Akik ismerték, akik követték a tevékenységét, akik hallották őt beszélni például két éve a Curia és a Parlament előtti tüntetésen, sokan illették evvel a megjegyzéssel: ő a cigány Martin Luther King.
Élete borsodi, lakótelepi kisgyerekként indult, aki nem sokat tud arról, hogy cigánynak született. Mindig izgatta, hogy ki ő, s hogy mit jelent romának lenni. Mindent megtett azért, hogy azonosuljon övéi sorsával, az örömökkel és a bajokkal egyaránt. Nagy jótéteményként élte meg, hogy kisfiúként egy gyermek-táborban találkozhatott a romani nyelvvel, az autentikus roma zenével, költészettel, és példaképeivel, a roma nemzetiségi vezetőkkel. Ám a problémák is érdekelték. Szobafestőnek tanult, de falta a nehéz szociológiai elemzéseket a romák helyzetéről. A saját családja nem volt különösebben szegény, de ahogy egyre mélyebben tájékozódott a cigányság problémáiról, a saját környezetében is fokozatosan ráismert a súlyos hátrányokra. Sokat mondta, hogy férfi rokonai nem élték meg az ötven évet. Aztán az ötvenedik születésnapja után két nappal a józsefvárosi roma városnegyedben őt is elérte a korai halál, mint a roma férfiakat többnyire mindenfelé Kelet-Európában.
Mindaz, ami az ötven év alatt történt vele, tipikusan cigány sors. Élete kegyetlenül megmutatta, meddig mehet el egy roma a mai Magyarországon. Setét Jenő élete azonban minden tipikus volta ellenére mégis egészen kivételes, és méltó a csodálatunkra, mert Setét Jenő mindenben elment a végsőkig.
Építőipari szakmájára büszke volt, mint az identitása részére, de a szakmát sosem gyakorolta. Már szociális munkásként, emberi jogi aktivistaként avval viccelődött, hogy „mi, szobafestő-mázolók ezt a kérdést így és így látjuk…” A magyar oktatási rendszerben bármilyen kiváló tehetsége is van egy cigány fiúnak, nem sok esélye van arra, hogy érettségizzen és egyetemre kerüljön.
Végül a Tündérhegyen elvégzett mentálhigiénés képzés tette lehetővé számára, hogy az építőipar helyett a szociális és emberi jogi szférában keresse a kenyerét. 1995 és 2010 között a Roma Polgárjogi Alapítvány, 2010–11-ben a Társaság a Szabadságjogokért aktivistájaként dolgozott. A 2000-es évek elején a Szociális Minisztériumban Dr. Ürmös Andor munkáját segítette: sok családot vezettek ki a cigánytelepről integrált lakókörnyezetbe. Nem Setét Jenőn múlt, hogy a program idővel elakadt, és több százezer ember ma is lakóhelyi szegregációban él.
A tíz évvel ezelőtti népszámláláson országos kampányt szervezett. Arra biztatta a romákat: minél többen vállalják cigányságukat a népszámláláson. A kampány összehozta a különböző pártállású közösségi vezetőket. Jól tudjuk, hogy a magyar társadalom jelenlegi szétszakadt állapotában ez milyen ritka eredmény. A népszámlálási kampány sikeres volt: a roma népességen belül jelentősen megnőtt a cigányságukat büszkén vállaló lakosok aránya. Setét Jenő ettől kezdve általános tekintélynek örvendett a roma közösségekben.
E kampány másik eredménye volt, hogy a létrejött kapcsolati hálóból megalakult az Idetartozunk Egyesület nevű roma polgárjogi mozgalom. Az egyesület neve Setét Jenő egyik fontos üzenetét hordozza: a romák a magyar nemzet része. Azt hinnénk, hogy ez magától értetődő igazság, de nem az. Elég csak belepillantanunk egy általános iskolai történelem vagy irodalom tankönyvbe: a romákat mintha kiradírozták volna. Pedig nemcsak az új tankönyvekből felejtették ki őket, hanem a régiekből is. Nemcsak a jobboldali nemzettudatból hiányzanak, hanem a baloldaliból is. A romák semmilyen oldalról nem részei a hivatalos magyar nemzettudatnak. Setét Jenő minden fórumon fölemelte a szavát: „idetartozunk!”
Javaslata nyomán szervezték meg a Roma Büszkeség Napját. A felvonulás évről évre nagyobb tömegeket vonzott. Az októberenként esedékes Roma Büszkeség Napja néhány évvel ezelőtt már olyan jelentőségű esemény lett, hogy Setét Jenő meglátta benne a következő stratégiai lépés lehetőségét. Setét Jenő biztos volt benne, hogy ez a menet ki tudja kényszeríteni, hogy korunk hőse, az erdélyi magyar cigány Puczi Béla megkapja az őt joggal megillető nemzeti, köztéri tiszteletadást. Setét Jenő közadakozást kezdeményezett, hogy Puczi Bélának emléktáblát állítsanak a budapesti Nyugati pályaudvarnál. 2017. októberében még a MÁV megtagadta a műalkotás elhelyezését, azonban két hónappal később a roma jogvédők politikai nyomásának hatására megadta az engedélyt, és 2017. december 10-én elhelyezték és felavatták a táblát. 2020-ban a pályaudvar melletti közterület Setét Jenő javaslatára kapta a Puczi Béla tér nevet.
A Puczi Béla tér felavatása egy távolabbra tekintő stratégia része volt Setét Jenő gondolkodásában. Munkatársaival azon dolgozott, hogy szembesítse a magyar társadalmat és a romákat azzal, hogy a romák milyen mértékben és milyen módon jelennek meg a köztereinken. Az utolsó évben Molnár István Gáborral és Bogdán Péterrel az ország minden olyan települését személyesen meglátogatta, ahol valamilyen emléktábla, emlékmű, szobor, dombormű hirdeti a romák jelenlétét, tetteit. Erről írt könyvük, a Roma reprezentáció Magyarország közterein már csak Setét Jenő halála után jelent meg.
Másik stratégiai kampánya, a „Tanulni akarunk”, a 18 éves tankötelezettségi korhatár visszaállításáért, és a roma fiatalok továbbtanulásának útjában álló egyéb akadályok elhárításáért eddig csak részleges sikert hozott. Pedig sokan mellé álltak: a 2020 februári tüntetés harcosabb, karcosabb esemény volt, mint a Roma Büszkeség Napi felvonulások. De még sok ilyen hangos tömegdemonstrációra lesz szükség ahhoz, hogy Magyarországon egyszer majd megnyíljanak a gimnáziumok és egyetemek kapui a roma fiatalok előtt. Jelenleg a magyar társadalomban óriási erők dolgoznak azon, hogy a roma fiatalok csak a közmunkáig, de legföljebb egy szakmáig lássanak el. Setét Jenő ezt a maga példájából is jól tudta, és nem volt hajlandó ebbe beletörődni. Felnőtt fejjel tette le az érettségit, és megkezdte az egyetemi tanulmányait is.
Megkésett tanulmányai miatt azonban nem volt kisebbségi komplexusa, ha magasan képzett értelmiségi tekintélyekkel kellett vitába szállnia. A magyar közélet történetének egyik legemlékezetesebb vitája lett abból, amikor Heller Ágnessel a tévénézők milliói előtt vitatta meg azt, hogy lehet-e legitim demokrata politikai partner a Jobbik. Egy egész ország jegyezhette meg aznap este, hogy a cigányság kihagyásával nem lehet demokráciát ígérni. Örök szállóige marad az, amit e tárgyban ránk hagyott Setét Jenő: „Olyan nincs, hogy engem vágnak pofon, és te bocsájtasz meg!”
Utolsó stratégiai lépése a tavaszi választásokra készülve a Roma Minimum elkészítése volt. Öt pontban foglalta össze azt a minimális elvárást, amit a pártoktól elvár a roma közvélemény a választásokra készülve. Roma közösségek, szervezetek hosszú sora csatlakozott ehhez a programhoz. Demokratikus társadalmakban a politikai erők versenyeznének egymással a legnagyobb etnikai kisebbség szavazataiért. A magyar pártok azonban jórészt tüntetőleg távol maradtak. Nem kérnek a romák szempontjaiból. Setét Jenő legnagyobb stratégiai célja, a magyar társadalom lelkiismeretének felébresztése egyelőre csak álom.
Setét Jenő 2022. január 25-én hunyt el szívinfarktusban.
