hu | fr | en | +
Accéder au menu

Hercegi szeszély

JPEG - 180.8 kio

Miután kényelmesen megválasztották a Francia Köztársaság elnökének, szinte az összes francia média erőteljes támogatásával, Emmanuel Macron azt követeli, hogy a parlamenti többség szavazzon meg egy törvényt, amely tiltaná az „álhírek” terjesztését a választási időszakokban. Lehet, hogy már a következő kampányra készül?

A hamarosan megszavazandó törvénytervezet szövege részben feltárja a kormányzati vezetők vakságát a velük szemben megnyilvánuló elégedetlenséggel szemben és – ugyanakkor – azt is, hogy készek bármikor új, tiltó intézkedéseket bevezetni az elégedetlenség leszerelésére. Nagyon vaksinak kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük, miszerint a „rendszerellenes” jelöltek, pártok vagy ügyek győzelme (Donald Trump, a Brexit, a katalán népszavazás, az olasz 5csillag mozgalom) akár csak leheletnyit is a hamis hírek, a tekintélyelvű rendszerek által terjesztett álhírek miatt következik be. Az amerikai sajtó több mint egy éve szívósan igyekszik bizonyítékot találni, anélkül, hogy valóban hiteles eredményt tudna felmutatni arra, hogy az Egyesült Államok elnöke a Vlagyimir Putyin által gyártott fake news-oknak köszönheti a választási győzelmét. Emmanuel Macron hasonlóan elszántan küzd.

Annyira, hogy felesleges, de sajnos veszélyes intézkedéseket akar bevezetni. Ez azonban felesleges: kikérték ugyanis az Államtanács véleményét, amely május 3-án a következőket szögezte le: „a francia jogrendszerben több lehetőség is rendelkezésre áll már most is, hogy fel lehessen lépni az álhírek terjesztése ellen.” Így például az 1881. július 29-i törvény a sajtószabadságról, amely úgy rendelkezik, hogy elítélhető az álhírek, a rágalmazó, a becsületsértő és a provokatív hírek terjesztése. Veszélyes is: a parlamenti javaslat előírja a bíró számára, hogy negyvennyolc órán belül intézkedjen, hogy „megszűnjenek azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik az álhírek tömeges és mesterséges terjedését.” Ezzel együtt, mint azt az Államtanács hangsúlyozza, az álhíreket „nehéz jogilag minősíteni, különösen, amikor a kirendelt bírónak nagyon gyors határidőn belül kell döntést hoznia.” Az Emmanuel Macron által javasolt intézkedés ráadásul megerősíti az „együttműködési kötelezettséget” az internet-hozzáférést biztosító hatóságok és a szerver szolgáltatók között, mivel olyan kötelezettséget terjeszt ki minden „hamis hírre”, amely eredetileg figyelmeztetés akart lenni az „emberiségellenes bűn dicsőítése, a gyűlöletkeltés és a gyermekpornográfia” ellen.

Viszont semmilyen törvényjavaslat sem akarja elejét venni annak, hogy a média milliárdos tulajdonosai a Köztársaság elnökének barátai legyenek, de a reklámok okozta közvélemény-befolyásolást vagy a közmédia pénzügyi ellehetetlenítését sem tervezik büntetni. És miért kellene a törvényi szabályzást a választási időszakokra korlátozni? Ha csak az utolsó évtizedet vesszük, majdnem minden háború – az Öböl-, a koszovói, az iraki vagy a líbiai háború – alkalmával hemzsegtek a hazugságok és a manipulált információk. Szerzőik nem Moszkva, a Facebook vagy a közösségi hálók voltak, hanem a demokrácia és az újságírók főnökei: vagyis a legnagyobb nyugati napilapok, a New York Times-szal az élen, továbbá a Fehér Ház és Európa legnagyobb fővárosai. Ne felejtkezzünk el azonban arról sem, hogy a múlt hónapban az ukrán kormány jelentett be egy orosz újságíró haláláról szóló álhírt. Ha egyszer majd egy bírónak el kell kapnia a hamis híreket terjesztő bűnözőket, legalább a címüket pontosan fogja tudni…

Serge Halimi

Morva Judit

Megosztás