2011. január

Két évvel a demokrata siker után a félénk és elégtelen gazdaságélénkítési program és a kiegyezés keresése elkedvetlenítette Barack Obama választóit: többet vártak tőle. A jobboldalon pedig a fanatikus ellenállás tovább tartja magát, az elnököt „szocialistának” és „kétes amerikainak” tartják. Az életszínvonal csökkenése és a munkanélküliség megerősítette ezt a jobboldali szárnyat, amely mára az elnök legelszántabb ellenfelévé nőtte ki magát.→

Bár mind a két ország tagja a G20-nak, Szaúd-Arábia, az iszlám szent helyeinek őre és a magát még ateista értékek mentén meghatározó Kína földrajzilag és ideológiailag is távol esik egymástól. Ennek ellenére már vagy tíz éve szoros gazdasági, kulturális, vallási sőt néha még katonai kapcsolatokat építenek ki.→

A jólét kiterjesztése helyett súlyos gazdasági válságba sodródtak az ún. fejlett országok. Válaszul egyre több a tömegtüntetés és szaporodnak a tudományos elemzések. A tüntetések és az elemzések között azonban már nincs a társadalom politikai átalakítását célzó közös pont. Pedig az elkötelezett értelmiségiek nem tűntek el a történelem süllyesztőjében. Mit csinálnak? Az egyetemeken és a kutatóintézetekben, vagyis a tanulás időszakában és a munkahelyeken összeegyeztethető-e a tudomány és az aktív társadalmi szerepvállalás?→

A Tea Party mozgalom választási sikerein felbuzdulva, a republikánusok újabb adócsökkentéseket és a szociális kiadások drákói leépítését próbálják kikényszeríteni az Obama kormányból. Hogy is lehetne ellenállni egy ilyen egész pályás lerohanásnak, amikor az amerikai baloldal teljesen megosztott. A radikális szárny aktivistái minden politikai kilátás nélkül küzdenek, a realistákból meg épp a politikai változáshoz szükséges elszántság hiányzik.→