákba, „fake news” pecséttel ékesítené a New York Times példányát, amelyben az x-edik képzeletbeli orosz összeesküvésről tájékoztat, és helyette a Kremlhez közeli folyamatos hírcsatornát, az RT-t ajánlaná mint információforrást?
Amikor nem távolítja el a deviáns bejegyzéseket a tartalmi irányelveknek nem megfelelőség miatt, akkor a Twitter is kommentálja a felhasználók bejegyzéseit. 2020. május 26-án Donald Trump tweetjét, amely szerint a postai szavazás nagymértékű csaláshoz vezet, a Twitter kiegészítette egy figyelmeztetéssel – „Ismerje meg a tényeket a postai szavazásról” –, és olyan cikkeket idézett, amelyek ellentmondtak az elnöki üzenetnek.
A „Ne ezt olvasd, hanem azt!” típusú szülői, politikai, vallási vagy kommunikációs intelmek inkább idegesítenek, és soha senkit sem győznek meg, az erény híveinek legnagyobb bánatára. A Twitter helyreigazításával a csalásveszélyre felhívó Trump-üzenet esetében sem volt ez másképp, mint azt az adott konkrét esetről készült egyetemi tanulmány kimutatta. (1) Az eredmény kétrétegű. Először is, Trump eredeti üzenete a postai szavazásról semmilyen hatással nem volt az olvasók véleményére, egyik politikai térfélen sem. „A Twitter-kiigazítás viszont épp fordítva, élesen eltérő hatást okozott – magyarázzák a kutatók. – A demokraták körében célt ért az üzenet, mivel csökkent az a hit, hogy a levélszavazás csalással járhat. A republikánusoknál viszont épp fordítva. Azok, akik olvasták a kiigazítást és a figyelmeztetést, még inkább hittek abban, hogy a postai szavazásnál csalás fordulhat elő, mint a kontrolcsoport tagjai, – ami jelzi a bumeránghatást.” Összegezve, az átnevelési kampány hatására éppen hogy nőtt a „fake news-ba” vetett hit azoknál, akik egyébként is hittek benne, és akiket az ellenkezőjéről akartak meggyőzni.
Még ha ésszel is, de hülyére venni az embereket, úgy tűnik, vesztes döntés.
