Tea, aprósütemények és „jó ötletek„ a Shangri-La palotában

tafta32014. április 10-én, a párizsi Shangri-La palotaszállóban újabb konferenciát tartottak a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás (TTIP[1]) jövőjéről. Az ötcsillagos szállodában, ahol a legolcsóbb szoba éjszakánként 850 euróba kerül, Marietje Schaake Európa Parlamenti képviselő a következő szavakkal ébresztette fel a kristálycsillárok alatt diszkréten szundikáló közönséget: „Még szerencse hogy nem vagyunk sokan, mert épp az itt elhangzottak miatt indult be odakinn a tömeges tiltakozás. Az ellenvélemények hallatán, őszintén szólva, még a hidegrázás is rám tört” – mondotta Schaake asszony, majd így folytatta: ”Az, hogy ilyen elegáns és drága helyre hívtak össze bennünket, csak fokozza az emberek ellenérzéseit a transzatlanti óriáspiaccal szemben. Szembe kell nézni a tényekkel: az egyezmény (TTIP) sokak számára egy mérgező kotyvalék, melynek komponensei az Egyesült Államok, Európa és a magánszektor.” A konferencia résztvevői – amerikai kormányhivatalnokok, európai bürokraták, óriás cégek vezetői és tulajdonosai – erre már felkapták a fejüket...  

Schaake asszony természetesen nem alterglobalista, mindig is hitt a szabadversenyben. A Holland Liberálisok és Demokraták frakciójának tagja azonban kételkedni látszik az egyezmény jelenlegi stratégiájában: „Ha azt akarjuk, hogy a TTIP megvalósuljon, akkor változtatnunk kell a stratégiánkon” – mondotta, miközben vagy százötvenen gyűltek össze a hotel előtt, hogy tiltakozzanak a találkozó ellen. Ők is stratégiaváltást akarnak, de nem ugyanazt. „Azért tüntetünk, hogy leállítsák a transzatlanti paktumról folyó tárgyalásokat” – olvasható, a Stop TAFTA[2] szervezet röpiratában, és különböző plakátokon. Az ellen tiltakoznak például, hogy klórozott csirke és hormonkezelt marhahús kerüljön az európaiak tányérjába, és hogy a lakosságot kiszolgáltassák a multinacionális óriáscégek kényére-kedvére.

A Shangri-La palotaszálló másik oldalán, ahol libériás pincérek szolgálják fel a kávét, a teát, a frissen facsart narancslevet és aprósüteményeket a konferencia résztvevőinek, csak ezt ismételgetik: a rosszul informált média nyugtalanítja az olvasókat. „Pedig tudniuk kell – magyarázza Mme Boisséson, a European Voice vezérigazgatója – hogy itt semmit nem akarunk eldönteni. Nem akarjuk kimondani, hogy a TTIP jó vagy pedig rossz. Éppen hogy vitát akarunk nyitni a kérdésről”. A Washington Post újságírója Mary Jordan is arról biztosított bennünket: „Örülünk, hogy itt minden nézőpontot megjeleníthetünk”.

A szervezők nem akarták elkerülni a kényes témákat, így a vitát két nagy kérdés köré csoportosították: 1. Milyen előnyök származnak a TTIP-ből. 2. Milyen hátrányai lennének, ha a tárgyalások kudarcot vallanának.

A konferencia résztvevőinek többsége egyetértett abban, hogy szükség van a szabadkereskedelmi megállapodásra. Az amerikai, majd az európai nagytőke képviselői hangsúlyozták: „az abszurd szabályozások túl sokba kerülnek, megterhelik a befektetéseket és ezzel megakadályozzák a munkahelyteremtést”. Az Európai Unió Egyesült Államokba delegált nagykövete, a portugál João Vale de Almeida ugyancsak támogatólag szólt hozzá: „Én nagyon egyszerűen látom a dolgokat. A TTIP egy jó ötlet, ezért meg kell valósítani.”A konferencia résztvevői alapvetően meg voltak róla győződve, hogy a megállapodás munkahelyek százezreit teremti majd meg. Sőt: nem is százezreit, millióit!

Az Európai Bizottság egyik 2013 szeptemberében megjelent dokumentuma azt állítja:„az áruk és szolgáltatások kereskedelmének minden egymilliárd eurós növekedése tizenötezer új munkahelyet teremt az Unióban” Érdemes megjegyezni: ezt a tanulmányt a Gazdaságpolitikai Központ (CEPR[3]), a Deutsche Bank, a BNP Paribas, a Citigroup, a Barclays, a JPMorgan stb. finanszírozta. A CEPR becslései szerint a megállapodás 28 százalékkal, vagyis 187 milliárd euróval növeli az európai exportot. A Bizottság által is derűlátónak ítélt forgatókönyv szerint „a TTIP több millió munkahelyet teremthet az Európai Unióban, főleg az exportorientált szektorban”[4]. Ez az érv állandó témaként tért vissza a felszólalások hosszú sorában.

 

A „nem tarifa jellegű” akadályok lebontása

A nap díszvendége, az EU kereskedelmi biztosa, Karel De Gucht ellenőrizte az unió részéről a tárgyalásokat. Gucht a konferencián egy korábbi véleményének adott hangot, amelyben üdvözölte, hogy a tagállamok zöld utat adtak a Brüsszel és Washington közötti tárgyalások megkezdésének. A legutóbbi becslésekre hivatkozva kiemelte: „Egy jövőbeni kereskedelmi egyezmény az Egyesült Államokkal átlagosan körülbelül 545 euró többletet jelent minden európai háztartásnak[5]”. Ez az a szám, amelyet ő maga és a Bizottság terjeszt széltében-hosszában[6].

„De Gucht összevissza beszél!” – mondta Yannick Jad, a zöldek európai parlamenti képviselője, amikor a biztos szavait tolmácsoljuk neki az utcán kihangosított teherautó előtt. „A becslésnek semmi szilárd alapja nincs. Hamarosan látni fogjuk, ahogyan visszatáncol, amikor arról lesz szó, mennyit profitál egy háztartás a megállapodás előnyeiből.”

2014. március 31-én azonban, egy szakértői jelentés, amelyet az Európai Egységes Baloldal Északi Zöldek Képviselőcsoportja (GUE/NGL) készített, leleplezte De Gucht veszélyes illúzióit[7]. Yannick Jad erre hivatkozva interpellált, mire a kereskedelmi biztos óvatosan így reagált: „Hogy mennyire számíthat végül is egy átlagos család? Nem lehet pontosan számszerűsíteni hány euróról van szó. A magam részéről nem merek pontos adatokat mondani. Egy tanulmány azt állítja, hogy háztartásonként 545 euróval kevesebb lesz a kiadás évente. Nem tudom honnan származnak ezek a számok.”

Vale de Almeida nagykövet a következőket fogalmazta meg expozéjában: „Mérlegelni kell a TTIP előnyeit, de tudatában kell lenni annak is, mi a tárgyalások esetleges kudarcának az ára.” Majd az ukrán válságra hivatkozva, ravaszul hozzátette: „Szívesebben ünnepelném a TTIP aláírását pezsgővel vagy portóival, mint a kudarcát vodkával”. A Transzatlanti Kapcsolatok Központjának[8] amerikai igazgatója Daniel Hamilton geopolitikai meggondolásokkal érvelt: „Ez lenne a stratégiailag legfontosabb egyezmény az Atlanti-óceán két partja között. Egy olyan megállapodás, amely talán még fontosabb, mint a NATO-t létrehozó egyezmény. Az ukrán válság előtt az energiaprobléma nem tartozott a legfőbb gondjaink közé. Ma azonban nem ártana azon elgondolkodni, hogy Oroszország az általa termelt gáz 70 százalékát exportálja az Unióba.”

Általánosságban a szabadkereskedelmi megállapodások célja a vámjellegű akadályok lebontása[9]. Márpedig ilyenből nagyon kevés van az Egyesült Államok és az Európai Unió között (átlagosan alacsonyabb mint 3 százalék). A TTIP-t tehát inkább az ún. „nem tarifa jellegű” akadályok lebontására szánják: ilyenek a kvóták, az adminisztratív rendelkezések, vagy az egészségügyi, technikai és szociális szabályozások és normák. A tárgyaló felek ez utóbbi területen remélnek változást, mely szerintük egyfajta felülről levezényelt harmonizáció lenne.

Marcelo Odebrecht, az egyik legjelentősebb brazil vállalatvezető arra várt választ: mi lesz a TTIP hatása a feltörekvő országokra? Feltehetően beindul majd egy láncreakció – mondotta. „Minden szabályozás, amely az Egyesült Államok és az Európai Unió között létrejön, hatással lesz az egész világra”. Majd így folytatta: „Ha ma az amerikai munkaügyi normákat alkalmaznánk, azt a brazil törvények szerint úgy lehetne tekinteni, mint a rabszolgaságot. A brazil szabályozás összehangolása a TTIP szintjén nem lenne túlzottan bonyolult. De ugye itt egy pillanatig sem képzelte senki, hogy a „szociális harmonizáció” a dolgozók előnyére szolgálna...”

 

Óvatos ellenvélemény a transzatlanti óriáspiaccal szemben

A tárgyalások titkosak

A Shangri-La palotába a szakszervezetektől csak két küldöttet hívtak meg: az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC), és a francia CFDT képviselőit. Bernadette Ségol, az ETUC főtitkára nem osztotta a konferencia résztvevőinek optimizmusát. Mondandóját így kezdte: „A szakszervezetek, mint mindig, többet akarnak…„ A megjegyzést a hallgatóság hangos nevetéssel jutalmazta, de a főtitkár folytatta: „Az egyezménynek lesznek vesztesei, ne is próbáljuk tagadni. El kell tehát ítélni a szerződést? Nem, nem ez az álláspontunk. Azonban világosan meg kell mondani, hogy a gazdaság mely területein kell számolni a munkahelyek elvesztésével. A dolgozóknak joguk van arra, hogy felkészüljenek az elbocsátásokra.”

Ségol asszony aggodalmának adott hangot a tárgyalások átláthatóságával kapcsolatban is. Nem csak az ETUC, de számos más szervezet bírálta hónapok óta a Washington és Brüsszel között folyó tárgyalások titkos jellegét. A szakszervezeti vezető követelései láthatóan nem hozták ki a sodrából Vale de Almeida nagykövetet, mert megjegyezte: „Szükségünk van arra, hogy a szakszervezetek hallassák hangjukat. Örömömre szolgál, hogy Bernadette Ségol ilyen konstruktívan szólt hozzá.”

És ez így ment tovább, egészen 17 óráig…

Ahogyan ritkultak a sorok, láthattuk a nagy cégek kitűzőit a zakók és a kosztümök hajtókáján: HSBC, General Electric, Daimler, The Walt Disney Company, Mutuelle Familiale, Dow France stb… A nap végére egy kérdésünk maradt megválaszolatlan: vajon ez a nagyérdemű közönség tényleg ezekért az előadásokért jött el és fizette ki a fejenként 1500 eurós regisztrációs költséget? Semsar de Boisséson asszony a szervezők nevében így válaszolt: „Meg akartunk hívni Brüsszelből és Washingtonból minden érdekeltet, hogy feltehessék kérdéseiket. Tudja, nem sok alkalom van, hogy ezek az emberek találkozzanak egymással.”

