A leggazdagabbaknak nincs szükségük arra, hogy kivándoroljanak csak azért, hogy kevesebb adót kelljen fizetniük. Több éves vizsgálódás a francia NAV-nál (Trésor Public) azt mutatja, hogy az adóhivatal szakemberei gyakran megértőek, gyakran pedig egyszerűen nem megfelelőek a szabályok, arra, hogy a leggazdagabbaktól is keményen beszedjék az adókat.

Az igazságosságra való törekvéstől a szegények ellenőrzéséig

 Az általános közvélekedés szerint az állam által gyakorolt adóellenőrzés hosszú ideig kizárólag az adóköteles háztartásokra terjedt ki. Nem arról van szó, hogy mások ne fizettek volna adót, de egy olyan országban, mint Franciaország, ahol a közvetett adózás hagyományosan igen erős volt, és a dolgozó osztályok sohasem mentesültek a fogyasztási cikkekre kivetett adók alól, a progresszív jövedelemadó egészen a második világháború végéig a legjobb körülmények között élőkre kivetett adófajta volt. Ebben az időszakban a fiskális ellenőrzés az adóhatóság egyik legnemesebb hivatásává vált. Az akkoriban még a kisszámú adóellenőr tevékenységét egyfajta dicsfény övezte, s maguk az ellenőrök is olyan „adóügyi főbíróknak” tekintették magukat, akik fel vannak hatalmazva arra, hogy kemény büntetésben részesítsenek minden szabálysértőt.

A kisebbségbe került miniszterelnök csak nagy nehezen mondott le – végül 2013. február 27-én –, a szakszervezetek lázongnak, a civilek is – az utcán és a weben is: az általában jóval békésebb Szlovéniában szinte minden a feje tetejére állt. A válság nevében bevezetendő megszorítások kiverték a biztosítékot.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim és kollégáim!

Csehszlovákia feldarabolásáról szeretnék beszélni, egész pontosan az 1992-es kettéosztásáról. Mielőtt azonban erre rátérek, szeretném azt az elméleti keretet vázolni, amit mondandóm során fel kívánok használni.

A tudományos könyvekben megtalálhatóak a nacionalizmus különböző modelljei. Én az európai nacionalizmus 18. százada óta ismert két különböző megközelítésére szándékozom utalni:

A maja naptár által beharangozott világvégének őrült sikere volt, noha persze mindez nem azt jelentette, hogy bolygónk lakóit tömegekben kergette volna pánikba a híres 21.12-es dátum. Sőt inkább azt figyelhettük meg, hogy a végzetes időpont környékén Franciaországban a szarkazmus volt uralkodó: „És Ön, Ön mit csinál a világ vége napján?” – érdeklődött negédesen egy reklámszöveg, míg a párizsi éjszaka plakátjai inkább hangsúlyosan pimaszkodtak a világvégével: F*uck a majákat! – Az optimisták éjszakáján, a Gaité-Lyrique bárban, vagy az Utolsó tánc a La Villette-ben. Szóval nem sokan hittek benne, de azért mégis meglepő, mennyit beszéltek róla? Mi az ördög miatt volt ennek ilyen visszhangja?

2012. december 14. Egy férfi két automata fegyverrel felszerelkezve megöl huszonhat embert – köztük húsz gyereket – egy általános iskolában a Connecticut állambeli Newtonban. 2012-ben ez volt a hetedig tömegmészárlás az Egyesült Államokban. „Véget kell vetnünk ezeknek a tragédiáknak”, jelenti ki az elnök, Barack Obama, mielőtt bejelentené, hogy bizottságot hoz létre fegyvertartás szabályzására. Erre válaszul sosem látott mértékben megugranak a fegyvereladások Tennessee-ben. Öt államban a Walmart összes félautomata fegyverét felvásárolják, és százezer új tag csatlakozik a szabad fegyverviselés rendkívül hatékony lobbiszervezetéhez, az összesen 4,3 millió taggal bíró Nemzeti Fegyverszövetséghez (NRA).

Nem olyan régen piacra kerültek olyan elektronikus gépek, amelyek a háromdimenziós nyomtatók mintájára képesek tárgyakat előállítani. A fogadtatás lelkes, főleg azok körében, akik egy új ipari forradalom kezdetét látják bennük. De ne felejtsük el, miért is hozták létre a technológiai barkácsgépeket.