A befolyásos jobboldali ideológus, Yoram Hazony a zsidó értékek felsőbbrendűségében hisz. Ezt a tételt mostanra az izraeli törvényekben is rögzítették.
A hosszú ideig háttérbe szorított vallási nacionalista csoportok egyre inkább befolyásolják a választási eredményeket. Eszméik az intenzív ideológiai kampányoknak köszönhetően mára elterjedtek a társadalomban. A zsidóság egyedisége nevében Izrael el fogja-e utasítani egy nap az univerzalizmust és a demokráciát?
November 1-jén Izraelben alig több mint három év alatt az ötödik általános választást tartják. A közvélemény-kutatások megerősítik, hogy a nacionalista jobboldal és szövetségesei, a vallásos cionista pártok vannak feljövőben, különösen a 18–25 éves szavazók körében. A közvélemény-kutatások szerint Benjámin Netanjáhú koalíciója (1) nagy többséggel – a 120 mandátumból 71-gyel – fog rendelkezni. Ezen túlmenően Bezalel Smotrich Vallásos Cionista Pártja és Itamar Ben Gvir Zsidó Erő (Otzma Yehudit) pártja (2) várhatóan 11-14 mandátumot szerez.
Ez a fejlemény részben annak a következménye, hogy a vallásos nacionalista ideológia az izraeli társadalom egy részében egyre inkább meghonosodik. Az amerikai és az európai szélsőjobboldalon terjesztett ideológiának fő támogatója az izraeli–amerikai Yoram Hazony, akinek A nacionalizmus erénye című könyve már 2018. szeptemberi megjelenésekor feltűnést keltett konzervatív amerikai körökben; bestseller lett, és mintegy 20 nyelvre fordították le. (3) A könyv alapgondolatát, a nacionalizmus erősödését a szerző igazolva látta az Egyesült Királyságban a brexit-szavazással, az Egyesült Államokban pedig Donald Trump választási győzelmével. Yoram Hazony világszerte sok ultranacionalista számára vált kulcsfigurává, és ő inspirálhatta a Trump-doktrína néven ismert külpolitikát. (4) Jó barátságban van Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, aki rendszeresen idézi őt.
Yoram Hazony álláspontja tartalmazza, a jelenre aktualizálva, a Charles Maurras jobboldali francia gondolkodó által elméletileg megfogalmazott „integráns nacionalizmus” (amely szerint „az igazi nacionalista a hazáját mindenek fölé helyezi”) legtöbb elemét, leszámítva az antiszemitizmust: elutasítja az univerzalizmust, a felvilágosodás eszméit és a francia forradalomból eredő elvek összességét. Hazony szerint az Európai Unió az imperializmus olyan formáját testesíti meg, amely a Német-római Birodalom újjáteremtésére törekszik. Ami Adolf Hitlert illeti, ő nem nacionalista, hanem imperialista volt.
Nem sokkal könyve megjelenése után Hazony megalapította Washingtonban az Edmund Burke Alapítványt, hogy „erősítse a nyugati és más demokratikus országokban a nemzeti konzervativizmus elveit”. Edmund Burke ír származású brit államférfi 1790-ben a francia forradalomnak és az Emberi Jogok Nyilatkozatának volt a legjelentősebb kritikusa. Az alapítvány társelnöke, David Brog az amerikai Christians United for Israel (Izraelért Egyesült Keresztények) nevű, tízmillió tagot számláló szervezet korábbi ügyvezető igazgatója.
2022 júniusában a Edmund Burke Alapítvány a „Nemzeti konzervativizmus: Nyilatkozat az elvekről” (5) kiáltványában fogalmazta meg ideológiáját. A francia olvasónak nem lesz nehéz felfedeznie a petainizmus (6) erős hatását, kivéve az antiszemita utalásokat. A bevezetőben ez áll: „A független, önkormányzó nemzetállamok hagyományát tekintjük a hazaszeretet, a bátorság, a becsület, a hűség, a vallás, a bölcsesség és a család, a férfi és a nő, a sábát, az ész és az igazságosság iránti igazságos közerkölcs szükséges alapjának. Azért vagyunk konzervatívok, mert ezeket az erényeket tartjuk civilizációnk fenntartásához nélkülözhetetlennek.” A 4. cikkely, az „Isten és a nemzeti vallás” pedig így szól: „Ahol keresztény többség van, ott a közéletnek a kereszténységben és annak erkölcsi látásmódjában kell gyökereznie, amelyet az államnak és más intézményeknek mind a köz-, mind a magánéletben tiszteletben kell tartaniuk. Ugyanakkor védeniük kell a zsidókat és más vallási kisebbségeket.”
