A nemzetközi jog szempontjából egyértelmű a helyzet: Oroszország illegálisan tartja megszállás alatt szomszédja, Ukrajna területét, ahogy Izrael illegálisan tartja ahogy megszállás alatt palesztin szomszédját – amit az Egyesült Nemzetek Szervezete több határozatban is elítélt. Mindkettőnek ugyanolyan rosszallást kellene kiváltania Nyugaton, ahol a „szabályokon alapuló rend”(ruled-based order) elvét védik. De nem így van. Az egyik esetben az Egyesült Államok és az Európai Unió a megtámadott ország, a másikban az agresszor ország mellett áll.
Az Öreg kontinens a vendégszeretet nevében már a háború első napjaitól kezdve szélesre tárta a kapuit az ukrán menekülők milliói előtt – az iraki, szíriai vagy afganisztáni menekültek elképedésétől kísérve. „Az ukránok úgy néznek ki, mint mi – magyarázta egy brit szerkesztő. (…) Netflixet néznek, fenn vannak az Instagram-on, szabad választásokon szavaznak és cenzúrázatlan újságokat olvasnak (1) .” A Gázából menekülni akaró lakosok százezreinek azonban senki sem ajánlotta fel, hogy befogadja őket. Negyvennégy napig tartó izraeli bombázás után Emmanuel Macron francia elnök alig-alig egyezett bele, hogy befogadjon ötven sebesült palesztin gyermeket, „ha az hasznos és szükséges”.
Az orosz invázióra Washington és Brüsszel drákói szankciókkal válaszolt (olajembargó, kereskedelmi és banki korlátozások, oligarchák vagyonának befagyasztása, a Russia Today európai sugárzásának betiltása stb.). A bojkottra irányuló felhívások sportolókat, zenészeket, filmeseket, írókat céloztak meg. Kiállításokat és koncerteket töröltek. Izraelnek semmi ilyesmivel nem kell szembe néznie. A 2005-ben alapított Boycott, Divestment, Sanctions (BDS) mozgalom hiába szorgalmazza megtorló intézkedések elfogadását Tel-Aviv ellen, helyette rendszeresen antiszemitizmussal vádolják, Németországban elítélték, és körülbelül harminc amerikai államban betiltották. Franciaországban jogi eljárás folyik ellene, míg Kanada tiltja a népszerűsítését.
Az aszimmetria tárháza végtelen. Miközben a Nyugat fegyvereket szállít a megszállt Ukrajnának, az izraeli megszállókat fegyverekkel látják el és megtorlással fenyegetik azokat, akik katonailag támogatják a palesztinokat. Joseph Biden amerikai elnök „az egész világ számára szégyennek” nevezte a mariupoli kórház lerombolását, de hallgatott, amikor Izrael bombázásai és blokádjai következményeként a gázai kórházak egyharmada működésképtelenné vált. A bucsai mészárlást „népirtásnak” minősítette, de Gáza esetében elutasította a tűzszünetet, ahol pedig nem egészen három hónap alatt csaknem 20 000 ember halt meg…
Nyugati újságírók gyakran hasonlították össze a Hamász 1200 áldozatát és a 8 milliós izraeli lakosságot, és úgy számoltak, hogy egy olyan 331 milliós ország esetében, mint az Egyesült Államok, a Hamász-gyilkosságok 50 000 civil meggyilkolását jelentenék, vagyis „hússzorosát a szeptember 11-ének”. Franciaország esetében ez 10 000 áldozat lenne vagy „100 Bataclan”. De mi történne, ha a Gázában meggyilkolt 20 000 áldozatot Gáza 2,3 milliós lakosságához viszonyítanánk? Franciaországban ez 580 000 halálesetet jelentene. Az Egyesült Államok esetében pedig körülbelül 2,8 milliót, ami több, mint a történelem során lezajlott összes háborújuk áldozata, beleértve a polgárháborút is. Gáza lakosságának csaknem 70%-a kivándorlásra van ítélve. Hasonlítsunk össze tehát ott is: az egyenértékű körülbelül 50 millió franciával és majdnem 200 millió amerikaival...
Fordította: Morva Judit