Valóban, a konferenciák programjába mindig beiktatnak „kávészüneteket”, „kapcsolatépítő szüneteket”, valamint egy ebédet is, amelyre persze a sajtót nem hívják meg. Érdemes szólni az esemény szponzorairól is, amelyek között olyan lobbiszervezetek találhatók, mint a Business Software Alliance[10] és az APCO Worldwide[11]. Ez utóbbi bemutatkozó füzetében egyértelműen hirdeti a szolgálatait: „A kétoldalú kereskedelemmel kapcsolatos kérdések elmélyült ismerete révén az APCO munkatársai már több esetben sikeresen képviselték ügyfeleik érdekét különböző szabadkereskedelmi egyezményekben. (…) Az évek során az APCO szilárd munkakapcsolatokat épített ki az európai intézmények kereskedelempolitikai szakértőivel, a nemzeti kormányoknál és Washingtonban. Ennek alapján tudjuk, hogyan kell megfogalmazni azokat az üzeneteket, amelyek ezekhez a szakértőkhöz szólnak”.

Közismert tény, hogy akik ma nagy lobbi cégek tanácsadói, azok korábban többnyire komoly kormányzati tisztséget töltöttek be valahol. (Lásd az APCO „forgóajtó rendszerére” való utalást.) A nagy ügyfelek érdekérvényesítése tehát olajozottan zajlik. Eközben a tüntetők azt sürgetik, hogy Európa lépjen fel e nagy lobbiszervezetekkel szemben[12], és szüntesse meg népeinek kiszolgáltatottságát. A General Electric Europe igazgatója, Ferdinando Beccalli-Falco azonban nem átallja a Shangri-La szalonjában kijelenteni: „A korporatizmus akadályozhatja a tárgyalások előrehaladását. Ne hagyjuk, hogy egyesek érdekei gátolják a közérdek érvényesülését”.

Fordította: Hrabák András

 


[1]     Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP) vagy Transatlantic Free Trade Agreement (TAFTA). Magyarul leggyakrabban a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás kifejezés vált be, a cikkben a továbbiakban: a TTIP rövidítést fogjuk használni – a ford.

[2]    Az egyezmény egyik angol nyelvű rövidítése: Transatlantic Free Trade Agreement.

[3]       Centre for Economic Policy Research, CEPR

[4]  Transatlantic Trade and InvestmentPartnership. The Economic Analysis Explained, [A transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség. Magyarázó gazdasági elemzés], Európai Bizottság, Brüsszel, 2013. szeptember

[5]      Az Európai Bizottság nyilatkozata, 2013. június 14.

[6]    A Bizottság nyilatkozatai, 2013. március 12., november 4. és december 20.; José Manuel Barroso bizottsági elnök nyilatkozata, 2013. június 14.; Karel De Gucht interjúja a Robert Schuman alapítványnál, 2013. szeptember 9.; De Gucht beszéde, 2014. január 28.

[7]   Werner Raza, Jan Grumiller, Lance Taylor, Bernhard Tröster és Rudi von Arnim: ASSESS TTIP : Assessing the claimed benefits of the Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP). Final report  [A transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség előrejelzett előnyeinek megvalósítása], Österreichische Forschungsstiftung für Internationale Entwicklung (ÖFSE), Bécs, 2014. március 31.

[8]     Center for Transatlantic Relations

[9]  A külföldön termelt árukra kivetett import vámok egy adott területre való belépéskor.

[10]  BSA – az üzleti szoftverek szabadalmaztatásának ellenőrzéséért lobbizó szervezet

[11]  APCO Worldwide – amerikai magánügynökség, amely PR-ral és kommunikációs tanácsadással foglalkozik; számos vezetője töltött be korábban kormányzati tisztviselői állást (a „forgóajtó-rendszer” egyik példájaként !) – részletes ismertetést l. http://en.wikipedia.org/wiki/APCO_Worldwide

 [12]   A lobbiszervezetek elleni összeurópai kampányt lásd itt: http://www.attac.hu/2014/04/europai-parlamenti-valasztasok-fogadalmi-kampany/