Meir Kahane hatása
Yoram Hazony a Princetonon kezdte vallási és ideológiai pályafutását, miközben még diák volt és az egyetemi diplomájáért tanult. 1984-ben egy tavaszi estén Meir Kahane rabbi 250 zsidó diák előtt tartott előadást. Meir Kahane a Zsidó Védelmi Liga alapítója, akit az Egyesült Államokban terrorizmusért ítéltek el, Izraelben pedig többször bebörtönöztek a palesztinok elleni merényletek szervezése miatt, és akit éppen akkor választottak be a Knesszetbe egy nyíltan rasszista listán. Beszéde felnyitotta Hazony szemét: „Meg voltunk bűvölve. [...] Kahane rabbi volt az egyetlen zsidó vezető, aki valaha is annyira törődött velünk, hogy eljött és elmondta nekünk, hogy szerinte mit tehetünk. Ő volt az egyetlen, aki megértette, mennyire szerettünk volna egy jó okot arra, hogy zsidók maradjunk. (7)
Hazony világossá tette, hogy soha nem fogadta el a Kahane-féle – Meir Kahane-t 1990-ben meggyilkolták – politikai nézetek erőszakos oldalát. Azonban elfogadja a neomessianisztikus teológiát, amelyet Kahane a következőképpen definiált: „Soha ne felejtsük el, hogy azért jöttünk Izrael földjére, hogy zsidó államot hozzunk létre, nem pedig egy nyugati típusú államot. A zsidó értékek az igazak, nem a nyugati (vagy akár a keleti) értékek. A zsidó értékeknek, nem pedig a múlandó nyugati értékeknek kell vezérelniük minket. Azt, hogy mi a helyes és igaz, hogy mi a jó vagy rossz számunkra, azt nem a liberalizmus, a demokrácia vagy a progresszív körök határozzák meg”. (8)
Öt évvel a princetoni előadás után Hazony a feleségével és négy gyermekével a megszállt Ciszjordánia középső részén lévő Eli településre költözött. Miközben a politikai filozófia szakdolgozatát készítette, elkezdett írni a Jerusalem Postnak, Izrael fő angol nyelvű napilapjának, amely erősen jobbra tolódott, amikor felvásárolta egy kanadai sajtócsoport. David Bar-Ilan, a lap ügyvezető szerkesztője megkedvelte a fiatal izraeli–amerikai telepes írásait, és bemutatta őt Benjámin Netanjáhúnak, a Likud elnökének.
Hazony segített megszerkeszteni Netanjáhú Hely a nemzetek között (Place Among the Nations) című könyvét, amely a leendő miniszterelnök programját fogalmazta meg. Az 1993-ban angolul, majd 1995-ben héberül megjelent könyvön már ekkor látszottak Hazony történelmi megközelítésének jegyei. Például a történészek erősen vitatják azon állítását, hogy nem a rómaiak űzték ki a zsidókat Palesztinából a Bar Kochba vezette zsidó felkelést követően Kr. u. 135-ben, hanem az arabok 636-ban, az iszlám korai időszakában. (9)
Egy másik példa arra, hogy Hazony befolyásolhatta a könyvet, az az, amikor Netanjáhú azt állítja a héber kiadásban, hogy „az izraeli baloldaliság olyan krónikus betegség, amely egy évszázada sújtja a zsidó népet: ez a marxizmus, amely átitatta a zsidó baloldali, szélsőbaloldali és kommunista mozgalmakat Kelet-Európában.” Szerinte ez a betegség adhat magyarázatot arra, hogy az 1967. júniusi háború után egyes baloldali izraeliek miért akarták visszaadni a meghódított területeket.
„Zsidó és demokratikus”
1994-ben a Netanjáhúhoz kötődő gazdag amerikaiak pénzügyi támogatásával Yoram Hazony megalapította a jeruzsálemi Shalem Központot, egy kutatóközpontot, azzal a céllal hogy kezelje az „identitásválságot”, amely „az egész zsidó népet sújtja”. A telepesmozgalom szócsövének számító Nekoudaban kifejtette: „Életcélom az, hogy bebizonyítsam, a marxista-cionista koncepció megbukott Izraelben. Már senki sem hisz benne, és most a zsidó nép egészének és különösen Izraelnek a gondolkodásmódjáért kell harcolnunk”. (10)
A hat évvel később megjelent A zsidó állam: harc Izrael lelkéért című könyvében (11) Hazony azt állítja, hogy feltárja azt, amit ő a nagy összeesküvésnek tekint, amelyben „a kultúrateremtők lemondtak a zsidó állam eszméjéről”. Hazony írása szerint ez az 1920-as évekre nyúlik vissza, amikor megalapították a jeruzsálemi Héber Egyetemet jelentős zsidó értelmiségiek, köztük Júda Leon Magnes amerikai reformrabbi, pacifista, a nacionalizmus ellenzője, valamint Martin Buber filozófus, az arabokkal való megegyezés híve és a kétnemzetiségű állam támogatója. Hazony azzal vádolja Gershom Scholem történészt és filozófust, aki a zsidó miszticizmus szakértője volt, hogy elkövette azt a bűntettet, hogy a cionista vezetőket mozgalmuk messianisztikus tendenciáinak semlegesítésére buzdította. Hazony szerint ezzel megszűnt a cionista politikai követelések valóban zsidó alapja.”
