A palagáz problémái

A TOTAL cégcsoport 2011. május 13-án jelentette be, hogy lengyel palagázkitermelési részesedést vett. A Total azért terjeszkedik Lengyelországban, mert ennek az energiaforrásnak Franciaországban erős ellenállást kell legyűrnie, a tiltakozók ugyanis sikeresen maguk mellé állították a közhangulatot ebben az egyébként alig ismert kérdésben.

 

5Az aktivisták, a választott tisztségviselők és az ipar szakemberei kivételesen teljesen egyetértenek: „Ilyet még nem láttunk. Nehéz megérteni, hogy mi történt” – mondják, mióta a palagáz- és palaolajügy elindult. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy április közepén az egész politikai elit be akarja tiltani a palagáz felhasználását? Honnan ez a lázas igyekezet, hogy megtiltsák azt, amit egy évvel korábban teljes diszkréció mellett engedélyeztek?

Az Egyesült Államokban, ahol a palagázt hosszú ideig égi mannának tartották, a kitermelést ellenzők szintén megerősödtek: tüntetést szerveztek április 18-ára Fort Worthban, Texasban, miközben néhány önkormányzat, köztük New York állama, moratóriumot jelentett be. De azt azért senki sem gondolja, hogy a törvényben kellene betiltani a palagáz-kitermelést.

Az első palagázkutakat még 1821-ben fúrták, de ez az energiaforrás csak a huszadik század legvégén kezdett elterjedni, és 2005 után lódult meg, amikor George W. Bush elnök nemzetbiztonsági kérdésként határozta meg az energetikai függetlenséget. A nem hagyományos észak-amerikai források: bitumenhomok, palagáz és -olaj az energiatermelés felét adják, a palagáz aránya jelenleg húsz százalék, egy évtized múlva ez várhatóan 40-50 százalék lesz[1]. Ezt a növekedést támogatta meg a 2005-ös energiapolitikai törvény, amikor felmentette az olajipari és gázipari vállalatokat a levegő- és vízminőségre vonatkozó törvény egyes előírásai alól. Égből pottyant ajándék: a Halliburton vállalatnak[2] birtokában van az a technológia, amely látványos fellendülés előtt áll, hiszen a „hidraulikus törés vízszintes fúrásoknál” az egyedüli eljárás arra, hogy a palagázt és -olajat két vagy három kilométer mélységben kiszabadítsák az ásványi mikroüregekből. Egy függőleges kút lehetővé teszi, hogy elérjék ezt a réteget, ahol aztán több száz méteren át vízszintesen fúrnak. Utána széthasítják a palát, úgy, hogy hét-tizenötezer köbméter homokkal és 0,5-2 százaléknyi vegyi anyaggal keverve nagy nyomáson vizet fecskendeznek be. Kutanként tizennégyszer is megismételhetik ezt a folyamatot. A nagy vízfelhasználás és egyéb hatások jelentős környezeti terhelést okoznak: elszennyeződik a talajvíz és a levegő, gondot okoz a felhasznált és szennyezett vizek kezelése, hiszen csak nagy költségekkel hasznosítható újra, ezen kívül radioaktív is, mivel kémiai reakcióba lép az alsó talajrétegekben levő elemekkel, így a rádiummal is[3]. Az ötszázezer fúrt kútban legalább nyolcvan felderített baleset történt: gázszivárgás, a hasító folyadék elszivárgása; házak robbantak fel, állatok pusztultak el.

A termelési technika tehát nagyon is problémás, viszont a kitermelhető palagáz mennyisége teljesen átalakítja a világ energiaforrásainak megoszlását: a tartalékok ötször akkorák, mint a hagyományos gázé. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) úgy véli, hogy a huszonegyedik század lesz a gáz aranykora, ami kissé késlelteti az átmenetet a fosszilis energia utáni korszakba – az ökológusok nagy bánatára. Németországban, Svédországban és Lengyelországban már léteznek megnyitott kutak, ugyanakkor az európai források negyede Franciaországban található, ahol a már kiadott kutatási engedélyek az ország területének közel tíz százalékát fedik le. 2010 márciusában egy 9 672 négyzetkilométeres területre, Montélimartól Montpellier-ig, fel egészen Cévennes-ig adott ki feltárási engedélyt Jean-Louis Borloo környezetvédelmi és energetikai miniszter. Ennek eredményeként úgy becsülik, hogy a párizsi medencében hatvanmilliárd hordó olajat, a déli területen pedig ötezer milliárd köbméter gázt találhatnak – ez az éves bruttó olajfogyasztás öt százaléka és kilencven évre elegendő gáz! A reklámkampány jelszavát nem lett volna nehéz kitalálni: „Nekünk franciáknak vannak ötleteink, van olajunk és van gázunk is!”[4] A kormány azonban nem dicsekedett, sőt rendkívül diszkréten kezelte a feltárás eredményét.

