A magyar közoktatás legnagyobb problémája az esélyegyenlőtlenség

iskMagyarország egyik legjelentősebb problémái közé sorolják a munkaadók a képzett munkaerő hiányát. A migráció körül kialakult vita és a Kelet-Európa országaiból elvándorló fiatal munkavállalók problámája mellett, senki sem beszél a belső tartalékok feltárásáról és a munkaerőpiacra bevonható új lehetőségekről.

Látszólag gazdasági kérdésnek tűnik, ezzel szemben a hazai közoktatás egyik legneuralgikusabb pontja. Ha a gazdaság szereplői hosszútávú változást szeretnének elérni a munkaerő kérdésében, akkor a bérek drasztikus emelése (itt most nem a pedagógusok béremeléséről beszélek) mellett, az iskolai esélyegyenlőtlenség felszámolását fontos prioritásnak tekintenék. A közoktatásban nem az iskolaszerkezet változást kellene támogatniuk (szakközépiskolákból szakgimnáziumok, szakmunkásképzőkből szakiskolák lesznek szeptembertől), hanem az esélyegyenlőtlenség, a szelekció jelenleginél sokkal alacsonyabb szintjére történő visszaszorítását, Így a munkaerőpiac jelentős belső forráshoz juthatna.

„A mai magyar valóságból kiindulva, hosszú idő alatt térülne meg a változás (8-10 év után éreztetné hatását), ami szinte lehetetlenné teszi egy ilyen program megvalósulását. Széleskörű társadalmi összefogást igényel egy ilyen program elindítása, amiből ma a legnagyobb hiány van a magyar társadalomban. Az esélyegyenlőtlenségek jelenlegi szintjének fenntartásában szinte minden valamirevaló érdekérvényesítő potenciállal rendelkező társadalmi csoport legtöbb tagja érdekelt. A jó oktatási eredményeket felmutató, sikeres országok tapasztalatai azt mutatják, hogy eredményesen lehet erőfeszítéseket tenni arra, hogy e társadalmi csoportokban a többség felismerje, hogy az esélyegyenlőtlenségek hathatós csökkentése mindenki számára lényeges pozitív változásokat eredményező folyamat: csökkennek a társadalmi feszültségek, kevesebb konfliktussal lehet számolni, alapvetően javulnak a gazdasági kondíciók, a foglalkoztatás, a munka termelékenysége, gazdagodik az ország (minden társadalmi réteg), nő a GDP.”[i] Az esélyegyenlőtlenség csökkentését nemcsak oktatási, hanem szociális, egészségügyi kérdésként is kezelni kellene. Ezen írásban az esélyegyenlőtlenség csökkentéséről a továbbiakban csak a közoktatást érintő résszel szeretnék foglalkozni és terjedelmi okok miatt a teljesség igénye nélkül.

Vegyünk alapul néhány közvetlenül is érzékelhető problémát. Magyarországon a nemzetközi tanulói teljesítmények[ii] méréseinek eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy rendkívül szoros összefüggés van a tanulás eredménye és a családi háttér között. Egy gyermek születésének pillanatában 75-80%-ban eldől a jövője, ez nagyon közel jár a Latin-Amerikában kapott értékekhez. A legjobban és a leggyengébben teljesítő tanulók közötti különbség az OECD országok között a 3. legnagyobb különbséget nálunk mérték az utolsó 15 mérés alkalmával. Ráadásul az iskolában eltöltött évek során a különbségek nemhogy csökkennének, hanem még növekednek.

Az itthoni kompetenciamérésekből kiderül, hogy a 6. és a 8. osztály között nyújtott tanulói teljesítmények közötti különbségek matematikából 16%-kal, szövegértésből pedig 11%-kal nőnek a tanulói teljesítmények alsó egytizede és a felső egytizede között. A 8. és a 10. osztály között ez a különbség további 8%-kal nő mind a matematika területén, mind a szövegértés területén. Saját nem valid méréseim szerint az első osztályos differmérések[iii] és a 6. osztályos kompetenciamérések összehasonlítása azt mutatja, hogy már az első osztályban hátránnyal induló tanulók teljesítményét nem tudja a hazai közoktatási rendszer csökkenteni, hanem azt még jelentősen növeli is. Így hiába fogják átalakítani a szakképzés rendszerét, nem fog a munkaerőpiac megfelelő kompetenciákkal rendelkező munkaerőt kapni.