Yoram Hazony elítéli Asa Kashernek, a Tel Aviv-i Egyetem filozófusának „a zsidó és demokratikus állam” definícióját is: „A zsidó állam a szó teljes értelmében olyan állam, amelynek társadalmi színezetében egyértelműen kifejeződik [...] polgárainak zsidó identitása.” Egy „zsidó és demokratikus” államban ez a színezet nem erőszakkal, nem a törvényben, hanem az állampolgárok szabad választásának révén jön létre. Erre Hazony így válaszol: „Kasher azt állítja, hogy »a zsidó és demokratikus állam« olyan állam, amelyben az emberek zsidók, az állam pedig univerzális demokrácia. Más szóval, egy „zsidó és demokratikusan zsidó állam nem-zsidó állam”. (12) E logika szerint a demokratikus elv tehát Izrael zsidótlanításához vezetne.
Yoram Hazony hosszú listát vezet Izraelről alkotott elképzelésének ellenségeiről. A lista élén a Legfelsőbb Bíróság bírái és korábbi elnöke, Aharon Barak áll, aki felügyelte az alkotmányreformot, és aki Izrael zsidó államként való értékeit „a demokratikus társadalom tagjainak közös egyetemes értékeiként” határozta meg. Hazony bírálja Izrael vezető íróit is, amiért elutasítják a zsidó állam fogalmát. Köztük van a néhai Amos Oz, aki a nacionalizmust az emberiség átkának tartotta, és a néhai A. B. Yehoshua, aki amellett érvelt, hogy Izraelt normális országként kellene kezelni. Szintén célkeresztben van David Grossmann író, aki „komolyan igyekszik megtanítani az izraelieknek, hogy a gyengeség az, ami erényt szül, de ennek elfogadása azt jelenti, hogy leromboljuk az alapot, amelyen a zsidó állam egész építménye nyugszik.” (13)
Yoram Hazony a republikánusokhoz és az amerikai zsidó jobboldalhoz fűződő kapcsolatai révén központi tagja a messianisztikus rabbik és ultranacionalista szervezetek évek alatt kiépült vallásos cionista ideológiai ökoszisztémájának. Az 1998-ban létrehozott Tikvah Alap a legtöbbjüket gazdag amerikaiak adományaiból finanszírozza. A 2012-ben alapított Kohelet Policy Forum egy vallási cionista agytröszt, amely a Haaretz napilap szerint csendben és a háttérből irányítja a Knesszetet. (14) Yoram Hazony lobbizása segített abban, hogy 2018 júliusában egy diszkriminatív új alaptörvényt fogadjanak el. Ez kimondja: „Izrael Állam a zsidó nép nemzetállama, amelyben megvalósítja természetes, kulturális, vallási és történelmi önrendelkezési jogát. A nemzeti önrendelkezési jog megvalósítása Izrael Államban kizárólag a zsidó népet illeti meg... Az állam nemzeti értéknek tekinti a zsidó települések fejlesztését, és fellép annak ösztönzése és előmozdítása érdekében, hogy a zsidó települések létrehozását és megszilárdítását elősegítse.” Huszonnégy évvel a Shalem Központ megalapítása után Yoram Hazony elképzelései az ország törvényévé váltak.
(1) Szavazási eredmények a Channel 12 tévé csatornán (2022. július 29.) és a Channel 13 tévécsatornán (2022. július 7.)
(2) Ben Gvir felszólított mindazok kiutasítására, akik „hűtlenek Izrael államhoz”, Haaretz, 2022. augusztus 16.
(3) Magyarul is megjelent: https://www.libri.hu/konyv/yoram_ha...https://www.libri.hu/konyv/yoram_hazony.a-nacionalizmus-erenye.html – a ford.
(4) Michael Anton: A Trump doctrine, Foreign Policy, Washington DC, 2019. április 20.
(5) National conservatism: a statement of principles [Nemzeti konzervativizmus: Nyilatkozat az elvekről], The Edmund Burke Foundation, 2022, június 15.
(6) Philippe Pétain marsall a Vichy-Franciaország köztársasági elnöke volt 1940-1944-ben – a ford.
(7) Jerusalem Post, 1990. november 9.
(8) Meir Kahane: Our Challenge: The Chosen Land [Kihívásunk: A kiválasztott ország], Chilton, Radnor (Pennsylvania), 1974.
(9) Benjamin Netanjahu: A Place Among the Nations: Israel and the World [Hely a nemzetek között: Izrael és a világ], Transworld, London, 1993.
(10) Nekouda, 180. szám, Ariel, 1994. szeptember.
(11) Basic Books, New York, 2000.
(12) Ibid.
(13) Ibid
(14) Shuki Sadeh: The right-wing think tank that quietly “runs the Knesset” [A jobboldali agytröszt, amely csendben irányítja a Knesszetet], Haaretz, Tel Aviv, 2018. október 5.