Az Egyesült Államokban éppen ellenkezőleg, széles körben népszerűsítik az új energiaforrásokat. Mivel a földben rejlő természeti kincsekkel a földtulajdonosok rendelkeznek, a reklámok célja az volt, hogy meggyőzzék őket, egyezzenek bele a fúrásokba a földjükön. Franciaországban viszont a bányakincsek az állam tulajdonában vannak. A magas rangú mérnök hivatalnokok, a végrehajtó hatalom képviselői pedig közismerten kiváló kapcsolatokat ápolnak a Total, a Gaz de France-Suez óriásvállalatokkal[5] és észak-amerikai riválisaikkal is. Így nem kellett attól tartani, hogy akadályozni fogják a mélyfúrásokat.

Rendkívüli érzés

A gazdasági sajtón kívül a média hallgatott – kivéve Hervé Kempf egy, a Le Monde 2010. március 21-i számában megjelent cikkét és a Charlie Hebdót[6], akik 2010 októberében riadóztattak. Amikor belebotlottam egy fúrásengedélybe, amely két, az ellenállásban hagyományosan aktív megye – Larzac és Cévennes[7] – területére szólt, rögtön tudtam, hogy ebből baj lesz – emlékszik vissza Fabrice Nicolino újságíró. – Ez a harc is arcot ölt majd, és én José Bovéra gondoltam.” Mindketten, Nicolino és Bové részt vettünk az első helyi gyűlésen december 20-án, Saint-Jean de Bruel-ben, Aveyronban: „Bolond egy világ volt ott. Nagyon éles volt a szembenállás. Az embereken érződött, hogy nem hagyják magukat. A mozgósítás már az indulásnál sikeres volt.” Azok, akik információkat kerestek az interneten, felfedezték azokat a quèbeci és amerikai honlapokat, amelyek beszámoltak a sok balesetről. Az ijedtség általános lett, amikor megnézték a Gasland amerikai dokumentumfilmet, amelyet Josh Fox rendezett 2010-ben, és levetítették a különböző megyei gyűléseken Ardèche-ben, Aveyronban, Drôme-ban és Gard-ban. Meggyulladt a víz, amikor gyufát gyújtottak a vízcsap mellett, a kutak elszennyeződtek, szivárgott a  benzin, a folyóparton sorra betegedtek meg az emberek: „Az emberek magukon kívül voltak, rendkívül intenzív érzés kerítette őket hatalmába, hogy azonnal tenni kell valamit” – meséli Nicolino.

Minden egyes vetítésen új csoportok alakultak; új e-mail címek gyűltek a már meglévők mellé, levelezőlistákon körözték a híreket, és egyre bővülő fórumot hoztak létre a tagoknak, az új és új információknak és rendezvényeknek. Akkor még csak a helyi sajtóban kapott visszhangot a téma. „Helyi probléma, rendkívül bonyolult és technikai jellegű, ezért nem jelenik meg a hagyományos sajtó rovataiban” – kommentálta a jelenséget Sylvain Lapoix, az első újságíró, aki oknyomozó riportban számolt be a kérdésről 2010 decemberében az Owni.fr honlapon. „A világhálón technikailag összetett ábrákkal lehet bemutatni az ilyen bonyolult problémákat. Háromféle távlatban tudtam dolgozni: gazdasági-politikai, diplomáciai és technikai, hála az olyan eszközöknek, mint az animáció, amely néhány kattintással megmutatja a hidraulikus hasítás folyamatát, és azt is, hogy miért veszélyes.” 2011. február 26-án, Villeneuve-de-Berg-ban, Ardèche-ben tizennyolcezer ellenző gyűlt össze. Érezvén a tiltakozás fokozódását, a kormány a hónap elején felszólította az olajipart, hogy álljanak le egy időre: ne használják az eljárást körülbelül június közepéig, amikor majd nyilvánosságra hozzák az ökológiai és energetikai kérdésekért felelős minisztériumok bánya- és hídépítő mérnökszakértőinek ellenőrző jelentését. Nem meglepő, hogy a végül április közepén megjelent részdokumentum javasolta a kutatások folytatását, valamint a hidraulikus hasítási eljárás alkalmazását, kísérleti körülmények között. Helytelenítették viszont az átláthatóság hiányát az engedély megadásánál (miközben maguk a szerzők szerkesztették az engedélykérelmeket!), és azt, hogy a helyi képviselők bevonása nélkül születtek a döntések, és javasolták a bányatörvény felülvizsgálatát, azzal a céllal, hogy „javítsák az információáramlást és a konzultációt a közvéleménnyel és a képviselőkkel”. Üdvözlendő, bár cinikus fordulat, mivel a törvényt néhány hónappal korábban, januárban homlokegyenest ellenkező értelemben módosították.