Ez a tény is azt mutatja, hogy a legfontosabb feladat a tanulók korai fejlesztése, a családból hozott hátrányok kompenzálása. Az óvoda-iskola átmenet között egy nagyon erős törés történik, amit a mindenkori oktatási kormányzatok a rendszerváltás óta nem tudtak kezelni. Az EU-s pénzekből történtek kísérletek ennek enyhítésére, de ezek a kísérletek vagy elhaltak, vagy zsákutcába jutottak a hatalmas adminisztrációs terhek miatt. Az alsó tagozaton szerzett hátrányok odavezetnek, hogy a felső tagozatos tanulmányaikban már teljesen lemaradnak, behozhatatlan hátrányokkal rendelkeznek ezek a tanulók. A leszakadók adják a funkcionális analfabéták 95%-t, akik a munkaerőpiac számára teljesen használhatatlanok lesznek, még betanított munkaára is. Döntően ezek a tanulók kerülnek be a szakképzés rendszerébe. Így a szerkezet átalakításnak nincs sok értelme. Addig, míg a „bemenő” tanulók teljesítményszintjét nem tudjuk emelni, addig csak a problémákat takargatjuk.

A legfontosabb feladat ebből a szempontból evidens, de a megoldáshoz vezető út tekintetében még a szakma sem egységes. A korai fejlesztés egyik kulcskérdése a 9 vagy 10 osztályos alapképzés bevezetése. Ebből az első évet nem biztos, hogy konkrét tantárgyak tanításával kellene eltölteni a tanulóknak, hanem azoknak a készségeknek az elsajátításával, amelyek majd alkalmassá teszik őket az iskolarendszerű oktatásban való közreműködésben. (E kérdés tekintetében hatalmas nagy vita van, mivel sokan a szegregáció előszobájának tekintik ezt a képzést, pedig Romániában is komoly javulást hozott az óvoda és iskola közötti - mindenki számára kötelező - nulladik évfolyam bevezetése.)

Az oktatásban sikereket elérő országokban az oktatásra fordított pénzeszközök növelése mellett nagyon fontos volt a pedagógiai munkát segítő alkalmazottaknak (pedagógiai asszisztensek) létszámának növelése. Ezáltal az egyéni képességekre szabott oktatás (nálunk az integrált oktatás, sajátos nevelési igényű tanulók (SNI), illetve a beilleszkedési, tanulási és magatartási (BTM) zavarokkal rendelkező tanulók tanítása) könnyebbé válhatna. A 2005 után megindult egy folyamat, amelyben remény volt az SNI-s és BTM-s tanulóvá nyilvánítás alapvető szakmai és eljárásrendi átalakítására. Ez a kísérlet hamar kifulladt, és paradox módon azóta szinte folyamatosan nő az SNI tanulók aránya a kormány szigorítási szándékai ellenére.

Semmilyen természetes oka nincs annak, hogy az SNI és BTM tanulók aránya ma lényegesen magasabb, mint amilyeneket a többi OECD országban tapasztalhatunk. Továbbra is igaz, hogy roma tanulókat igen nagy számban nyilvánítanak SNI tanulóvá, sok esetben nyilvánvalóan a családi háttér nem megfelelő volta miatt.

A munkaerőpiac számára nagyon fontos intőjel, hogy európai országokat tekintve Magyarországon volt a legkisebb a kötelező iskolázási korhatárnál idősebb (vagyis nálunk a 16 évesnél idősebb), de még iskoláskorú fiatalok között a még iskolában tanulók aránya. (Lásd a lenti ábrát)

t2

 

„Általánosságban nem állja meg a helyét az a közkeletű vélekedés, hogy a hátrányos helyzetű tanulók iskolai osztályokban mérhető nagyobb aránya a jó tanulók eredményeinek romlását okozza. Természetesen vannak ebből a szempontból az átlagosnál rosszabb adatokkal jellemezhető iskolák, osztályok, és vannak jobbak is. A hosszú idő óta, kiterjedten, sok országban folytatott kutatások eredményeinek köszönhetően azonban kijelenthetjük, hogy ott van elsősorban összefüggés, ott „húzzák le” a jó tanulók eredményeit a gyengébbek, illetve a hátrányos helyzetű tanulók, ahol a pedagógusok kevésbé alkalmasak az esélyegyenlőtlenséggel kapcsolatos problémák megoldására.

A problémák adaptív eredményekkel kecsegtető megoldása ezért nem a szelekció, hanem a komprehenzív[iv] iskolák térhódítása lenne. A tanulási eredményességet tekintve azonban nem jelent külön hátrányt sem a roma származás, sem a kisebb település iskolájába járás. Az érintett gyerekek és fiatalok kimutatható hátrányának oka a kutatási eredmények szerint nem a roma mivolt, vagy a települési egyenlőtlenségek, hanem az ezekkel erősebben összekapcsolódó szegénység, a szociális hátrány. A tanulók teszteredményei az egyes településtípusok iskoláiban határozott eltérést mutatnak, ám ha a tanulók egy szűk, szociális helyzet szempontjából homogénnek tekinthető csoportját vizsgáljuk, akkor a „települési lejtő” eltűnik.”[v] Ez is azt mutatja, hogy az oktatás problémáira csak a rendszerben való gondolkodás tud választ adni.

A legutóbbi „pedagógus ellenállás” központjai azok az intézmények voltak, ahová a társadalom felső egyharmadának gyermekei járnak. Azon iskolák, ahol szociálisan hátrányos helyzetű tanulók vannak többségben, alig-alig csatlakoztak a kockásinges mozgalomhoz. Ez is azt mutatja, hogy a települési lejtő alján lévő iskolák érdekeiket szinte alig tudják érvényesíteni, bármely színezetű kormányról is beszélünk. Az is érdekes, hogy az esélyegyenlőtlenség csökkentése nem került a pedagógus tiltakozások középpontjába, majd csak a Civil Közoktatási Platform kezdett el vele foglalkozni.

Magyarországon a pedagógiai gondolkodás az esélyegyenlőtlenségekkel való foglalkoztatást felzárkóztatás pedagógiájaként valósítja meg. Itt a leszakadó gyerekek foglalkoztatását plusz órák keretében hajtják végre, és ez most szembetalálja magát a tartalékait felélő rendszerrel, sérti a nem hátrányos helyzetűek csoportjába tartozók érdekeit, így megkezdődik a lábbal szavazás, és megindul a spontán szegregáció az oktatási intézmények között.

t1

Mindent egybevetve, ha a politikai döntéshozók hosszú távú megoldásokban gondolkoznának a gazdaság szereplőivel közösen, akkor az oktatás átalakításakor az esélyegyenlőtlenség felszámolására sokkal több forrást teremtenének elő. Sokkal kifizetőbb a kutatás, és nem utolsó sorban a pedagógusok átképzésére most komolyabb pénzeszközöket invesztálni, mint a munkaerő importját segíteni. Egyértelműen az látszik, hogy csak rövidtávú megoldáson gondolkodnak a döntéshozók és nem preferálják a hosszú távú elképzeléseket. Ennek pedig súlyos társadalmi és gazdasági következményei lesznek már a következő évtized elején.

 

[i] Dr. Nahalka István előadásából

[ii] PISA, PIRLSS, TIMESS

[iii] Differmérés: Első osztályos tanulók iskolai bemeneti képesség mérése.

[iv] Komprehenzív iskola: Egységes iskolarendszer a lehető legkésőbbi szelekciós ponttal.  

[v] Dr. Nahalka István előadása.

Hozzászólások   

0 #2 www.linux.org 2017-10-11 06:44
Or mayƅe he likes bowling.? Lee continued. ?І heard somebody sаy tһat if you heɑr thunder, that implies that God
is bowlin in heavеn. I bеt he is reaⅼly good at it.
0 #1 Vera 2017-09-24 19:27
Továbbmehetünk egy gondolattal.
A magyar társadalom legnagyobb problémája az esélyegyenlőtlenség.

Ami fenntartja ezt az állapotot az - többek között - a politikai akarat és a közoktatás.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés