Augusztus 20, 22 óra. Sötét az éjszaka Guayaquil a - "Csendes-óceán gyöngyszeme”, Ecuador gazdasági fővárosa felett. A tévék épp most bökték ki a hírt. Az elnökválasztás első fordulóját a baloldali Luisa González, a Polgári Forradalom (RC) mozgalom jelöltje nyerte (a szavazatok 33,61%-ával). A második fordulóban egy multimilliomos banánmágnás fia, Daniel Noboa üzletember (Nemzeti Demokratikus Akció, ADN) áll majd vele szemben (23,47%).
De hol a pezsgés, ünneplés, tűzijáték – a szokásos hangos szlogenek? Sehol semmi! Pedig enyhe az idő, szinte meleg. Ilyenkor szokás a győztes híveknek felvonulni és ünnepelni. De sehol senki! Nem látni senkit, leszámítva ott, gyér fényben, a 12. sugárút egyik szállodája előtt, a Malecón, a Guayas folyó partján húzódó sétány mentén összegyűlt körülbelül hatvan Noboa-párti aktivistát. A központban, a Plaza San Francisco és a Centenario Park környékén sincsenek csak a sötétségbe borult, árkádos utcák járdáin kuporgó megrettent koldusok. A Palacio Municipal, az RC által működtetett városháza körül egy lélek sincs. Világvége érzés, „félelem a város felett”... ösztöneink azt súgják: jobb lesz itt nem nagyon időzni.
Másnapi beszélgetőtársunk elképedve értett egyet döntésünkkel. „Éjszaka egyedül mászkálni? Jaj, ne! Nagyon veszélyes az utca.”
Lövöldözések, leszámolások, autóbombák... Ez itt már nem Guayaquil, hanem „GuayaKILL”! Máshol is ugyanez megy. A 2022-es év volt Ecuador történelmének legerőszakosabb éve: 4450 gyilkosság, amelyek 84%-át lőfegyverrel követték el. Gyilkossági ráta: 25,5 gyilkosság 100 000 lakosra vetítve. A régiónak most ez legveszélyesebb országa. De 2023. augusztus 9-én a jelenség teljesen új szintet lépett. Tíz nappal a választások előtt meggyilkolták az egyik elnökjelöltet, az egykori „oknyomozó újságírót” és volt képviselőt, Fernando Villavicenciót. Egy héttel korábban nyilvánosságra hozta, hogy halálos fenyegetéseket kapott, amelyekben „Fito” (José Macías Villamar), a Los Choneros drogbanda bebörtönzött vezetőjének nevét említette. Csak júliusban három politikussal végeztek, köztük Manta kikötőváros polgármesterével, Agustín Intriagóval. A Polgári Forradalom egyik vezetőjét, Pedro Brionest Esmeraldasban ölték meg, hat nappal Villavicencio után.
Amíg Rafael Correa (2007 – 2017), baloldali közgazdász, aki a „polgári forradalmat” hirdette, volt az elnök, az országot a béke szigetének tekintették. Mégis mi történt?
Algesiras, 2023. augusztus 25.: a rendőrség lecsap 9,5 tonna kokainra, banánkonténerekbe rejtve. Spanyolországban eddig ez volt legnagyobb lefoglalás. Az áru eredete: Ecuador. (1)
A kokacserjét Bolíviában, Kolumbiában és Peruban termesztik és finomítják, majd különböző légi szállítmányozási csomópontokon – Venezuelán, Mexikón, Paraguayon és Ecuadoron – keresztül szállítják az egész világba. Ecuador szempontjából különösen kedvező, hogy Kolumbia és Peru között helyezkedik el. Előnye még a többiekhez képest, hogy a dollár a pénzneme, ami ideális adottság pénzmosás szempontjából, ami „a GDP [bruttó hazai termék] 1 és 5%-a közötti értéket teszi ki” – becsüli a Latin-Amerikai Stratégiai Geopolitikai Központ (Celag). Átlagosan ez évi 3,5 milliárd dollárt jelent. (2) Guayaquil, Esmeraldas és Manta csendes-óceáni kikötőiből hajón keresztül kerül aztán a „fehér hó” az Egyesült Államokba és Európába. A kereskedést mexikói kartellek uralják. Mindenütt jelen vannak a kontinensen, ahol helyi bandáknak adják ki alvállalkozásba a „bizniszt”.
A bandák közül a legrégebbi a Los Choneros (eredetileg 12 000 taggal a legjelentősebb volt, ma már azonban hanyatlóban van), amely a Sinaloa kartellhez kapcsolódik. A második helyért a „Los Tiguerones” és a 8000 fegyveresből álló „Los Lobos” versenyez – mindkettő a Jalisco Kartell Új Generációjával (CJNG) működik együtt. Jelen van még fél tucat kisebb banda is a tengerparti Guayas, Esmeraldas, Manabí és El Oro tartományokban, a gyilkosságok több mint felét itt követik el. Senkit sem kímélnek – járulékos áldozatok lesznek a rossz időben rossz helyen lévők, vagy akik akaratlanul a frontvonalba kerülnek, mint például az a guayaquili kikötőben dolgozó munkás, aki 2023 júniusának végén aggódva említette barátainak és családjának, hogy egyesek arra akarják kényszeríteni, hogy kábítószert vigyen a kikötői üzemekbe, majd rakodjon be. „Félek, hogy valami történhet velem, segítsetek másik munkát találni.” De már túl késő volt. Július 1-jén lelőtték a város közepén, négy kollégájával együtt. (3)
Ha ehhez hozzátesszük a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőktől leszakadt (a FARC ugyanis 2016-ban békeszerződést írt alá) venezuelai eredetű Train d’Aragua gerillái és más kolumbiai maffiacsoportok jelenlétét az északi határon, és azt, hogy a perui oldalról meg lőszerek, robbanóanyagok és lőfegyverek érkeznek az országba, akkor képet kaphatunk a helyzetről.
De ha csak ennyi lett volna. Megjelent azonban 2023. január 9-én a La Posta honlapján egy hangzatos cikk – „El Gran Padrino” („A nagy keresztapa”) címmel –, amely elítélte az állami vállalatokon belüli törvénysértő tevékenységeket, és ami még súlyosabb, Guillermo Lasso elnök sógora és... az albán maffia közötti kapcsolatot. Megindul az államfő elleni vádemelési eljárás, amely viszont kiválthatja részéről a „kereszthalált”, azaz egy olyan alkotmányos eljárást, amely az elnök lemondását és a parlament feloszlatását egyaránt lehetővé teszi. Így került sor az előrehozott választásokra.
„Na, az albán maffia – kiált fel Samantha Gordillo, a quitói önkormányzat Biztonsági Megfigyelőközpontjának szakértője –, attól aztán elszállt az agyunk!” Bár már régóta jelen voltak, „az albánok” diszkréten vettek részt mindenfélében – kis prostitúcióban meg lopásban, csak annyira, hogy megéljenek. Soha nem szálltak volna szembe a mexikóiakkal. 2020-ban azonban a Covid19 térdre kényszerítette az országot, megzavarva még a gengszterek tevékenységét is. Az albánok megragadták a lehetőséget. „Ez nem meglepő – mondja Gordillo –, hiszen a fő kokainpiac jelenleg Európában van. Úgy gondolkodtak: „Ezt az útvonalat mi magunk is meg tudjuk szervezni, ugyan miért is kellene nekünk a mexikóiaknak fizetnünk?”
Azóta folyik a Los Choneros, a Los Tiguerones, a Los Lobos és az albánok között a harc azokért a területekért, amelyeket akkor foglaltak el, amikor a járvány idején az állam nem foglalkozott velük. Vannak aztán a másodlagos „pandillák”, akik azért harcolnak, hogy eladhassák szolgáltatásaikat az előbbieknek. „Hogy megmutasd, mit érsz, látványos akciókat kell végrehajtanod - ezért van ennyi erőszak!” Jelentkezőből meg nincs hiány.
Ecuador, ahol közel 36 000 elhalálozás jutott a 17 millió lakosra, még mindig nem heverte ki a koronavírus következményeit: a gazdaság lelassulását, a formális és informális foglalkoztatás csökkenését, elszegényedést, az iskolarendszer leépülését... Azon kívül, hogy a bandák rátelepültek területekre, a járvány egy másik nagyon erőteljes dinamikát is eredményezett: a munkásnegyedekben, különösen a tengerparton felgyorsult és egyre erőszakosabbá vált a drogkereskedők terjeszkedése. „Nehéz volt például visszaterelni a tinédzsereket az iskolába az iskolabezárások és a jelenléti oktatás felfüggesztése után” – foglalja össze Gordillo asszony. – „Az elszegényedés robbanásszerű növekedése ideális helyzetet teremtett a toborzásra: heti 50 dollárért, a minimálbér több mint feléért szervezték be a fiatalokat”.
A „piti bűnözőkkel” felvértezve az alvilág rátelepült a mindennapi életre. „Vacunát” (4) kell fizetniük a vállalkozásoknak, az üzleteknek, sőt a családoknak is minden héten vagy hónapban. Aki nem hajlandó, az fenyegető telefonhívásoknak és megfélemlítő látogatásoknak lesz kitéve. „Az elmúlt két évben a jelenség elképesztő méreteket öltött” – mondja egy quitói lakos. – „Egyre gyakoribbak a váltságdíjért történő emberrablások is. Este már egy sörre sem lehet kiülni.”
A helyzet súlyossága ellenére Juan Zapata belügyminiszter relativizál: „Az erőszakos halálesetek helyi jellegűek. Ecuadornak huszonnégy tartománya van. A problémák ezek közül ötben vannak jelen, azokban, amelyek a kábítószer útvonala mentén fekszenek.” Relativizáljuk ezt a relativizálást. Azt állítják az Andok „Sierrájában”, a meredek lejtők, kietlen völgyek és alacsony felhők között élő kistermelők, akiket már a piac által rájuk kényszerített nevetséges árak is kiszipolyoznak, hogy zsarolásoknak vannak kitéve; a fuvarozóktól 10 000 dollárért vehetik vissza az ellopott teherautóikat.
A forgalmas utcákon és a zsúfolt buszokon még a hátizsákjukat is a hasukon hordják a járókelők, hogy jobban szemmel tudják tartani. Az embereknek kezd azonban elegük lenni a helyzetből és szerveződni kezdenek a városnegyedekben. WhatsApp-csoportok alakulnak, videokamerákat és riasztórendszereket telepítenek mindenfelé. Jobbik esetben ennyi. Itt, Mulaucóban (Quito külvárosában), és de Llano Chicóban (a fővárostól északra) már kegyes táblák figyelmeztetnek: „Minden elkapott tolvaj máglyára kerül”.
Itt nem sokat ér az élet. A börtönökben, ahol a börtönigazgatóság (SNAI) szerint a szabadságuktól megfosztottak száma 15 év alatt megháromszorozódott (a 2008-as 13 000-ről a 2023-as 39 000-re) az egyetlen törvény, amely súllyal bír, az a megtorlás: „szemet szemért, fogat fogért”. Véres küzdelem folyik a börtönökben a bandák között: az Esmeraldas börtönben a Tiguerones van legnagyobb számban, az El Inca börtönt (Quito) a Lobos uralja, a Chonerosnak meg az összes börtönben nagy befolyása van. 2021 februárja óta az e bandák közötti mintegy tucatnyi összecsapásban több mint 420 ember halt meg, akiket golyók vagy repeszek öltek meg, vagy akiket lefejeztek, élve elégettek, vagy akik a megcsonkításba haltak bele.
Villavicencionak, még a meggyilkolása előtt, akárcsak a „polgári forradalom” heves ellenfelének, a jobboldalnak és médiájának is megvan a magyarázata, miért e káosz: Rafael Correa nem újította meg 2009-ben azt a megállapodást, amely 1999 óta felhatalmazta az Egyesült Államokat, hogy egy úgymond „antinarkó” katonai bázist tartson fel Mantában. Correa még rögzítette is az alkotmányban, amit a népszavazás aztán jóvá is hagyott, hogy tiltott a nemzet területén bármilyen állandó külföldi katonai jelenlét.
Méghogy a Manta? „Hát ez nevetséges – nevet Gordillo asszony. – Az erőszakról szóló jelentésekben a bezárást követő mutatók a legpozitívabbak. És nem csak emberölés tekintetében... Ugyanúgy a szexuális erőszakot, az emberkereskedelmet stb. illetően is". (5)
Eduardo Meneses, a társadalmi mozgalmak aktivistája szerint, aki 2013 és 2016 között tagja volt Correa kormánynak, most pedig a Polgári Forradalom „kritikus támogatója”, „az egyre rosszabb közbiztonság az állam leépülésével függ össze”. Lenín Moreno 2017-es hatalomra kerülése brutális neoliberális fordulatot hozott. (6) Ez minden intézményt érintett. Megszüntették az Igazságügyi Minisztériumot (amely a börtönöket felügyelte), valamint a Biztonsági Koordinációs Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Nemzeti Kábítószer-ellenőrzési Tanácsot is. Ezeket mind egyetlen Belügyminisztériumba olvasztották össze, a költségvetési forrásokat pedig jelentősen csökkentették.
Régebben létezett egy börtönőrképző iskola. Megszüntették. „A fiatal börtönőröket, akik éppoly elesettek, mint a rendőrök, gyors talpalón képzik ki. Nincs elismerve a munkájuk, a fizetésük havi 800-900 dollár. Nagyon kevesen mennek börtönőrnek hivatásból. „Ráadásul nekik és családjuknak is tartaniuk kell a rabok fenyegetéseitől”. Már ha nem ejtik őket túszul, mint ahogy ez megtörtént, megtorlásként foglyok áthelyezése miatt, szeptember elején ötvenhét börtönőrrel. Az állam nem tesz ezellen semmit, nem nyújt nekik semmi védelmet. Mint megannyi ágazatban, itt is a félelem és a korrupció mérgező keveréke ural mindent. A foglyok átvették a hatalmat „lakóhelyük” irányítása felett. 2023 augusztusában a rendőrség és a fegyveres erők egy látványos akció keretében 96 lőfegyvert, 26 000 lőszert és 8 gránátot foglaltak le a Guayas börtönkomplexumban, amely a legveszélyesebb az országban. De ez sem gátolja a rabokat abban, hogy továbbra is filmre vegyék „sajtótájékoztatóikat”, amelyeket aztán a közösségi hálózatokon osztanak meg. A rendőrséget meg magára hagyták. Nem mintha a költségvetésüket vagy a hadsereg költségvetését lefaragták volna, de semmit se hajtanak végre teljes egészében. „A Polgári Forradalom idején létezett helyi rendőrség, egy egész kamerarendszer, prioritása volt a közbiztonságnak és a rend fenntartásának” – folytatja Eduardo Meneses. Mindezt mostanra felszámolták. Mi több, a rendőrség szerepe is megváltozott.
Két széleskörú társadalmi megmozdulás volt: 2019 októberében Lenine Moreno ellen (10 halott, 1300 sérült, közel 2000 letartóztatás); és egy 18 napos országos sztrájk 2022 júniusában, majd Guillermo Lasso ellen (9 halott, 318 sérült, 162 letartóztatás). „Tudták a kormányok, hogy társadalomellenes intézkedéseik következményeként folytatódnak majd a zavargások” – folytatja interjúalanyunk. – Az anyagi forrásokat, milliós nagyságrendben, a tüntetések leveréséhez szükséges eszközök beszerzésére irányították át. A titkosszolgálatok mellőzték a súlyos bűncselekményeket, hogy helyette a társadalmi mozgalmak megfigyelésre és azok beszivárgásra koncentrálhassanak.
Tudjuk, hogy a példa felülről jön – „Vannak kábítószer-tábornokok a rendőrségi állományban” – állapította meg Michael Fitzpatrick, az Egyesült Államok nagykövete 2021 decemberében –, a helyzet immár kicsúszik a kezükből. Az országban 2021 októbere óta egymást követik a rendkívüli állapotok, néha kijárási tilalommal kiegészítve. Zapata belügyminiszter 2024-ig 49 ezerről 82 ezerre kívánja növelni a rendőrök számát. Hirtelenjében a kormány hat hónapos képzéseket indított. „Ezeket a fiatalokat aztán könnyen beszervezik a bandák – mondja inkább vigyorogva, mint mosolyogva egy quiteña, azaz egy quitói nő. – Látom őket járőrözni az utcán, jobban félnek, mint én! Minden reményük, hogy ne történjen semmi”.
A politikai életre már szinte nem is jut figyelem. Annak ellenére, hogy a 2023. február 5-i regionális és önkormányzati választásokat követően a mozgalom vezetői pokoli bírósági üldöztetésnek voltak kitéve, – Rafael Correá-t groteszk körülmények között nyolc év börtönre és belgiumi száműzetésre ítélték – a Polgári Forradalom lendületben van. Kilenc „prefektúrával” (kormányzósággal) – köztük Pichinchával, Guayasszal és Manabíval, amelyek a legnépesebbek az országban – és ötven önkormányzattal – köztük Quitóval és Guayaquillal – a „Correizmus” nagy fölénnyel győzött. A másik oldalon a szavazatok 9,03%-ával Lasso elnök platformja, a Creo [Teremtsünk lehetőségeket] összeomlott: egyetlen prefektúrát sem sikerült megszerezniük, és az általa igazgatott harminckét önkormányzatból is csak huszonöt. Nem véletlenül...
Az adóparadicsom-ügyében még sikerült Lassonak megúsznia egy „őrjáratot”, hála egy örökké hű szövetségesének, Fernando Villavicenciónak, egykori „oknyomozó újságírónak”, aki a nemzetgyűlés Ellenőrző Bizottságának elnökévé lett. Villavicencio, a „korrupcióellenes könyörtelen harc” (ahogy a média fogalmazza) leendő áldozata egy olyan vitatható jelentést készített, amely minden gyanú alól felmentette az államfőt. A La Posta című lapban „a León de Troya-ügy” leleplezései alól azonban már nem tudta kimenteni. Lasso sógora, bizalmasa, Danilo Carrera, kapcsolatban állt az albán maffiával Rubén Cherres révén. A nyomozás szerint a két férfi a vámszolgálat és az Energiaügyi Minisztérium befolyásolásával kedvezett a pénzmosásnak, valamint a fegyver- és kokainkereskedelemnek. Ráadásul, miután a rendőrségi hierarchia eltemette az ügyet, hogy „megkíméljék az elnököt”, tétlenségével Lasso hozzájárult az ügy eltussolásához (ami nem jelenti azt, hogy közvetlenül részese lett volna a szóban forgó bűncselekményeknek).
Mindenesetre bebizonyosodott, hogy sötét ügyről van szó, amikor Cherres-t 2023. március 31-én meggyilkolták. Április 19-én Carrerát letartóztatták a guayaquili repülőtéren, miközben menekülni szándékozott az országból. Hogy megússza a menesztést, Lasso inkább lemondott. Előrehozott választások! Az államfő lejáratása miatt megsemmisült Creo mozgalom úgy döntött, hogy nem állít jelöltet. A Pachakutik, az őslakosok mozgalmának politikai ága szintén visszalépett, mivel pártján belül nem tudta leküzdeni a szociális szárny és a Képviselőházban a Lasso-kormányt támogató reakciós frakció közötti megosztottságot. Képviselőjük, az ökológus-indigenista Yaku Pérez, aki 2021-ben a szavazatok 19,4%-ával (7) harmadik helyen végzett, most a Claro que se Puede („Persze, hogy lehet”) - koalíció élén mérettette meg magát. Egyetlen célkitűzése: legyőzni a „correista” baloldalt, amelyet gyűlöl. A jobboldal öt másik képviselővel indult a harcba, köztük a fiatal és diszkrét Noboa, valamint Jan Topic, egy francia-ecuadori... idegenlégiós múlttal, és Villavicencio, aki saját állítása szerint egy „értelmes baloldalt”, vagyis az ellen- Polgári Forradalmat képviseli, és akinek jelszava: „A haza, vagy a maffia”!
A Polgári Forradalom González asszonyt indította, aki korábban Rafael Correa parlamenti képviselője és (munkaügyi és idegenforgalmi) minisztere volt. Nagyon gyorsan a közvélemény-kutatások élére került. „Azt hiszem, ennek nagyon komoly oka van” – mondja Paola Pabón, a Polgári Forradalom Pichincha tartományi prefektusa, akit annak ellenére választottak meg és választották most is újra, hogy Moreno és Lasso elnöksége alatt üldözték, sőt, több hónapot börtönben is töltött. „A kizárásunkra irányuló szisztematikus kampány ellenére az emberek még mindig emlékeznek azokra a változásokra, amelyeket a forradalom hozott az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra stb. terén… Az emberek még mindig különleges szeretettel éreznek Correa és az RC iránt”. Azért bizonyos fenntartással...
A pokoli médiakampány – amelyben Villavicencio különösen kitűnt azzal, hogy álhíreket terjesztett még a The Guardianban is (8) – a végletekig polarizálta az országot: az emberek már nem jobb- vagy baloldaliak, radikálisak vagy mérsékeltek, kizárólag Correa-pártiak vagy -ellenesek. A nagy létszámú őslakos mozgalom, amely a kilencvenes években még progresszív volt, de mára elvesztette ideológiai iránytűjét, megosztottságán túl nem bocsátja meg a volt államfőnek többek között a bányászatra és olajkitermelésre épülő „fejlesztési” politikáját. (9) „Ellenezzük a kitermelést” – erősíti meg Zenaida Yasacama, az Ecuadori Bennszülött Nemzetiségek Szövetségének (Conaie) alelnöke. – „Ellenezzük az ásványkincsek, a fa, a szénhidrogének kitermelését, mindent, ami a természetet pusztítja. Réz, vas, olaj? Helyettesíthetők mind!”
Ez a radikális álláspont teljesen beleillik a globális felmelegedéssel kapcsolatos jogos aggodalmak sorába, csak hogy... 2019-ben és 2022-ben az Ecuadori Bennszülött Nemzetiségek Szövetsége által kirobbantott társadalmi megmozdulások fő kiváltó oka... a benzin és a dízel támogatásának csökkentése volt! Ja, hogy itt ellentmondás van? Az ellenség „Correa extrakcionizmusa” és kész. (10)
Ez volt a helyzet, amikor Villavicencio, aki választási felméréseken a negyedik vagy ötödik helyezett volt, éppen Guayaquilból tért vissza, páncélozott autó, sofőr és testőr nélkül, egy bérgyilkos osztag áldozata lett egy Quito északi központjában tartott gyűlés végén. A politikai harc új arcot öltött. Szükségállapot, félelem: a jelöltek nem merték már vállalni a nyilvános szereplést, a választási kampány leállt. Csak a közösségi oldalakon ment tovább – amelyeket az „érzelmek" uraltak. Villavicenciót Christian Zurita váltja, egy másik Correa-ellenes újságíró, és aki szoros kapcsolatban állt vele, a Construye (Építs)-mozgalom jelöltjeként. Alkony, lila háttérrel, Zurita golyóálló mellényben, sisakkal, a kamerákkal szemben nehézfegyveres osztag védelmében csupán egyetlen gyűlésen vett részt, azt is csak egy kis hallgatóság előtt, amely tulajdonképpen egy miséből állt, amelyet a rendőrlelkész tartott az elhunyt emlékére. Paranoia, golyóálló mellény és testőrök, ilyen hangulatban zárult a kampány.
A Polgári Forradalom, amely a politikai osztály többi tagjához hasonlóan határozottan elítélte a merényletet, tisztában volt az új helyzettel. „A választási konfrontáció után, amely értelemszerűen felforrósítja az emberek hangulatát, viszonylag nyugodt kampányt éltünk meg" – mondja Pabón asszony. – Villavicencio meggyilkolása megfertőzte a választásokat és a demokráciát is”. Valóban „az erőszak és a félelem soha nem tesz jót a baloldalnak” – jósolja Eduardo Meneses. – „Ilyen rossz közbiztonság mellett az RC társadalmi diskurzusa már nem érdekel senkit. Az első fordulóban aratott győzelem nagyon megbonyolítja a baloldal helyzetét. A bizonytalanok át fognak állni a kemény jobboldalra”.
Jogos a megállapítás. Kivéve egy apróságot. Nem Jan Topic – az ultraradikális módszereket kedvelő „Rambo” – kényszerítette ki a második fordulót, hanem az addigi diszkrét örökös, a milliomos Daniel Noboa. Látva a traumatizált, a hadakozásba belefáradt országot, volt annyi érzéke, hogy távol tartsa magát a Correa-párti vagy -ellenes szónoklatoktól. Az „emberarcú neoliberális irányzat” szófűzésével sikerült elfeledtetnie az emberekkel alelnökjelöltje, Verónica Abad, a Donald Trumpot és Jair Bolsonarót csodáló „libertárius” botrányos dolgait. Sokan elcsábultak és csak Noboa fiatalságát vették észre, de nem azt, hogy ő a magánvállalkozások világához ragaszkodó politikai elitet testesíti meg. Október 15-én a szavazatok 52,3%-ával megnyerte a második fordulót, miután megígérte, hogy „eltörli a tőkekiáramlásra kivetett adót”, ami egyáltalán nem keltette fel a figyelmet, csak az, hogy „katonai felügyelet alá kerülnek a kikötők és a határok” és hogy „uszályokra telepítenek majd börtönöket, távol a partoktól, ahol a veszélyes bűnözőket fogják internálni, ahonnan a továbbiakban már nem fogják tudni folytatni tevékenységüket”.
E győzelem értékelésekor kevesen említik, mekkora szerepet játszott González asszony (RC) vereségében a rossz közbiztonság hangoztatása a választási finisben.
A Villavicencio halálát követő napon felesége, Verónica Sarauz kérdőre vonta Lasso elnököt az állam felelősségéről, majd hozzátette: „Azt üzenem a correistáknak, hogy tudom jól, mindannyian benne vannak.” Quito külvárosainak falait „gyilkos Correa” feliratú graffitik lepték el. Nem nevezte ugyan meg, de Lasso elnök „egy olyan politikai pártot” hibáztatott, amelynek soha nem fogja megengedni, hogy „visszatérhessen a hatalomba”. Szajkózta is e hírt a média rendesen.
Anélkül azonban, hogy eleve megkérdőjeleznénk a nyomozás eredményét (ha egyáltalán lesz ilyen!), nagyon sok lehetséges nyom lehet... A halála reggelén állította ugyan Villavicencio, hogy „Fito”, a Choneros vezetője megfenyegette, de szóba hozta a rendőrség és a szervezett bűnözés közötti kapcsolatokat is. A merényletet követő lövöldözésben súlyosan megsebesült Johan Castillo Lópezt, aki a gyilkos golyókat kilőtte, a készenléti rendőrség egységébe szállították el, ahol később belehalt sérüléseibe. Még egy utcai verekedésben „összevert” személy esetében is a protokoll elsőbbségi kórházba szállítást és azonnali orvosi ellátást ír elő. Sajnálatos volt ez a hanyagság: a „sicario” [bérgyilkos] egyszer és mindenkorra elnémult.
Viszont, ha akarja, a rendőrség rendkívül hatékony is tud lenni: néhány órán belül elfogtak hat kolumbiait. Bekapcsolódott a segítségül hívott FBI is, az amerikai külügyminisztérium 5 millió dollárt ajánlott fel annak, aki információt tud szolgáltatni a bűncselekmény szellemi szerzőiről. Nem volt jó ötlet! Október 6-án a hat kolumbiait felakasztva találták a Guayas 1 börtönben (Guayaquil). Egy másik letartóztatott gyanúsítottat másnap az El Inca börtönben gyilkoltak meg. Ugyanakkor José Luis Erazo és Rodney Rangel rendőrök, akik a „León de Troya” ügyben nyomoztak, nyilvánosságra hozták, hogy halálos fenyegetéseket kaptak, mielőtt feletteseik elbocsátották őket. Száműzetéséből, ahová menekült, Rodney Rangel azt állítja, hogy figyelmeztetett a Villavicenció elleni fenyegetésről is, mivel hogy ő hozzáférhetett az ügy aktájához, ennek következtében jelentős információk birtokában volt.
Október 8-án, egy héttel a szavazás második fordulója előtt történt egy utolsó, megdöbbentő fejlemény: az ügyészség bejelentette, hogy egy „védett tanú” segítségével sikerült felfedni a Villavicencio likvidálásáért felajánlott összeget, és azoknak a nevét is, akik felbérelték a merénylőket. Nem tudnánk többet, ha Christian Zurita, akivel láthatóan megosztják titkaikat az istenek, nem „hozta volna napvilágra” azonnal, hogy az összeg 200 000 dollár volt, majd kijelentette (megközelítő értelmezésben): „Az előzetes vallomásában az általuk meg nem ölt egyetlen tanú eskü alatt vallotta, hogy Fernando Villavicencio meggyilkolásának felelőse a Correa-kormány volt."
„De hát Señor, már hat éve nem vagyunk kormányon!” – dühönghet González asszony, de az „információ” egyre csak kering a világhálón és a médiában. Ebből a párhuzamos világból újra és újra a gyanakvás légkörét ontják a közvéleményre.
Október 15-én az őslakos és „zöld” „Sierra” tömegesen szavazott a neoliberális Noboa mellett. A tengerpart mentén, az erőszak által leginkább sújtott területeken González asszonyra és az RC-re szavaztak. A jobboldal számára egyelőre minden jó, ha a vége jó. Viszont tény, hogy a Villavicencio elleni támadás nem egyszerűen személyes számlák rendezése volt. Ez egyúttal politikai nyilatkozat is volt a kábítószer-kereskedő hálózatok részéről a társadalom felé: „Itt vagyunk!”
Maurice Lemoine riportja, aki újságíró, író, a Juanito la vermine, roi du Venezuela, [Juanito, a féreg, Venezuela királya], Le Temps des cerises, Montreuil, 2023. szerzője.
Fordította: Drechsler Ágnes