Laurent Nurit, egy lozère-i tanár az interneten bukkant rá a törvénymódosításra: „sem együttműködés, sem hatástanulmányok, sem közösségi vélemények felmérése, sem a közösségek tájékoztatása nem szükséges a kutatási engedély kérésénél. A technikai dokumentációt húsz évig titkosíthatják. „Egyfelől ez a módosított törvény, másfelől az időhúzás a bejelentett moratóriummal: megértettem, hogy a kormány kettős játékot játszik.” Laurent Nurit aktivista és újságírói tapasztalat nélkül összegyűjtött és publikált nyolc cikket olyan helyeken, mint a Le Post és az Agoravox[8]. Elkészít és bemutat egy filmet is, NKM[9] és a kormány hazugságai címmel, amelyet a Dailymotionön terjesztenek. A Facebookon kapcsolatba lépett a kerületi képviselővel, az UMP-s Pierre Morel L’Huissier-vel, aki meghívta a palagáz ügyében rendezett parlamenti meghallgatására, hogy beszámoljon az összegyűjtött információkról.

Vagy nyolcvan különböző csoport alakult Franciaországban, és számos esetben ugyanilyen éberségről tettek tanúbizonyságot. Voltak köztük tapasztalt geológusok és jogászok. A legfontosabb: informálódni és informálni. A tájékoztatásban és a szervezésben az Internet meghatározó eszköz, egy állandó népgyűlés, a szabad részvétel egy fajtája, amely révén mindenki szándéka és tudása szerint részt vehet a vitában.

Egy lozère-i mezőgazdász, Mélina Gacoin januárban létrehozott egy fórumot, „hogy ott mindenki mindenkivel egyenrangúként beszélgethessen”. Franck Gesbert, egy Val-de-Marne-i informatikus négyezer embert gyűjtött össze egy Facebook-csoportban: „Sok embert lehet elérni, hála a kapcsolatok megosztásának.” Órákat tölt azzal, hogy tanulmányozza a Szénhidrogénkutató és -termelő Iroda (Bureau Exploration-Production des Hydrocarbures) iratait, információkat keresve a Seine-et-Marne-i palaolajtervekről. Hetente egyszer lefényképezi a fúrások helyeit, ahol csendben készítik elő a munkálatokat. Mindenütt ugyanaz az elszántság. Hogy megállítsák a szállító kamionokat, telefonláncot hoztak létre: riadó idején minden aktivista öt másikat figyelmeztet, akik újabb ötöt értesítenek.

Bár egy országosan koordinált csoportba szerveződtek, de a gyakorlatban a csoportok autonóm módon működnek: „ez kissé rendezetlen, de nagyon reakcióképes” – nevet Anna Bednik, az Île-de-France-i csoportból. „A horizontális jelleg kedvez az egyéni kezdeményezéseknek.” Vezetők és politikai irány nélkül működnek, hogy a lehető legtöbb embert elérjék. Elutasítják a politikai próbálkozásokat, de 2010 decembere óta tudniuk kell, hogy az Europe Ecologie-Les Verts és a Cap 21, a korábbi környezetvédelmi miniszter, Corinne Lepage mozgalma, majd a Baloldali Front (Front de Gauche) is mellettük áll. A helyi önkormányzati képviselők, akik gyakran nem is tudták, hogy az ő körzetük is érintett, a népharag közvetítői lettek, és sorra szavazzák le a kormány rendeleteit, vagy palagázellenes indítványokat fogadnak el helyi szinten. A szeptemberi megyei, majd szenátusi választások, valamint a 2012-es elnök- és parlamenti választások közeledtével bizonyára nem szokatlan, hogy a képviselők igyekszenek megfelelni választóik elvárásainak. Az, hogy jelenleg a politikusok egyhangúlag elítélik a palagázkitermelést, természetesen tükrözi a képviselői megalkuvást, de egyúttal jelzi az ellenzők által folytatott információs háború eredményét is.

Denis Mertaux, a vigane-i (Gard) közösségből napi három órát tölt azzal, hogy elektronikus hírlevelet írjon. Szerkeszt egy kéthavi lapot is, amelyet a piacokon osztogat, mert „ott lehet elérni a hétköznapi embereket. Az internet csak azokat éri el, akik már keresik ott az információkat”. Az információknak ez a kollektív előállítása rémhíreket is generált. Március elején, miközben mindenki arra készült, hogy akadályozza a fúrásoknál a kamionokat, fórumbejegyzések és e-mailek hirdettek hamis riadókat: „Volt egy téves riasztás, de leállítottuk azzal, hogy fotókat kértünk az emberektől a szállító gépekről, valamint a telefonszámukat is, hogy azonosíthassuk a forrást” – emlékszik Yann Chauvin az ardèche-i közösségből. Az egyik fórumon ez olvasható: „A hibás információk sebezhetővé tehetnek benneteket. Mielőtt elhíreszteltek valamit, azonosítsátok a forrást, követeljetek bizonyítékokat.” Az újságírás egyik alapelvét alkalmazzák az állampolgári akciókban. Ebben az összefüggésben mi az újságíró szerepe? Keretet adni a vitáknak, szakértőkkel ellenőriztetni a dokumentumokat, hierarchiába rendezni és terjeszteni az információkat a lehető legtöbb embernek. Sylvain Lapoix így indította el az Ownischiste-et[10], a palagáz Wikileaksét. „A dokumentumok kétharmada olyan emberektől jön, akik megnézik a Légifrance[11] honlapját, vagy elmennek a polgármesteri hivatalukba – véli. – Az emberek elhozzák nekem azt, amit találtak, hogy megtudják, vajon értékes-e.” Ez a crowdsourcing: egy „tömegek által végzett munka”, olyan neologizmus, amely a tömeg együttműködését jellemzi, hála a Web 2.0 eszközeinek. Miután a témába beásták magukat, ezek az állampolgárok képesek visszaverni ellenfeleik érveit, akik így hiába kezdenek propagandahadjáratba. Szemben a vagy harminc palagáz- és olajellenes bloggal, egyetlen olyan van, amely dicséri a párizsi medence fekete aranyát, ezen kívül még a Total indított egy programot az iskolásoknak. A média széles körben kezdett foglalkozni a témával, amikor is a Szocialista Párt, Jean-Louis Borloo radikális pártja és az UMP, a kormánypárt közösen nyújtottak be tiltó törvényjavaslatot. A végül is elfogadott törvény nem helyezi hatályon kívül a már kiadott engedélyeket, és csak a hidraulikus hasítási technológiát tiltja, nyitva hagyva a kaput más kitermelési eljárások előtt. A közösségek számára a mozgósítás tehát életben maradt: „Megnyertünk egy csatát, de a háború éppen csak elkezdődött”.


Fordította: dr. Hrabák András   



[1] Lásd: Energy Information Administration (EIA), www.eia.gov

[2] Az amerikai vállalatcsoportnak 1995 és 2000 között Dick Cheney volt az elnök-vezérigazgatója, aki azután a Bush-kormány idején az Egyesült Államok alelnöke lett.

[3] Toxic contamination from natural gas wells [Mérgező szennyezés természetes gázból], The New York Times, 2011. február 26.

[4] Utalás az első olajválság idején, 1973–74-ben elterjedt önvigasztaló mondatra: „Nektek olajotok van, nekünk meg ötleteink”. Ezt sokan rasszista és harmadikvilág-ellenes gesztusnak tartottak.

[5] A kanadai Paul Desmarais és a belga Albert Frère ott vannak a Total és a GDF-Suez fő részvényesei között. Nicolas Sarkozyhez való közeli viszonyuknak köszönhetően 2008-ban megkapták a Becsületrend Nagykeresztjét.

[6] Szatírikus havilap

[7] A larzaci parasztok a hetvenes évek elejétől sikeresen megakadályozták egy katonai tábor megnagyobbítását, míg Cévennes lakosai a második világháború alatt voltak aktív ellenállók.

[8] Francia közösségi honlapok, leginkább az indymédiára hasonlítanak. Az ilyen honlapokról lásd (angolul): http://en.wikipedia.org/wiki/AgoraVox; franciául: http://www.agoravox.fr/

[9] Nathalie Kosciusko-Morizet ökológiai, fenntartható fejlődési, közlekedési és szállítási miniszter nevének rövidítése.

[10] http://schiste.owni.fr

[11] A hivatalos francia közlöny honlapja.

