Üdvözöljük Nyugat-Kínában! Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása értelmében, kényszerítés helyett, az államoknak meg kell győzniük az embereket a Covid-19 oltás – kétségtelen – előnyeiről.
Emmanuel Macron azonban másként döntött. Az elnök, aki egyébként megállás nélkül szidja az „illiberalizmust”, a polgári szabadságjogokat igazából korrekciós tényezőnek tekinti, ráadásul hanyagolható tényezőnek, amelyet – egészségügyi, biztonsági, háborús – vészhelyzet esetén biztosan nem kell figyelembe venni. Ha megtiltjuk emberek millióinak, hogy vonatra szálljanak, hogy megvacsorázzanak egy vendéglő teraszán, hogy beüljenek egy moziba anélkül, hogy bizonyítani tudnák, hogy nem fertőzöttek – s ha kell, ezt naponta tízszer is megteszik egy igazolvány bemutatásával, amelyet a szolgáltatónak néha magának kell majd ellenőriznie – akkor bekerülünk egy másik világba. Ez a világ már létezik. Kínában. Az ottani rendőröknek kiterjesztett valóság-szemüvege van, amely a sisakjukon lévő hőkamerákkal összekapcsolva képes kiszúrni a tömegben a lázas embert (1) . Ezt akarjuk?
Egyébként elég vakmerőek vagyunk, amikor tétlenül elfogadjuk a digitális technológia féktelen térhódítását, magán- és szakmai életünk, kapcsolataink és politikai döntéseink folyamatos nyomon követését. Edward Snowden (aki a digitális világban a polgári szabadságjogok aktív s üldözött élharcosa – szerk.) amikor megkérdezték tőle, hogyan lehet megakadályozni, hogy adataink, ha egyszer a mobiltelefonunkat feltörik, fegyverré váljanak ellenünk, azt mondta: „Mit tehetnek az emberek, hogy megvédjék magukat az atomfegyverektől? A vegyi vagy biológiai fegyverektől? Vannak olyan iparágak, ágazatok, amelyek ellen nem tud védekezni az ember – itt csak az segít, ha korlátozzuk az elterjedésüket.”
Emmanuel Macron épp ellenkezőleg, az emberek közötti személyes kapcsolatok támogatása helyett most építi ki azokat az internetes adminisztratív oldalakat, ahol robotok, QR-kódok és más letölthető alkalmazások útvesztőjében tévelygünk, ha intézni akarunk valamit vagy elveszünk, ha járatlanok vagyunk. Mostantól a jegyfoglaláshoz, az online vásárláshoz a bankkártya és a mobiltelefonszám mellett esetleg még valamelyik személyi azonosító közlése is szükséges. Volt idő, és nem a messzi középkorban, amikor az ember csak úgy, név nélkül is felszállhatott egy vonatra, mászkálhatott egy városban, anélkül, hogy filmfelvétel készült volna róla, és szabadnak érezhette magát, hiszen nem hagyott nyomot maga után. Pedig voltak már akkor is gyermekrablások, terrortámadások, járványok, sőt háborúk is.
Az elővigyázatosságnak nincs felső határa. Biztonságos-e például együtt ülni egy étteremben valakivel, aki most jött meg a Közel-Keletről, vagy valakivel, akinek téveszmés rohamai voltak, vagy aki részt vett egy betiltott tüntetésen vagy aki anarchista könyvesboltban vásárol? Nincs nagy valószínűsége, hogy egy bombatámadás, egy Kalasnyikov-sorozat vagy egy pofon miatt nem tudjuk befejezni a vacsoránkat, de bármi megtörténhet...
Tehát hamarosan minden járókelőnek be kell majd mutatnia egy „állampolgári igazolványt”, amely garantálja büntetlen előéletét és a rendőrség jóváhagyását? Akkor már csak az marad hátra, hogy ellátogassunk a „szabadságjogok” múzeumába, amely természetesen a „Köztársaság elveszett területén” található.
