A heccelés művészete
- Részletek
- Írta: Serge Halimi
- Találatok: 448
Amikor egy állam valós ok nélkül felmond egy nemzetközi lefegyverezési szerződést, amelyet pedig hosszú tárgyalásokon dolgoztak ki, képes lehet-e ez után katonai beavatkozással fenyegetni egy másik államot, amely aláírta a szerződést? Megparancsolhatja-e minden más államnak, hogy sorakozzanak fel szeszélyes és harcos álláspontja mellé mert különben őket is elképesztő szankcióknak veti alá? Ha az Egyesült Államokról van szó, akkor a válasz „igen”.
Kevés olyan szervezet létezik a világon, amelyik szeretne már NEM létezni. A WILPF (Women International Leage for Peace and Freedom) pacifista nemzetközi feminista nőszervezet 100 éve nem képes – a legjobb akarata ellenére sem – feloszlatni önmagát.
A támadás az Egyesült Államokból indult, és onnan terjedt át a legtöbb nyugati országra: Kína, az áruival, kémeivel és katonai ambíciójával fel akarja borítani a második világháború után kialakult nemzetközi rendet. Peking természetesen tiltakozik. Hszi Csin-ping elnök európai útja során, március 21. és 26. között békülési utazást tervezett Olaszországba, Franciaországba és Monacóba. Valóban létezik-e a „kínai fenyegetés”?
A 2012 óta politikai menekültként Londonban, az ecuadori nagykövetségen tartózkodó Julian Assange-ot április 11-én kiadták a brit hatóságoknak. Ha kiadják az Egyesült Államoknak, akkor Assange nagy veszélyben van. Kényes dokumentumok millióit hozta nyilvánosságra, tehát azt a munkát végezte el, amit az újságíróktól várunk; vajon ezért hagyta cserben annyi kollégája?
Szokás, hogy egy populizmussal foglalkozó elemzést egy könnyű rossz közérzet beismerésével kezdenek: mert mit is jelent egy olyan fogalom, amely egybeboronálja a XIX. század végének amerikai parasztjait és orosz diákjait, Bernie Sanderst és Donald Trumpot, Jacques Chiracot és Jean-Marie Le Pent, Nicolás Madurót és Jair Bolsonarót?