 

Hozzászólások   

0 #10 Haag Ders 2012-01-08 08:58
Idézet - adob91:
Észrevettétek, hogyan működnek, fognak össze a franciák? Most kimazsoláztam a lényegét, mint probléma-megoldó szakértő, ez kötelező, ha új módszert találok. Ha összefogalmaztam, megosztom Veletek.


Valóban példaértékű az összefogás, engem mindenképp érdekelnének a részletek, várom a megosztást.
0 #9 Haag Ders 2012-01-08 08:56
Rég nem olvastam ennyire összeszedett cikket, köszönet a fordításért.
0 #8 todor48 2012-01-03 19:20
Egyéb elfoglaltságaim miatt csak most olvastam el nagy élvezettel a cikket, és még nagyobb élvezettel a hozzászólásokat . Mindnyájatokkal egyetértek.
Engedjétek meg, hogy valamennyiötökn ek boldog új évet kivánjak!
/Ha ez nem tűnik ma iróniának...... ./
0 #7 imbrea józsef 2011-12-31 22:31
végül elég a nyafogásból. a jus murmurandit vátsa fel a jus insurgendi. az 1793-as emberi és állampolgári jogok egyetemes nyilatkozatának 35.-ik szakasza. tudjuk miről van szó.
0 #6 imbrea józsef 2011-12-31 22:20
újabb bizonyiték arra, hogy a kapitalizmus az emberi faj egészét veszélyezteti, valamint arra, hogy mire kellettünk mi keleteurópaiak. arra, hogy az ün. centrum latrinája legyünk, ahol ránk üríti anyagi és szellemi ürülékét, valamint kiszívja altalajunk kincseit és sivataggá változtatja környezetünket. erre kellettek a demokrepák és az amerikai agymosóapparátu s. többszáz millió középkori szintre leredukált engedelmes antropoida csak dögöljön bele az egészségtelen robotolásba, vagy az afrikai szintű nyomorba. a lényeg a profit.nem volt már elég???
0 #5 adob91 2011-12-29 17:49
Észrevettétek, hogyan működnek, fognak össze a franciák? Most kimazsoláztam a lényegét, mint probléma-megold ó szakértő, ez kötelező, ha új módszert találok. Ha összefogalmazta m, megosztom Veletek.
0 #4 Salga István 2011-12-29 15:52
Pikali Istvánnénak! Bára én sem vagyok egy szakértő, de tessék elképzelni a palával boratott háztetőt (nem az eternittel, amit ma szokás palának nevezni!). A pala az egy rétegesen hasadó aránylag kemény kőzet. A gár eddig szivacdsos szerkezetű kőzetből lett kinyerve, most a pal rétegeiből kellene kiszivattyúzni külön külön rétegenként, mert a rétegek között nincs kapcsolat. Ezért kell előbb összetörni a palát.
Én az algyői olajmezőn vezettem a vizvisszatöltő rendszer egy szakaszának szerelését. Azt a vizet, melyet a kiszivattyúzott olaj helyére törtöttük be ( bennmaradó olaj kinyerése érdekében) 160 atmoszféra (!) nyomással juttattuk a földbe. Itt sokkal nagyobb nyomás kell, mert a palát kell összetörni. A szennyezés hogy történik azt nem tudom, de el tudom képzelni.
0 #3 Veterán 2011-12-29 14:41
Tudja valaki, hogy miért nem a szél a nap a geo és a vizi, és hidrogén energia felhasználást fejlesztik és a levegőből vonják ki a széndioxidot a fenntartható fejlődés érdekében? Miért van előnye környezetkárosí tó eljárásoknak? Miért ezeket támogatják a multik és titkosítva a kormányok? Miiért? Mindenki egy szavazat a választáson, dönteni csak velünk lehessen, korrekt információk birtokában.Bár az információkat csak a multik tudják megfizetni..
0 #2 Pikali Istvánné 2011-12-29 13:48
mi a palagáz?
mivel piszok hosszú leírás van, nem jutottam el a lényeghez, mert csürik-csavarjá k. A lényeg?
0 #1 Salga István 2011-12-29 13:42
Hát igen! Ez a kapitalizmus győzelme. Mindent a haszonért, még, ha mindenki belepusztul is. Ez tipikusan a vízibivaly és a kobra esete. Mit számít az emberek egészsége, mit számít, hogy elszennyezik a környezetet, mit számít a sok kár, ha a haszon megvan.
Mit mond Brecht a Koldusoperában? " Mi a bankrablás egy bankalapításhoz képest!"

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés